Karácsonyi beszélgetés dr. Bábel Balázs érsekkel a Petőfi Népében
Képgaléria
Advent az elcsöndesülésé, a készülődésé, a várakozásé. Karácsony a szeretet, a béke és az öröm ünnepe. - legalábbis a Biblia, az egyházi tanítás szerint. Sokan vannak azonban ma már olyanok egyének és közösségek akik a decembert az év végi rohanás, a bezárkózó önzés időszakának érzik és rettegve gondolnak a négy napos megállásra, vagy a robotos ünnepre.
- A "nagy ünnep" ma, a 21. század emberének spirituális csapdája. Föltárja létünk abszurditását. Azt például, hogy a jövendölt Isteni béke helyett, kard élek közt élünk és halunk meg. Mi lesz, mi lett a több ezer éves jövendölésekkel? Jogos a felejtés?
- Érvényesek. - kezdjük a karácsonyi titkok fejtegetését dr. Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek, metropolitával. - Ilyen tájban szívesen idézzük Izaiás prófétát, aki azt hirdette, hogy jövendőbeli messiási korban a Isten küldöttje nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő. Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket. Persze jogos a kérdés: mi lett belőlük? Való igaz, hogy amikor Jézus megszületett akkor egy pillanatra béke volt a nagy Római Birodalomban, de ez csak egy pillanatig tartott. Még a keresztény üldözés végén, - amikor már a Krisztus hívő közösség hatalmi tényező lett - akkor sem következett be a várva várt állapot. Az egyházatyák pátriárkák keresték is ennek az okát.
- Azóta másfélezer évnél is több telt el. Nem is kell szégyenkeznünk, ha föladjuk a keresést
.
- Azért fontos, amit az egyházatyák mondottak. A békének hármas fokozata van. Az egyik, hogy valaki Istennel kiengesztelődik, békét teremt a lelkében. Ennek következtében békét nyer a környezetében, tehát a világban. Ez egyéni program. Erre mindig van mód és lehetőség, ez nem más, mint a REND NYUGALMA. A társadalmakban sajnos mindmáig jelen van a háborúskodás és valószínűleg ez így lesz a történelem, vagyis a világ végéig. Viszont azt sem rejtette véka alá Jézus, hogy még a keresztények üldözése is belefér abba az Örömhírbe, amit ő hozott, amit ő hirdetett meg. Ezért mondja, hogy az ÉN BÉKÉMET HAGYOM RÁTOK, NEM A VILÁGÉT. A földi hatalmak másként fogalmaznak. Ismerjük a mondást: Ha békét akarsz, készülj a háborúra! Ma a fegyverkezési verseny új és újabb fordulói idején, bizony jól tudjuk, miről szól ez, mit jelent?
- A politika is háború, csak más arzenállal. Ugyanakkor az egyház néha direkt fölszólítja a híveit: fogják meg a fegyvereiket és rajta
.
- Az újkorban az egyház már átértékelte a korábban egyértelmű jogos háború fogalmát. Az önvédelmet mindig megengedi. Mindkét világháború esetén XV. Benedek és XII. Pius pápa erőteljesen ellenezte a háborút. Mi a szellem fegyverével küzdünk.
A politizálás is ide tartozik, ami közéletiséget jelent. Az egyház is része a társadalomnak. El van választva az államtól, jó esetben a napi politikától, de nincs elhatárolva a társadalomtól. Volt rá eset a történelemben, hogy éppen azáltal, hogy beleszólt a napi társadalmi aktualitásokba, megmentette a közösség becsületét. Gondoljunk csak Márton Áron vagy Boldog Apor Vilmos püspökök bátor véleménynyilvánításaira, mondjuk a zsidó üldözés idején. Vagy később Mindszenty József bíboros, aki kiállt az 1956-os forradalom mellett idején. A legfontosabb, hogy a keresztény társadalmi tanításnak próbáljunk érvényt szerezni: szolidaritás, szubszidiaritás és a személyesség.
A szolidaritás szükségességét most nagyon fontosnak tartjuk, amikor a társadalom mindenféle problémáját csak közösen tudjuk megoldani. A szubszidiaritás mindent a maga helyén próbál megoldani, ne a legfelsőbb helyen döntsenek mindig az emberek fele fölött, hanem, amit tudnak, oldják meg helyi szinten. Az állam vagy a nagy közösség adja meg hozzá a szükséges támogatást. A személyesség úgyszintén fontos. Jó ideje azt tapasztaljuk, hogy mindenféle intézmény átalakításnak (iskolák, egészségügy , vasút, stb.) nem az ember szolgálata az elsődleges, hanem a tőkéé, mert mindent a pénz irányít.
