Vérnász - 400 méter díszlet vászonból
- Milyen elképzelésekkel kezdtél a munkának?
- A tavalyi évad végén beszéltünk róla először. Kocsis Pál, a darab rendezője azt kérte, hogy az esküvő helyszínét jelenítsük meg - innen jött a sátor ötlete. A próbafolyamat alatt sokat változott a rendezői elképzelés, de a textilt megőriztük, s így végül 400 méter vászonból épült ez a nagyon puritán díszlet. A bútorokat a színház raktárából szedtem össze: régi, kopott, míves szekrények, székek mind, amelyek nagyon jól megjelenítik az andalúz vidék hangulatát.
- Kincskeresésre indultál, mint az Apátlanul díszletének összegyűjtésénél?
- Igen, szeretek keresgélni.
- Az idei évadban vendégként tértél vissza a kecskeméti színházba, hiszen nyár óta belsőépítészként dolgozol a fővárosban. Nehéz döntés volt?
- Nagyon! Szeretek itt lenni, szeretem ezt a színházat. Két szempontból éreztem, hogy ideje lenne a váltásnak: egyrészt rengeteget ingáztam az elmúlt években Pest és Kecskemét között, ami nyilván időben nagy veszteséget jelent. Másrészt szeretem az eredeti szakmámat, semmiképpen sem akartam végleg elengedni a tervezést.
- A színház erős kötődést jelent?
- Abszolút, és biztos vagyok benne, hogy ez meg is marad. Pesten is dolgozom színháznak, és boldogan jöttem vissza Kecskemétre Kocsis Pali hívására.
- Foglalkoztál korábban a spanyol kultúrával?
- Többször jártam Andalúziában. Lenyűgözött! Akár ma visszamennék. Három éve végigjártam az El Camino zarándokutat, ami nagyon érdekes tapasztalat volt abból a szempontból is, hogy milyen nyitottak és segítőkészek az ottani emberek. Egyszerű körülmények között élnek, sok kis település bújik meg a hegyek lábánál, a völgyekben, de ez nem tette őket zárkózottá vagy elutasítóvá.
- Milyen volt Palival együtt dolgozni?
- Nagyon jó! Eleinte tartottam tőle, hiszen ő 'A Kocsis Pali' de ez már a tavalyi Katona-darabnál feloldódott bennem. Vártam a próbafolyamat kezdetét, és várom a bemutatót is, hiszen egészen különleges produkció született.
