Dr. Bábel Balázs érsek úr ünnepi gondolatai
Néhány nap és itt van Húsvét a Kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus föltámadásának emléknapja. Örömmel olvastuk és szeretettel közöljük a kalocsa-kecskeméti főegyházmegye első papjának ünnepi gondolatait. Mellyel kegyelemben gazdag Húsvéti ünnepeket kíván a neves érsek olvasóinknak.
AZ evangéliumok evangéliumát hirdetjük húsvét ünnepén. Jézus győzött a halál és a bűn fölött. Ha van szomorúság, ami a legnagyobb, akkor az a halál. Jézus nem egy betegségből gyógyított meg, hanem a legnagyobb kudarcból az ember életét, munkáját semmissé tevő haláltól. A temető az út vége az ember életét minden emberrel egy világ hal meg. Régóta ábrándozik az emberiség azon, hogy a földi életet ezért végtelen hosszúságúra megnyújtsa, de az nem lenne igazi élet, mert egyik betegségből jutnánk a másikba. Jézus gyökeres orvoslást adott az ember legnagyobb lidérces félelmére, a halálra. Mi nem az üres sírra hivatkozunk csupán, hanem a vértanú apostolokra, akik Jézussal találkoztak. S nem azért él Jézus mert hirdetik, emlegetik mint a történelmi hősöket, hanem azért hirdetik mert feltámadt és él.
Jézus feltámasztása Isten hatalmas tette volt, ahogy a világ teremtésekor kimondta, hogy legyen úgy, megakadályozhatatlan erővel szétzúzta a halál bilincseit. Jézus feltámasztása az istenhit radikalizálását jelenti, nem egy bizonytalan világenergia Ő, hanem személyes Isten, aki az élők Istene és mindent megtehet. A föltámasztásban az Atya egészen Atyának mutatta magát. Igazolta Fiát, akit a kereszthalál ellenére is végtelenül szeretett. Jézus a föltámadásban beöltözött fiúi dicsőségébe s emberei testét a Szentlélek által támasztotta fel az Atya. Olyan váratlan volt Jézus feltámadása, hogy először örülni sem tudtak az apostolok, az asszonyokat is ijedtség és rémület fogta el (Márk 16, 81). Később az apostoli egyház fölfogta és földolgozta, hogy összes reményük diadalát látták benne.
A föltámadt Krisztus ma is személyesen szólít. Hogy hiszünk-e a föltámadásban, az a gyászban mutatkozik meg leginkább, lehetne azt mondani, hogy szakító próbája a hitünknek. Ez nem azt jelenti, hogy nem vesszük komolyan a halált és nem érzünk fájdalmat egy-egy közeli hozzátartozó elvesztésén. Az ősegyház híveinél senki sem volt jobban meggyőződve Krisztus föltámadásáról, mert még közöttük volt sok esetben az élő tanúk. Mégis azt olvassuk Szent István diakónus haláláról Hogy Istvánnak pedig istenfélő emberek megadták a végtisztességet és igen megsiratták (Apcsel. 8,2). De ők ebben a sírásban már hitték Jézus Hegyi Beszédben mondott szavát Boldogok a szomorkodók, majd megvigasztaltattak (Mt. 5,7.) Ezt a vigasztalást nem az idő gyógyító orvoslása adta, hanem ahogy a szenvedő ragozás is jelzi, maga az élő Isten volt az, aki letörölte könnyeiket. (Jelenések 17, 17).
Egy baráti család tanúságtevő élete jó példája lehet ennek. A feleség hosszas betegség után halt meg, a férj mindvégig hűségesen ápolta. A mélyhitű asszony meghagyta a férjének látva nem hívő szomszédjuk mindennapos temetőjárását, aki így keresett vigasztalást te csak halottak napján gyere ki a síromhoz és mutasd meg hitedet, hogy hiszel a föltámadásban. A világ csak a halálig ismeri az életet ezért szükségszerű az önzése, fölfokozott élvhajhászása, majd kiábrándulása és depressziója. A föltámadás hite visszahat erre az életre is, a teremtett világ óvását, a felebarát szeretetét, életünknek Krisztushoz szabását, átalakulását megkívánja. A hívő ember hiszi, hogy valójában a föltámadás már most elkezdődik. Egyenlőre a hitben, amely minden nehézségek között is megadja a reményt, a lélek derűjét és a szeretetet. Majd halandó testünknek megadja, hogy föltámadva megosszuk Ővele dicsőséges életét.