- Az egyház hatalmas, világméretű intézményrendszer: eszköz, erő, hatalom. Ha azonban az evangéliumi forgatókönyvet tekintjük, a betlehemi barlang világa más. Csönd, enyhely erő nélkül.
- Voltak idők, amikor megkísértette az egyházat, hogy gyakorolja a hatalmat, alkalmazza az erőt. De aztán rá kellett jönni ez a föllépés, ez a programértelmezés a kárára válik. A betlehemi jászolban egy magatehetetlen, erőtlen gyermekről van szó. József és Mária a mindenkori kisember megtestesítői. A világi hatalmak számára senkik. Állampolgárok, akiknek, ha a hivatal szólítja őket, menniük kell. Még egy család nehéz idejére sincs ez a rend tekintettel. Isten akinek a gyöngesége erősebb az emberek hatalmánál - éppen ebben az alávetettségben mutatkozik meg. Ez persze csak gondolati összefüggésrendszer, amit nem lehet rögtön fölfedezni. Csak utólagosan visszatekintve, kapcsolatait látva tudjuk értékelni.
- Az idei éjféli misén sokadszorra indul a hívek közösségébe. Hogy tudja elhitetni magával, hogy az amit majd most mond, az végre megragadja a lelkeket. Úgy, hogy jobb emberek lesznek
- Ha csak egy közönséges kisgyermek született volna meg ott Betlehemben. Ma már nem lenne pap, nem lenne ember, aki erről a szólna. Mert tudjuk, ugyan hogy a születés mindig egyedi dolog a személy életében. A családban is különleges, de ott a csillagjelezte barlangban az Isten jelent meg közöttünk. Hatástörténete máig érezhető. Még az időt is a mi kultúránkban onnan számítjuk. Minden karácsony tartogat számunkra személyes mondanivalót lelki ajándékokat, örömöket. Jómagam nem hatni akarok a prédikációimmal, hanem elmélkedve értelmezni. Az ünnepi beszéd pedig nem politikai program kihirdetése, hanem az Evangélium naprakész értelmezése, aprópénzre váltása. Szerb Antal írja szellemesen, hogy a hívő ugyan tudja, hogy hová fog kilyukadni a pap a beszéd végén, de arra kíváncsi, hogyan? A hogyanra pedig Tóth Tihamér tanítását kell idéznem, aki azt mondta egyik kezedben legyen az Evangélium a másikban az újság. Csak így értenek meg, csak így tudod átadni az üzenetet
.
- Tudom, hogy egy főpap ilyenkor sokat rohan. Száz helyen szeretnék hallani. Van e lelkében valami emberi, földi várakozás: milyen meglepetést tartogatnak a hozzátartozóim, a barátaim?
- Azt hiszem túl vagyok már azon, hogy az ajándékok tárgyi voltát nézzem. Nem kaptam, de ha ide jönne valaki és ajándékozna egy Jaguárt, semmivel sem örülnék neki jobban, mint mondjuk egy könyvnek, amire már régen vadászok.
- Ön olyan szerencsés, hogy a Jó Isten kegyelméből, a családi ünnepen találkozhat édesapjával és az édesanyjával. Biztosan tudják, hogy melyik étel a kedvence. Mi is tudhatnánk?
- Azt igen, hogy valóban hálát adhatok az Istennek a szüleimért, akikkel inkább ünnepek után találkozhatok. Ételben nem vagyok válogatós, de a kedvenc ételemet azt ne kérje, mert a szerető hívek, minden bérmálásra azt főzik ezután. Sokan olvassák ám a Petőfi Népét
.
AZ ÉRSEK KARÁCSONYI ÜZENETE:
Szívüket átjáró lelki ünnepet hozzon mindannyiuknak a Karácsony. Amely hosszabbá teszi Jézus születésének ünnepét, mint néhány érzelmes óra. Hogy éppen úgy, ahogy az Ünnepelt, kimutatta szolidaritását felénk, tegyünk így a ránk bízott emberekkel mi is. Előttünk áll a 2008-as esztendő a maga számítható gondjaival, bajaival. Nem lehet tagadni, hogy némelyekben félelmet keltenek az előjelek. Jézus mondja, hogy ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd gondoskodik magáról. A terhes időszakokban is tudjuk: az Úr velünk van. Mert ő a Legyőzhetetlen Nap. Karácsonyban az egykori pogány világ legyőzhetetlen napját, ami az istenük volt, átváltottuk az Isten legyőzhetetlenségére. Ő világosítsa be életutunkat a jövő esztendő minden bizonnyal gondokkal megterhelt, gyorsan múló napjait. Legyen erők, legyen bátorságunk és a szeretetben soha meg ne fogyatkozzunk
..
