DR. BÁBEL BALÁZS ÉRSEK LELKIGYAKORLATA KECSKEMÉTEN II. rész
Dr. Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek 2008. február végén illetve március elején, három napos lelkigyakorlatot (exercitia spiritualia) tartott a kecskeméti társzékesegyházban (Nagytemplomban). Többen kérték a szerkesztőségünket, hogy ha lehet vegyük fel illetve közöljük az elhangzottakat. Moist a másidik részt, a 2008. március 1.-i előadást publikáljuk. Szolgáljon lelki erősödésünkre....
Főtisztelendő Paptestvérek! Krisztusban Szeretett Testvéreim!
A szombati nap a Katolikus Egyházban hagyományosan Szűz Mária emléknapja. És a mostani elmélkedésünkben 150 évvel ezelőtti Lourdes-i Szűz Mária jelenéseire szeretnék em-lékezni, és egyáltalán a Szűz Mária jelenésekre, valamint arról, mit jelent számunkra, az üd-vösség rendjében Jézus Anyja, Szűz Mária.
Az egyháztörténet a keresztény ókor végéről is tudósít arról, hogy volt Szűz Mária jele-nés. Azután, úgy az évszázadok folyamán emléke elhalványodott, és ami figyelemreméltó, hogy az utóbbi kétszáz évünkben több helyütt, szavahihető tanúk jelentkeznek, hogy megje-lent ott Szűz Mária, és több esetben csodás gyógyulások is történtek. Volt a középkor végén is, ill. az újkor kezdetén is Dél-Amerikában, Guadalupében Mária jelenés, amihez olyan misz-sziós tevékenység társult, hogy Dél-Amerika most is földünk legkatolikusabb földrésze, és arra a kegyhelyre mennek legtöbben minden évben. Tehát megelőzve Fatimát, Lourdes-t, Csensztochovát és az összes többit, hiszen Dél-Amerika népe és az Észak-Amerika népe kö-zül a katolikusok sokan látogatják a kegyhelyet. Volt a papi otthonban egy idős atya, tavaly hunyt el, aki elmesélte, hogy ő volt ott. De olyan mérhetetlen tömegek vannak ott, hogy moz-gó lépcsőszerűség viszi a kép előtt az embereket, mert nem lehet ott elidőzni sem, mert olyan sokan vannak.
Mit kell nekünk tudni általában ezekről a jelenésekről? Egyáltalán mennyire szerves ré-sze hitünknek. A Kinyilatkoztatás, Isten teljes és végső üzenete lezárult az utolsó apostol halá-lával, Szent Jánossal. Attól kezdődően hitünk igazságait, a hitletéteményt már csak mélyíteni, vagy még jobban megmagyarázni lehet. Ebből adódóan egyetlen egy jelenés nem hozhat új kinyilatkoztatást. Tehát lehet azt mondani, hogy az ismérve a jelenéseknek, hogy az ott el-hangzó üzenetek és szavak egybe kell hogy vágjanak az evangéliummal, az egyház tanításá-val. Általában mindig az evangélium bevezető gondolatát, hogy térjünk meg, imádkozzunk, engeszteljünk. Ezt ki szokta emelni minden kegyhelynek a Mária üzenete és jelenése.
Az is megfigyelhető, hogy hozzátársul ezeknek a kegyhelyeknek a hitéletnek megnöve-kedése, a szentgyónások száma megnövekszik, a szentáldozásoké, mindenképpen Jézus Krisztushoz vezet el bennünket. Tehát sohase önállóan egy ilyen Mária-kultusz, hanem min-dig Krisztushoz kapcsolódó a Mária megjelenése és üzenete.