Húsvét 6. vasárnapja
Elmélkedő evangéliumot olvastat ezen a vasárnapon Egyházunk. Jézus az utolsó vacsora termében már nem a tömegeket tanítja, nem mondott általa világhíressé vált példázatokat, nem intett, korholt, hanem inkább hangosan elmélkedett végakaratáról, ami egyszerre búcsúbeszéd és kérés. Szent János amikor az I. század végén leírta evangéliumát, ő maga is ugyanezt tette, átelmélkedve az elhangzottakat és így adta tovább.
A mi dolgunk is ez! Sorról sorra vehetnénk Jézus szavait: ha szerettek engem csak azoknak mondja akik hozzá tartoznak. Ő mindenkit szeretet, de nem mindenki válaszol ugyanígy. Tartsátok meg parancsaimat ami egyet jelent tanításával. A jutalmunk ezért az, hogy más Vigasztalót küld nekünk. Jézus Krisztus volt az első vigasztaló, kegyelmi ittmaradását a második vigasztaló, a Szentlélek biztosítja. A Szentlélek mindenkihez jön az Egyházban, szellemisége lehetővé teszi, ahogy az emberi lélek az egész testet élteti, úgy a Szentlélek Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak minden tagjához jön. Benne marad, vagyis minden keresztény a Szentlélek templom lehet. Biztosítja az életet. Jézus kijelentette, mert én élek előreválaszol azoknak, akik megragadnak történeti személyénél. Föltámadott testében örökre él.
A Szentlélek Isten belső kitárulását az ember felé, ezt ajándékozza belső sugallatokkal, lelki ráhatásokkal. Mivel a szeretet lelke is a Szentháromságban személyessé vált szereteté, azért tudja az embereket szeretetre, jótettekre indíttatni, ami Jézus parancsa is. Szellemi termékek könyv, film is gyakran gyakorolnak ránk ilyen hatást, megnyugtatnak, felidegesítenek, agresszívvá tesznek, ahogy Loyolai Szent Ignác is megfigyelte magán: másként hatott rá a szentek élete, mint a katonai kalandok könyve. A szeretet lelke csak a szeretetre tud ösztönözni. Jézus miért éppen a szeretet parancsát hagyta végrendeletül? Mi jobbat hagyhatott volna? Egy szülő mit hagyhatna jobbat gyermekeire szellemi végrendeletül? Hogy szeressék egymást! Ha szeretik egymást, mindent elviselnek, örökség, hírnév elveszhet, de a szeretet megtarthatja őket. Azért adja parancsba a szeretetet, mert az embernek megvan a kísértése, hogy kevesebbel is beérje.
Itt pedig igényes, áldozatos tettekről van szó. Rövid emberi életünket ez teszi értékessé és maradandóbbá, ezt visszük magunkkal tetteik elkísérik őket (Jel.14,13), ezért ez az egyetlen földi valóság, ami mennyei és egyben örökkévaló. Mivel a szeretet nem egy tulajdonsága Istennek, hanem Szent János azonosítja Isten lényegével, ezért a szeretet gyakorlásával kapcsolatot teremthetünk vele. Az evangélium zárómondata is erre utal: aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom és megmutatom neki magamat. Ugyanakkor a szeretet alkalmas arra is, hogy az emberi kapcsolatokat is kiépítsük, sőt az evangelizációnak is ez lehet az alapja. A tömegkommunikáció világnapján is ezért imádkozunk, hogy a médiumok ilyen szellemben tudósítsanak, mert Mit ér a szó, ha nem igaz, mit ér a szó, ha nem vigasz. Az ember sokféle híradástechnikai találmányával építse a szeretet civilizációját.
Dr. Bábel Balázs, érsek
