Vendégek nélkül nem élet az élet – Garaczi János 70 éves
Képgaléria
Garaczi János meghatottan fogadta a köszöntést, gyermekkorát felidézve így felelt: - Szegénységben nőttem fel. Szüleimtől mást sem hallottam a háború után, amikor mindent csak jegyre lehetett kapni, hogy takarékoskodjunk. Ebben az is benne volt, hogy akinek valamiért kevesebb jutott, annak adtunk. Ha például a szomszéd kifogyott tojásból, vittünk át neki. MI pedig máskor mástól bizonyára visszakaptuk. Akkoriban segítették az emberek egymást. Szüleimtől én is megtanultam Szent Pál apostol szavait, miszerint: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”. Ehhez ragaszkodom, e gondolat vezérel minden esetben, amikor karitatív szerepet vállalok különböző helyeken.
Farkas P. József külön köszönetet mondott, amiért a neves mesterszakács a Wojtyla Barátság Központ szegényeit is támogatja. Felajánlásaival prémium minőségű ételeket fogyaszthatnak a nehézsorsú emberek a Tanyacsárda kollektívájának helyszíni közreműködésével. - Ez pedig igazán nem mindennapi élmény számukra, hisz éttermi hangulatot kölcsönöz a népkonyhának - hangsúlyozta a népjóléti intézmény alapító-igazgatója.
- Az elmúlt évtizedek természetesen felettem sem múltak el nyomtalanul. 70-es éveimbe lépve tudomásul kell vennem, hogy fizikális terhelhetőségem csökken - folytatta a neves mesterszakács. - 1961 augusztusában kezdtem, tehát idestova ötvenhat éve forgolódom a gasztronómia világában. Ha visszagondolok pályafutásom kezdetére, Garasi Károly, a Dióhéj Étterem akkori vezetőjének szavai jutnak eszembe, amelyek idővel szállóigévé váltak bennem. Elsőéves tanuló voltam, egy iskolanapon bemenve az üzletben ólálkodtam. Megkérdezte tőlem Karcsi bácsi: - „Mi van veled, kisfiam? Mit keresel itt?”. Iskolába megyek, behoztam a kerékpáromat - válaszoltam. - És egyébként jól vagy? - kérdezősködött tovább. - Jól - mondtam. - Ezt nem szeretném még egyszer hallani. Ha bejössz ide, és nem dolgozol, a helyes válasz: nem jól, mert nem dolgozhatom - felelte. E kis jelenet meghatározta egész szakmai karrieremet. Emléke azóta is bennem van, mai napig ehhez tartom magam. Annál inkább, mert drága szüleim hasonlóképp neveltek a helvéciai tanyavilágban, ahol gyermekkoromtól kezdve részt vettem a mezőgazdasági munkákban, állattartásban. A dolgos, rendszerető helvéciai emberek szorgalma, pozitív hozzáállása, munkastílusa kezdettől fogva magával ragadott, ezek máig a szívemben lakoznak.
A tanoncévek is szóba kerültek: - A szakmára többek között Jakab Mihály és Szoboszlai Judit oktatott, de itt említhetem Garasi Karcsi bácsit is. Emberségre, hivatástudatra neveltek, akárcsak otthon. Tanulóéveim minden egyes állomása mérföldkő volt, mert mindenütt tanultam valami újat.
- Az Aranyhomok Szállodába kerültem szakácsként, ekkor dr. Gömbös Sándor igazgató és Lukács István séf szaktudása gyakorolt rám különösen nagy hatást; ösztönöztek a tanulásra, budapestiként új színt hoztak Kecskemét gasztronómiájába - emlékezett vissza pályakezdésére Garaczi János.
- Továbbképzéseken vettem részt az ország nagy szállodáiban, ahol rengeteg szakmai tapasztalatot gyűjtöttem össze. E korszakot követően a bugaci Öreg Csárda üzemeltetésére nyílt lehetőségem. 1976. január 1-jén léptem be a lajosmizsei Tanyacsárdába, ami akkoriban a Helvéciai Állami Gazdaság tulajdonában állt. Hét-tíz főt foglalkoztató étterem volt, ma száz főnél járunk. Mást akartunk létrehozni, mint amit a szakmában addig megtanultunk; egy kicsit többet. Az egy év próbából négy kemény évtized lett. Különböző korszakok - úgymint például a rendszerváltás - köszöntöttek ránk. Minden nehézségen sikerült úrrá lennünk, hála Istennek ma is létezünk. Az évek során vendégkörünk egyre sűrűsödött, ezért folyamatosan bővítettük az éttermet. Jelenleg 500 férőhelyet tudunk biztosítani vendégeink számára fedett, fűthető helyen. Az Új Tanyacsárda pedig összesen 1200 fedett férőhellyel bír, amiből 500 fűthető is. Az ország minden tájáról hívtak már különféle rendezvényekre sütni-főzni, de lényegében elmondhatom, ilyen téren bejártam a világot. Külföldi útjaim során ugyancsak komoly jártasságra tettem szert. Számos új alapanyaggal ismerkedtem meg odakint, amelyeket később itt is be tudtunk vezetni. 56 esztendő alatt belém ivódott a vendégek szeretete. Úgy érzem, nélkülük nem is élet az élet.