Az is érdekes, hogy általában egyszerű gyermekeknek jelenik meg Szűz Mária. Még ré-gebben Pápai Lajos győri püspök úr gyóntatója volt a központi szemináriumnak, és én is oda-járta, bár nem voltam növendéke, föltettem neki a kérdést, hogy mindig gyermekeknek jelenik meg Szűz Mária. Miért nem jelenik meg Karl Rahnernek, az akkor nagyhírű teológusnak, Baltazárnak és ilyeneknek. Akkor a mostani püspök úr, kicsit olyan humorosan is, de komo-lyan fogalmazóan ezt mondta: Tudod, ha azoknak megjelenne, azok szégyellnék, hogy nekik megjelenik a Szűz Mária. Azáltal, hogy gyerekeknek jelenik meg, ebben is van valami nagy igazság, Jézus nem egyszer találkozott gyermekekkel, karjára vette, megáldotta őket, vagy a nagyobbakat is szeretettel fogadta. A tanítványoknak többször mondta, hogy ilyenek legye-nek. Nem azt mondta, hogy bűntelenek ezek a gyermekek. Ilyeneké az Isten Országa. Mert vannak olyan képességeik, amiket már mi elveszítettük. Pld. az őszinteség, a bizalom, a rá-csodálkozás. Mindaddig megvan egy gyermekben, amíg az ellenkezőjéről meg nem bizonyo-sodik, vagy el nem rontják benne ezt a képességet. Mi már nem tudunk gyermeki módon hin-ni. Nincs olyan bizalmunk, mert mindig kételkedünk, annyiszor becsaptak bennünket. Van bennünk egy nagy fajta tartózkodás. De ez meg a gyermekek sorsa, általában nagyon sok megpróbáltatásban lesz részük később. Tehát nem szoktak megdicsőülni itt a földön, hanem végig kíséri őket a megpróbáltatások, a keresztek sokasága. Így volt ez Bernadettel, a fátimai látnokokkal is és a többiekkel is. Ez is megszívlelendő és elgondolkodtató jelenség.
Az utóbbi 100 évben való megjelenések pedig prófétikusak is voltak. Nagy veszedel-mekre hívták fel a figyelmet. Fatimában, 1917-ben, aminek még fényképes tanúsága is volt, hogy volt valami érdekes napjelenség. Szűz Mária kijelenti: Nagy megpróbáltatás vár az em-beriségre, Oroszország el fogja terjeszteni istentelen tanait, de a végén meg fog térni. Ezt mondja a Szűzanya 1917 tavaszán, nyarán. Eljött az a bizonyos november 7, ahogy az oro-szok számolták (okt. 25.) Eljött a történelemnek legszervezettebb, leggyilkosabb rendszere. Hozzávetőlegesen a kommunizmusnak 100 millió halottja lett. Erről nem szoktak beszélni.
De ugyanígy megjelent a fasizmus előjelzéseként is, méghozzá 1933-ban Hitler hata-lomra jutása. A nácizmus is istentelen volt. De még mennyire. És hozta magával a maga gyil-kos eszközeit. A 80-as évek elején hallottunk Medjugoréról. Még az Egyház nem ismerte el, de hallottunk róla. És akkor jött az üzenet, hogy nagyon nagy megpróbáltatás vár az emberek-re. Eltelt 10 esztendő, jött a délszláv háború. És milyen gyilkolás, milyen emberirtások voltak. Jelzésként: térjetek meg, imádkozzatok! A Szűz Anya megszólít bennünket. De nem szívlel-jük meg eléggé.
Ezeknek a jelenéseknek mindig van teológiai, azaz a végső időkre mutató üzenete is. Hogy az embert fölhívja a megtérésre, és általa Krisztushoz kötődésre és kapcsolódásra, és fölhívja a figyelmét arra, hogy az üdvösséget komolyan kell venni. A kárhozatot is. Mert mint lehetőség előttünk áll a kárhozat is. A megátalkodottság, a teljes gyűlöletnek és szeretetlen-ségnek a világa. Nem találkozunk ilyenekkel napjainkban? De még mennyire.
Lourdes! Az is érdekes módon egy ilyen kiélt és mérhetetlen szenvedések után lévő Franciaországban keltett nagy föltűnést. Mert jó 50 évvel előtte volt a francia forradalom. Amit mi olyan dicsőségesnek tartjuk. Most már a jobb érzésű franciák is tudják, nagyon sok gyilkosság és kegyetlenség, tízezer számra öltek meg embereket. 40 ezer lefejezés működött a szabadság, egyenlőség és testvériséget hirdető Franciaországban. Eljutottak a teljes keresz-ténység tagadására. Valamiféle isteneszme volt, de csak az észnek. Egymást irtották. Először csak a kereszt alá írták, hogy Krisztus, a tegnapi Urunk. A Notre Dame székesegyháznak oltá-rára egy színésznőt ültettek, megtömjénezték, mint az ész istennőjét. Mondanom sem kell, hogy ő is nyaktilón végezte be életét. De egymást is irtották.
