Burányi Roland atya osztott ebédet a Wojtyla Házban

A Wojtyla Barátság Központ mai támogatói – szokásukhoz méltóan – most is jócskán kitettek magukért. Ezúttal szintén sokáig emlegetni fogják még a csütörtöki „ellátmányt” a népkonyha gondozottai; tele hússal, tele zöldséggel, különleges fűszerekkel, tele élettel! Gazdag ízvilága hosszú időre rabul fogja ejteni emlékezetüket. Mindig jól főztek a Wojtylában, de a mai babgulyás kiváltképp remek. Nem is lehet más, hiszen Burányi Roland keceli plébános atya közreműködésével készült Mezei Attila mesterszakács mellett - mondták-mondogatták az asztaloknál helyet foglaló szegények közös imádság után. A nap felajánlója: Schindler János vállalkozó, Kecel korábbi polgármestere, valamint Roland atya méltán megérdemel minden elismerést! És Borisz atya is, aki a Szentkereszt felmagasztalásáról, továbbá annak ma aktuális ünnepéről beszélt az ellátottakhoz szólva. A keceli pártfogók egyaránt régi barátai, buzgó hívei, elkötelezett segítői a Wojtyla sorsközösségnek. Nem csoda hát, ha mindenki visszavárja őket! Viszontlátásra 2018 elején! (Fotók: Tódor Norbert)

A Szentkereszt felmagasztalása

A VII. században II. Hoszrou szászánida perzsa uralkodó serege elözönlötte a kelet-római birodalomnak övével határos részeit, és a Szent Ilona által megtalált kereszt Jeruzsálemben lévő darabját magával vitte. Herakliosz császár azonban győzelmet aratott a betolakodók felett, és visszaszerezte a legszentebb ereklyét. A legenda elmeséli, hogy jeruzsálemi győzelmes bevonulásakor egy angyal állította meg Heraklioszt, és felszólította, hogy alázkodjék meg. A császár levetette díszeit, és maga vitte gyalog a relikviát a városba (más változat szerint csupán az történt, hogy paripájáról szamárra ült át). A keresztet oltárra helyeztette, illetve – a drámaibb változatban – a Golgotán állíttatta fel. (A valóságtól elrugaszkodott legendaszerző Herakliosszal a fogságba esett Hoszrout mintegy rituális emberáldozatképpen ki is végeztette.)

Ezt az eseményt ünnepelte az Egyház a Szentkereszt felmagasztalása (Exaltatio S. Crucis) néven szeptember 14-én. A régi katolikus naptár tehát három Szentkereszt-ünnepet tartott számon: január 6-án, május 3-án és szeptember 14-én. E három ünnepnap szinte hajszálra harmadolja az évet. Az ünneprend kialakulását tekintve a január 6-i Szentkereszt (vízkereszt) volt az első (III. század). A Szentkereszt megtalálásának ünnepi hagyománya a következő évszázad első harmadában alapozódott meg, ekkor még ezt ünnepelték szeptember 14-én (a legenda szerint Ilona császárnő a keresztet ezen a napon találta meg), és csak a VII. század fordulóján – még Herakliosz uralkodása előtt – helyezte át az ünnepet I. (Nagy Szent) Gergely pápa május 3-ára. Amikor Herakliosz néhány évtized múltán „felmagasztalja” a keresztet, érthetően esett választása a már meglévő korábbi ünnepre, szeptember 14-re. Az ünneprend hármasságában mutatkozó szabályszerűséget azonban már Gergely pápa (köre) is fölismerhette, s kiaknázva a január 6-i és a és a szeptember 14-i dátumból adódó lehetőséget, a harmadik ünnepnap közbeiktatásával az ünnepeknek további szimbolikus súlyt adott.

Kövessen minket a Facebookon is!