Ismét eggyel több csillag ragyog az égen – In memoriam Haincz József
Képgaléria
Döbbenet, hitetlenkedés, zavarodottság, depresszió, üresség – ezt éreztük mindannyian, hisz el sem tudtunk búcsúzni Tőle.
Az evangéliumok szerint, amikor Jézus megérkezett Lázár otthonába, barátja már negyednapja meghalt, nővére, Márta pedig zaklatott volt. Tudni akarta, miért nem jött Jézus hamarabb, hogy megakadályozza ezt. „Miért, Uram?” – adódik a kérdés most is, mikor talpig elborít bennünket a gyász.
Mit tehetünk olyankor, ha úgy tűnik, nem jön válasz, a menny hallgat? „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink” – szól hozzánk Teremtőnk Mózes 5. könyvében.
Vannak dolgok, amiket mi is megérthetünk – és van, ami Atyánk felségterülete. Behatárolja ismereteinket, hogy Isten mennyit kíván felfedni belőlük. Talán ad magyarázatot az Úr, talán nem. De ő az „Alfa és az Ómega… a kezdet és a vég” (Jel 22:13), ami azt jelenti, neki van terve, és azt véghez is viszi a mi javunkra és az Ő dicsőségére. Bízzunk hát benne!
Az elválás csak egy pillanatig tart, a találkozás örökké. Pál apostol azt mondja: „…mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba… akkor teljesül be, ami meg van írva: Teljes a diadal a halál fölött!” (1Kor 15:51-54).
Kedves Józsi! Hálásan köszönjük gondoskodó pártfogásodat! Magasztaljuk a Mennyek Urát, hogy Te itt lehettél nekünk. Krisztus feltámadt, Te is, és utánad mi is fel fogunk! Ha földi időnk lejár, ismét találkozunk.
Szerető barátaid: a Wojtyla család