Ezután jött egy kegyetlen materializmus. És az orvostudomány. - Épp a napokban hal-lottam, a 19. század volt az, amelyik a pszichoszomatikus kapcsolatát az embernek, a testi-lelki kapcsolatát elveszítette. Elég csak a testét gyógyítani materiális módon, mert az úgy mű-ködik, mint egy gépezet. Mindent meg lehet oldani gyógyszerekkel, és más mechanikai ráha-tással. És jön Lourdes, ahol lelkileg gyógyulnak meg az emberek, sokszor a lelki gyógyulás folytán meggyógyulnak testileg is.
A történet úgy gondolom mindenki előtt ismerős. Egy nagyon egyszerű kis molnár le-ány, akinek a családja egyre szegényebb lett, mert az apja molnár volt. Egyszer faragta a ma-lomkövet, és kiütötte a repülő kő a szemét, nem tudott úgy dolgozni. Szinte majdnem hajlék-talanok voltak, a város egyik börtönében laktak. Elküldik, hogy fát szedegessen. Ekkor talál-kozik a Szűz Anyával Bernadett. Megjelenik az Asszony. A franciák mindenkit magáznak, onnan valók ezek a hölgy, őnagysága. A kis Bernadett is magázza a Szűz Anyát. Mária kéri, hogy építsenek ide kápolnát, jöjjenek, imádkozzanak. Aztán kapargattatja vele a földet, hogy itt lesz egy forrás. Azt hitte, hogy a Gave folyóból kell merítenie. Valóban fakadt ott egy for-rást, amely ma is megvan. Amikor a plébános azt mondja neki, hogy: Kérdezd már meg ezt a hölgyet, hogy kicsoda. Azt mondja: Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás. Ez annyira új dog-ma volt, valóság tartalma a régi. De 4 évvel azelőtt hirdette ki IX. Pius pápa Rómában. Úgy, hogy egy átlag hívő azt, hogy Szeplőtelen Fogantatás, nem tudja, mit jelent az. Sokszor még ma sem tudja. Épp idefelé jövet hallom a rádióban egy vallási szakértő beszélt a muszlim vallásról, hogy abban valamiképpen benne van a Jézus tisztelete is, és hogy ott elfogadják: Jézus szeplőtelenül fogantatott. A Szeplőtelen Fogantatás alatt mi nem ezt értjük. Szűz Mária bűntelenül fogantatott. Ebben az is benne van, hogy ha valaki testi módon férfitől származik, akkor az bűn. Nem. Az eredeti bűnt visszük tovább, mint megterhelést. Hanem Mária úgy fogant az anyja méhében, hogy mentes volt az eredeti bűntől. Mentes volt később a személyes bűntől is. Éspedig azért, hogy méltó legyen a mi Urunk Jézus Krisztus anyjának. Bemutatkozik, hogy Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás. A helyi plébános és a püspök is gondolkodik, csak lehet valami természetfölötti jelenség, ha ilyen teológiai szakszavakat mond ez az egyszerű lány. Aki egyszerű volt, és egy kicsit butácska is.
De milyen az Isten fintora, gondviselése. Nem jut most eszembe annak a franciának a neve aki a franciák első kommunista párttitkárának neve volt. Egy osztályba járt Bernadettel. Bernadett butácska volt, és ezért a szamárpadba ültették. Az egykori párttitkár, aki nagyon okos volt, kitüntetett helyen volt. Mindenből kitűnő volt, még hittanból is kitűnő volt. A kis Bernadett által közölt hírt a Szűzanya. Ő pedig lett egy nagy kommunista.
Nem elég csak az ismeretek rendszere. Annak idején az Államegyházi Hivatalban tudtak mindent, ismerték az Egyház Törvénykönyvét is. Csak hogy ez nem elég. A Biblia évében mondom, nem elég olvasni a Bibliát, ha az engem személyesen nem érint. Nem fogadom el úgy, mint az Isten Szavát, akkor semmit sem ér.
A kis Bernadett így fogadta. Ő később elment a zárdába, Neveerben van eltemetve. 13 évig volt nővér. Nagyon sok megpróbáltatást élt át. Keresztút volt az élete. De Isten igazolta őt. A teste nem bomlott föl a halála után. Balzsamozás nélkül megmaradt. Én magam is lát-tam. Nem úgy, mint azok a náci múmiák, amelyeket meg lehet tekinteni. Ezen a kegyhelyen csoda dolgok történtek.
