Gáspár Andrásra emlékeztek Kecskeméten
A császárnak esküdött fel Gáspár András, de mégis hazaszerető volt. Fegyelmezett katonaként emlékezhetünk rá. Amikor az országnak szüksége volt rá, Ő hazatért, és teljes erejével harcolt a függetlenségért. Ezekkel a szavakkal gondolt vissza városunk és nemzetünk hősére a Gáspár András Bajtársi Egyesület képviseletében Kőszegi Ferenc. Az 1848/49-es szabadságharc azon tábornokának születésnapját ünnepelték november 23-án az iskolában és szülőházánál, aki egyedüli módon, polgári családból származott. Szülei éppen ezért iparos pályára szánták, kitaníttatták vele a csizmadia mesterséget.
Édesapja a következő idézettel búcsúzott tőle, mikor elvégezte a mesterséget és elszegődött vándorútra: „Őrizd meg, kedves fiam, jó erkölcsödet, óvatos légy barátaid megválasztásában, a rossz társaságot és a henyeséget kerüld. Légy hű munkaadódhoz, az Isten meg fog segíteni törekvéseidben."
Leviczky Cirill, önkormányzati képviselő szerint a mai fiatalok számára is fontos üzenetet hordoz a fiatal Gáspár András személyisége. Érdemes külföldön is szerencsét próbálni, még nagyobb tudásra szert tenni. Utána viszont haza kell térni, és Magyarországon kamatoztatni a megszerzett ismereteket.
Gáspár András tett a hazáért, és az ország függetlenségéért. Szüleinek ellentmondván, 1821-ben titokban állt be Pesten a kilencedik huszárezredbe. Többszöri megfutamodás, de aztán szebbnél szebb katonai sikerek övezték személyét. Görgei, Bem, Klapka. Ezek a nevek mindenkinek azonnal eszébe jutnak az 1848/49-es szabadságharc történéseiből, azonban a szóban forgó honvédtábornok is legalább annyit tett országunk függetlenségéért. Nevéhez fűződik a tavaszi hadjárat első csatája, mely a későbbiekre is erős hatással volt. Március végén átvette az „ideiglenes fővezérré" kinevezett Görgeytől a VII. hadtest parancsnokságát. Az április 6-i isaszegi csatában azonban nem bizonyult önálló döntésekre képes parancsnoknak, és a császári fősereg nagyrészt ennek köszönhetően kerülte el a végső vereséget.
Ez volt a döntő pont, mely visszavonulásához vezetett, majd 1849. április 24-én betegségére hivatkozva kérte felmentését, és a további harcokban már nem vett részt. Élete utolsó évtizedeit várfogságban, majd Biharon postamesterként és országgyűlési képviselőként töltötte. A halál is itt érte, 1884. augusztus 5-én.
