BÁBEL BALÁZS ÉRSEK, METROPOLITA KÖRLEVELE A BIBLIA ÉVÉRŐL
Sokszor és sokféleképpen szólt Isten az ősatyákhoz a próféták által, most a végső időkben pedig Fia által szólt hozzánk (Zsid. 1,1). Amint a Betlehemben született gyermekben Isten egyszülött Fiának, Isten személyes Igéjének megtestesülését imádjuk, úgy a Szentírásban mi, keresztények Isten szavát, Isten igéjét tiszteljük. A Biblia szava nemcsak az üdvtörténeti múltból érkezik hozzánk, hanem Isten örökkévalóságából is, és Isten örökkévalóságába vezet, ismét csak az idő útján, amelyhez múlt, jelen, jövő is hozzátartozik.
Krisztusban Kedves Testvérek!
Hosszú évszázadokon keresztül készítette az ószövetségi kinyilatkoztatás az Üdvözítő útját, megrajzolta a Megváltó alakját, aki megszabadítja népét az elnyomástól, és a földi élet nyomorúságától, a Megváltóét, aki végül is az egész emberiségnek békét és boldogságot szerez: Kiengesztelődést Istennel és kiengesztelődést egymással. Ennek a Messiásnak az alakja Izaiás prófétánál, mint szenvedő szolga jelenik meg, olyan képben, amit később maga Jézus is vállal, amiben a tanítványok is a feltámadás után Jézus Krisztusra ismernek. Jézus élete, csodái, működése, majd megváltó kereszthalála és feltámadása meggyőzték a tanítványokat arról, hogy benne beteljesedtek az ígéretek. Az Ószövetség ígéretei mutatták meg, hogy kit ajándékozott Isten Jézus személyében. Jézus nyilvános működése alatt buzdította hallgatóságát, hogy vizsgálják az Írásokat, mert azok tanúságot tesznek róla (Jn. 5,39). A feltámadás után maga az Üdvözítő világította meg az emmauszi tanítványoknak az írások értelmét. Az emmauszi tanítványok úgy emlékeztek erre vissza, hogy lángolt a szívük, amikor hallották ezt. Ilyen öröm töltötte el az első keresztények közösségét, amikor rádöbbentek a feltámadás fényében, hogy az Isten ígéretei Jézusban teljesedtek be. Megvilágosodott előttük, hogy Jézus nemcsak fő témája a Bibliának, hanem kulcsa is. Aki hisz Krisztusban megérti a Szentírást. A keresztények ezért Krisztus életét, tanítását, élettörténeteit: csodáit, halálát és feltámadását örömhírként (evangéliumként) adták tovább; örömhírként azt a felismerést, hogy Jézus a Megváltó. Ezt az örömhírt pedig hamarosan írásban is feljegyezték, s az első keresztény közösségek lassan kialakították azt a szokást, hogy az Ószövetség szent iratain kívül a összejöveteleken felolvastak más könyveket is, az örömhírnek nevezett írásokat és az apostolok leveleit.
Ezért a Biblia könyveit nem puszta irodalmi alkotásként olvassuk. Számunkra a Biblia Isten üzenete az emberiséghez, és az egyház könyve. Az egyház élő hite fogalmazódik meg a Szentlélek által sugalmazott szerzők írásaiban, melyek az Újszövetséget alkotják. Az egyház közössége tesz tanúságot az Ó- és Újszövetség könyveinek soráról, amelyet valóban szentnek és sugalmazottnak tisztelünk. Számunkra a két szövetség egyetlen és szerves egészet alkot, ahogy a régi egyházi meggyőződés tartja. Az Ószövetség az Újszövetségben bontakozik ki, az Újszövetség pedig benne rejlik az Ószövetségben. Nem választhatjuk el őket egymástól, összetartoznak, mint ígéret és beteljesedés. Összetartoznak, mint az Üdvösség nagy jelentős állomásai. Az Egyház az őrzője és hiteles magyarázója. A Szentírásról írja a II. Vatikáni Zsinat: „Az Egyház mindenkor tisztelte a Szentírást, mint magát az Úr testét is, az élet kenyerét ugyanis, főleg a szent liturgiában, mind Isten igéjének, mind Krisztus testének asztaláról szüntelenül veszi és nyújtja a híveknek. Az isteni írásokat a Szent Hagyománnyal együtt mindig hite legfőbb szabályának tartotta és tartja, mert Isten sugalmazására egyszer s mindenkorra vannak írásba foglalva, s változatlanul közvetítik magának Istennek igéjét, és a prófétáknak és az apostoloknak szavaiban a Szentlélek hangját szólaltatják meg” (Dei Verbum 21.).