Nem az a nagy dolog, hogy ott voltak testi gyógyulások. 7000-et regiszráltak, de csak 67-et ismert el az egyház, hogy természetes ésszel, és a tudomány álláspontja szerint nem magyarázható meg a gyógyulás ténye. Nagyon alapos és körültekintő az egyház a vizsgáló-dásban, hogy valamit elfogadjon. Akár egy csodás gyógyulást, akár egy kegyhelyet, hogy annak természetfölötti valósága van. Lourdes ezek közé tartozik, de 5 van mindössze az egész világon. Attól függetlenül mehetünk Pálosszentkútra, Máriaremetére, de azok nincsenek egy-házilag elfogadva. Ami még érdekes, nem teszi kötelezővé az Egyház, az ott elhangzó kinyi-latkoztatás elfogadását. Nem kell minden katolikus embernek mindent elfogadnia, jó ha elfo-gadja főként azt, ami egybevág az evangéliummal
Na már most itt ezen a kegyhelyen, gyógyulások is történtek, de még többen hitben gyógyultak meg. Volt egy orvos, aki Nobel díjat kapott, Alexis Carell. Aki hosszú ideig ápolt egy beteget, mintegy 20 évig. Még akkor ateista volt. Azért kísérte el a beteget, hogy bebizo-nyítsa, hogy itt semmiféle gyógyulás nincsen. A szeme láttára meggyógyult. Az a teljesen lebénult beteg a tolókocsiból fél óra alatt fölállt, és meggyógyult. És majdnem megtébolyo-dott az az ember. Leírta emlékeit, úgy a 40-es évek elején történt a múlt évszázadban. Nem volt akárki, Nobel-díjas volt. Valóban történt csodás gyógyulás. Egy újságíró utánament azoknak, akik nem gyógyultak meg. Mi történt azokkal? Mindenki elmondta, hogy lélekben nagyon sokat kapott. Ott lélekben meggyógyult.
Érdekes módon, hogy mindig a szenvedéssel kapcsolatos itt Szűz Máriának a vigasztalá-sa és szava. Jóllehet ő a Szeplőtelen Fogantatás, de a tevékenysége a Fájdalmas Anyáé. Aki ott áll a kereszt alatt, és ahogy Jánost fiának fogadta, ugyanúgy fiának fogad minden szenve-dőt. Szűz Máriának itt is óriási üdvösségtörténeti szerepe van. Mert nem hogy eltávolítana bennünket Jézus Krisztustól, hanem közelebb visz bennünket.
Protestáns testvéreink ezt ugyan nem igen tudják felfogni. Átvették tőlünk: A keresztfá-hoz megyek csodálatos nagyböjti énekünket. De figyeljék meg! Amikor ezt éneklik, már ki-marad, Ott talállak ó Szűzanya. Miért marad ki. Nem állt ott a Szűzanya a kereszt alatt? A katolikus ember még látásmódjában is egyetemes. Nincsen csőlátásunk. Rátekintünk Krisztus-ra, az értünk kereszten függőre, és megnézzük azt, hogy kik vannak körülötte. Ha Szent Pál elmondhatta azt, hogy: Kiegészítem testemben, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből, meny-nyivel inkább elmondhatta más.
Mert Szűz Mária áll a kereszt alatt. De a Bibliában megvan a testtartásnak az értelme és jelképisége. Itt ülhetünk, mert az atyai házban vagyunk. Mert otthon érezhetjük magunkat. Letérdelünk, mert az Isten előtt hódolunk meg. Ha nincs benn az Oltáriszentség, akkor nem hajtunk térdet templomainkban. És állunk, mert az állás a győzelmes Krisztushoz való tarto-zást jelenti. István diakónus halálában látta Jézus Krisztust az Atya jobbján állni. És Szűz Má-ria állt. Micsoda lelkierő kellett ahhoz, hogy a legnagyobb emberi szenvedés egy anyának megtapasztalni fiának halálát. Attól nagyobb nincs. Még a házastárs elvesztése sem lehet olyan, mint a saját gyermekének az elvesztése. S Mária áll a kereszt alatt.
Egy üdvtörténeti régi halvány párhuzamban Ábrahámot próbára tette az Isten. Szeretsz engem úgy, mint a pogány isteneket szeretik a pogány hívek. Föl mered-e áldozni fiadat? Tudniillik ez egy nagy kísértése volt Ábrahámnak. A pogányok meg merik tenni, hogy fölál-doztak embereket. Voltak emberáldozatok. Megpróbálja Ábrahámot Isten, szeretsz-e engem ennyire. És Ábrahám teljes szívvel megtenné, de Isten nem akarja ezt. Jön a szabadító angyal, és rámutat egy kosra: Ezt áldozd föl! Megmutattad hitedet, hogy értem mindenre képes vagy.
