Ágó másik titka
– Neveltetésemből fakad, hogy szeretek segíteni az embereken. Szüleimtől kiskorom óta ezt tanultam, így – mondhatni „apáról leányra” – öröklődött e hagyomány. Különösen a gyerekeken esik meg a szívem, amikor egyik-másik megáll a „Wojtyla” ajtajánál, és így szól az kaput nyitóhoz: éhes vagyok, ha lehet, kérek szépen pár falat ennivalót. Azt hiszem, nem is kell ezt tovább fejtegetnem – jegyezte meg elérzékenyülve Ágó, amikor arról faggattuk, mi vezeti folyton a jó megcselekvésére.
Megtudhattuk tőle, hogy annak idején nagy hatást gyakoroltak rá Izajás próféta könyvének alábbi igeversei „Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha.”
A jövőt illetően Ágó leszögezte: hozza számára az élet bárhogyan is, jótékonysági programjáról semmiképpen nem fog lemondani ezután sem, sőt annak kiterjesztésén gondolkodik. – Újabb és újabb karitatív jellegű ötletek megvalósításán töröm a fejem szakadatlanul, amely előbb-utóbb valósággá érik itt, a Wojtyla Házban – nyilatkozta a szerdai ebédosztást megelőzően.