Az idén a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia protestáns testvéreinkkel együtt a Biblia évét hirdeti meg. Közös örökségünk, közös kincsünk a Biblia. Minden évben tanulmányoznunk és követnünk kell, de ebben az évben különösen is gondoljunk arra, hogy mennyire alapja a Bibliában található üzenet az személyes keresztény életünknek, és milyen értékes zsinórmérték lehet a nagyobb emberi közösség élete számára is. A Szentírás az egész európai kultúrának az egyik legbőségesebb és legelevenebb forrása. Mindannyian tudjuk, hogy a legtöbbször és a legtöbb példányban kinyomtatott könyv, a könyvek könyve a Biblia. Tudjuk azt is, hogy az összes európai nemzeti kultúra gyökerénél ott állt a keresztény vallási hagyomány, ott állt a Szentírás szövege is. Manapság tehát Európát olyan nemzeti kultúrák töltik be, amelyek a maguk módján dolgozták fel ezt az értékes örökséget, a maguk módján válaszoltak rá, a maguk sajátos zsenialitásával ábrázolták szóban és írásban, zenében, képben és szoborban mindazt, amit számunkra a Biblia közvetít. Ezért olyan fontos, hogy az idén kiállításokkal, koncertekkel, ünnepségekkel is megemlékezzünk a Szentírásnak erről a központi értékteremtő és értékhordozó szerepéről. Nagy várakozással nézünk elébe ezeknek a kiállításoknak, nagy örömmel fedezzük fel, hogy régi magyar irodalmunknak, könyvnyomtatásunknak, művészetünknek a tárgyait is milyen nagy mértékben ihlette éppen a Biblia, és hogy milyen erőteljesen jelen van a Szentírás napjainkban is tudatosan vagy tudattalanul, szólásainkban, szokásainkban, közösségi életünkben.
A Szentírás azonban nemcsak a könyvek könyve, hanem életformáló útmutatást ad az igaz életre való neveléssel (2Tim 3.16). Nélküle Jézus Krisztust nem ismerhetjük meg, „Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust” – mondotta Szent Jeromos. Hogyha másért nem, hát ezért is érdemes elolvasnunk a Szentírás könyveit. Nagyon fontos, hogyha még nem volna, szerezzünk be mai magyar nyelven szóló Bibliát, amely az Egyház hiteles magyarázataival van ellátva. Rendszeresen olvassuk, merítsünk ebből a bővizű forrásból, elmélkedjünk róla nap, mint nap és elmélkedéseink eredményeként tűzzünk magunk elé kisebb nagyobb feladatokat, válaszoljunk arra az isteni hívásra, amely a Szentíráson keresztül személy szerint mindannyiunkhoz szól, és missziós lelkülettel, szavunkkal és életpéldánkkal adjuk tovább. A Szentírást közösségeinkben is olvassuk, vegyünk részt Bibliaórákon. Hiszen a Szentírás közösségalkotó erő, tanú erre az első keresztények életét megörökítő Apostolok Cselekedete. Necsak tanulmányozás céljából olvassuk, hanem az Egyház közösségének építése végett és az olvasást mindig kísérje az imádság.
A Biblia éve a világegyházban egyúttal Szent Pál apostol éve is. 2008-ban XVI. Benedek pápa meghirdeti Szent Pál apostol jubileumi évét. Õ nemcsak az Újszövetség számos könyvének szerzője, hanem egyben az az ember, akinek az életében Krisztus látványos fordulatot hozott. A kereszténység meggyőződéses elutasítója megrázó élmény hatására Krisztus tanítványa lesz. Nemcsak tanítványa, hanem apostola, küldötte, hirdetője is. Róla kell példát vennünk, amikor a Szentírásban található örömhírt nemcsak elfogadjuk, és a magunkénak valljuk, hanem lelkesen igyekszünk továbbadni a mai kor embere számára. Ezt az örömünket és igyekezetünket fejezi ki az idei magyarországi Biblia-év számos programja. Egyházmegyénként külön-külön is sok eseményt szentelünk a Biblia témájának. Közösen azonban az evangélikus és református testvéreinkkel együtt jeles programokat is tervezünk erre az esztendőre. Közülük Főegyházmegyénkben kiemelkednek a következők: a Főszékesegyházi Könyvtár a Biblia Évének tisszteletére 2008. április 25-től szeptember 21-ig kiállítást rendez legszebb Szentírásaiból. A hittanosok számára szervezett szokásos szellemi verseny is a Szentírás köré szerveződik, melynek döntőjére 2008. március 29-én a kiskunmajsai Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Óvodában kerül sor. A 2008. augusztus 3-10-ig tartó Bugaci Ifjúsági Lelkigyakorlatos Tábor vezető gondolata is a Szentírás lesz.
Új esztendő első napján hirdetjük meg a testvéreknek a Biblia évét. Az előttünk álló év ismeretlenségével szorongást kelthet, és a jelenből kikövetkeztethető nehézségeivel sok megpróbáltatást is tartogathat számunkra. A Szentírásnak ekkor is van mondanivalója számunkra, mert Jézus mondja: „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról” (Mt. 6,34).
„Én veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt. 28,20).
Amikor boldogságot kívánunk az Új esztendőre, akkor kérjük a Bibliát sugalmazó Szentlélekistent, hogy adja meg mindannyiunk számára, hogy a Szentírás olvasásakor elmondhassuk Jeremiás prófétával: „Ha rátaláltam igéidre, eledelemmé váltak; igéd nekem örömöm és szívem vidámsága lett (Jer 15,16). Amen.