Szűz Mária esetében nem jött a szabadító angyal, nem mutatott rá egy bárányra, hogy Jánossal együtt menjetek, ajánljátok föl azt,. Pontosan abban az órában halt meg Jézus a ke-reszten, amikor a templomtéren a zsidó húsvét szerint levágták a bárányokat. Jézus az Isten Báránya, kínszenvedi a halált. És Máriának végig kell néznie. Azt mondja Szent Pál: Meghal vele együtt lélekben, hogy lélekben vele együtt fel is támadjon. Milyen erős asszony Mária, aki ezt a szenvedést végigéli.
Ezért ösztönszerűen a keresztény nép bánatában mindig hozzá menekedik. Mert ő átélte az emberileg átélhető legnagyobb fájdalmát. Lovász Irén, egy protestáns művésznő, - saját fülemmel hallottam a rádióban, - De kár, hogy nincsenek Mária énekek a protestáns énekes könyvben. Hogy mekkora könnyebbséget jelentett azoknak, amikor bánatuk volt énekelték, akár Áll a gyötrött Isten Anyját, vagy Nyújtsd ki mennyből ó szent Anyánk kezedet. János megélte, amit emberileg meg lehet élni a legnagyobb fájdalmat és Krisztushoz vitte őt. És az Anya fiává fogadta. Ez óriási kincse a mi hitünknek, hogy Máriához menekülhetünk.
A mi első szent Királyunk Szent István, úgy gondolom, hogy azért ajánlotta az országot, a koronát Máriának, mert ő is elveszítette fiát. Fölajánlhatta volna a Szentháromságos egy Istennek is. Fölajánlhatta volna Jézusnak, a Föltámadottnak. Nem! Máriának ajánlotta föl. Mert az ő lelki kétségbeesésében rokonlélekre talált Máriában. Mindent átélt, amit ember át-élhet, ezért az ő anyai pártfogása hathatós segítség számunkra.
Szentatyánk, XVI. Benedek pápa most a betegek világnapjára, szokásosnál is hosszabb körlevelet adott ki, ami Lourdes-el kapcsolatos. Ezt írja benne: Mária Szeplőtelen Fogantatá-sáról csak úgy tudunk elmélkedni, ha engedjük, hogy magához vonzzon minket az ő Igen-je. Amely csodálatos módon Krisztushoz, az emberiség Megváltójához és az ő küldetéséhez fűzi. Mária kézenfog és vezet minket, hogy Isten akaratára kimondjuk a mi saját igenünket örömmel, szomorúsággal, reménnyel és csalódással átszőtt teljes létünkkel annak tudatában, hogy a próbatételek, a fájdalom és a szenvedés nem szegényíti, hanem gazdagítja földi zarán-dokutunkat.
Ez az igazi Mária-tisztelet. Odamegyünk Hozzá, kimondjuk az igent, s ő Krisztushoz vezet bennünket, a mi életünket. Mert ki mondhatná el, aki már hosszabb időt élt, hogy az öröm mellett mennyi szomorúság volt az életében, a remény mellett, mennyi csalódás. Ezt a nagyon kusza lelkiállapotot nem lehet egyszerűen csak fizikai eszközökkel föloldani. Mert ha föl lehetne, akkor nem volna annyi depressziós ember Magyarországon. Egyáltalán a jóléti államokban. Hanem úgy, ha megkeressük azt a forrást, ahol a szenvedésre gyógyírt találunk.
Van egy középkori német közmondás: Gondolj mások nagyobb megpróbáltatására, hogy kisebb terhed könnyebbé váljék. A keresztény embernek kézenfekvő, hogy a szenvedő Krisz-tushoz, és mellette a kereszt alatt álló fájdalmas Szűz Anyához forduljon. Mária közbenjár, hogy fel tudjuk dolgozni azt ami ér bennünket.
Mária ott a kereszt alatt is szívében hordozta a lélek derűjét, benne élt az a hit, amit az angyal mondott neki 33 évvel korábban, hogy az Úr Isten neki adja Atyjának, Dávidnak trón-ját, és uralmának nem lesz vége. Micsoda hit kellett ahhoz, amikor látni kellett az agonizáló Fiút a kereszten. Át fog derengeni a föltámadásnak a ténye. Az egyházatyák úgy magyaráz-zák, hogy azért nem kellett megjelenni neki a föltámadt Krisztusnak külön, mert ott is benne élt ez a belső remény, hogy Fia föl fog támadni. Éppen ez a nagy hit a szenvedésen átlendítet-te, a szenvedésben megmutatta Isten iránti hűségét.
Lourdes éppen erre jó példa. Ha valaki oda elmegy, de más kegyhelyen is, az a legmeg-rendítőbb, hogy viszik a betegeket. Önkéntes fiatal fiúk és lányok, rászánnak a nyarukból egy-két hetet, és tologatják ott a körmenet alatt az elesettnél elesettebb embereket. A hitnek a jele, hogy mi a betegséghez hogyan állunk hozzá. Nem azt mondjuk, hogy eutanáziában irtsuk ki ezeket az embereket. Hanem azt mondjuk, ha Isten megengedi, akkor még ennek is van értel-me. Mert Fiában, és az ő Anyjában kiváló példát látunk rá, hogy ennek van értelme. A mi életünk nem mentes a szenvedéstől. A mi magyar népünk is keresztutat jár, a gondolkodó és lelkiismeretes része. Aki nem gondolkodik, és nem lelkiismeretes, annak mindegy. Erre szok-tam mondani, Szent Ágoston megállapítását, amikor Chartagót a vadállatok pusztították, so-kan akkor azt sem vették komolyan. Azt mondta szent Ágoston: A nép meghal, de cirkuszt kíván. Ma is így vannak sokan Magyarországon: meghalunk, fogyunk, de kell nekik a soh műsor, a minden este az önök kérték, az atyalágyító műsorok, ahol a legyőzhetetlen tudatlan-ság állapotába viszik el az embereket. Van egy másik rész, amely magatehetetlen. Mit te-gyünk, mi lesz ezekkel a mostani gyerekekkel, mindennap halljuk a bűnözést, a betörést, a gyilkolást, már lassan megszokottá válik. Keresztutat járunk.
Lourdes-ban a 10-ik állomás az 56-os forradalmárok emigrációs magyarok általi ado-mányokból ezt az állomást állították fel. Jézust keresztre feszítik. A magyarokat keresztre feszítik, ezt látták meg ebben az állomásban. Úgy gondolom, hogy most is, népünknek jobbik része ezt a keresztrefeszítettséget élik át. De nem szabad belekeserednünk, mert éppen Krisz-tus, aki meghalt a kereszten, Mária, aki lélekben meghalt vele együtt, Ő a mi reményünk. Ők átmentek a legnagyobb szenvedésen, utána elénk adták a föltámadásba vetett komoly hitet. Így éljünk mi is mai magyarok, mai keresztények, amikor hozzá menekülünk. Szűz Mária legyen mindannyiunk édesanyja. Ezen a nagyböjtön hozzunk el bánatunkat, ne pusztán so-pánkodva, hanem imádkozva, fölajánlva, hogy elfogadom bocsánatáért, másokért, az egyház nagy céljaiért és magyar népünkért.
Esterházy János, a Felvidék nagy vértanúja szent ember volt. Mennyit szenvedett. Ma-gyarságáért, kereszténységéért ajánlotta föl börtönéveit, ahol végül is meghalt. Ilyenek előt-tünk járnak. A hit nagy példaképei ők. Megmutatják, hogy ők is besorakoztak Krisztus ke-resztje alá. Ahol áll Mária, János apostol, szent asszony, és a keresztény vértanúknak, hitval-lóknak a sokasága. Ide kell nekünk is mennünk. Tudnunk kell azt, hogy a keresztek át fognak alakulni, a végén a Mennyei Atya, mint egy tövist kihúzza testünkből a szenvedést. Akkor majd meglátjuk annak az értelmét, aminek most nem látjuk. De biztos, hogy van, mert akkor Jézus, Szűz Mária nem élte volna át. Legyen lelki vigasztalásunkra, legyen igaz evangélium-má a Lourdes-i jelenésre való elmélkedés és visszagondolás, hogy Szűz Mária, aki ott megje-lent és fölszólított Bernadett az imádságra, a megtérésre, az életünk megváltoztatására, jobb útra terelésére, legyen ennek a nagyböjtnek is, mindennapjainknak vissza-visszatérő program-ja. Amen.