Felfedezőúton a Felső-Bácskában
A program keretében először a kiskőrösi János Vitéz Látogatóközpont, majd Petőfi szülőháza és a mellette berendezett emlékmúzeum került terítékre.
A világon legismertebb magyar költő, Petőfi Sándor 1823. január 1-jén Kiskőrösön született. Édesapja hentes-és mészárosként a megye egész területét bejárta. A költő szülővárosában sikerült eredeti állapotában megőrizni, autentikusan berendezni a szülőházat, létrehozni egy Európa-szerte is különleges műfordítói szoborparkot, továbbá egy színvonalas irodalmi múzeumot.
A szülőház a 18. században épült, első szobája a család bútorait őrzi, nyitott kéményes konyhája korabeli edényekkel van felszerelve, az udvari terem a kiskőrösi tartózkodás és a keresztelés relikviáit, dokumentumait mutatja be.
Az udvaron ma is látható a jégverem, emellett itt áll a világ első köztéri Petőfi-szobra.
A két múzeumot a műfordítói szoborpark köti össze, ahol jelenleg 14 – Petőfi verseit is fordító –elismert külföldi költő szobra áll.
Az irodalmi múzeumban helyet kapott a mintegy 16.000 lakosú város története, itt látható multimédiás és hagyományos feldolgozásban a Petőfi-életmű, ezen kívül bemutatják, hogyan él tovább a költő Kiskőrös és a világ gondolkodásában, mindennapjaiban, emlékeiben.
A múzeum emeletén a költő életművéhez kapcsolódó képzőművészeti kollekció látható.
A múzeumegyüttes része még a Szlovák Tájház is, mely a 18. század elején Kiskőrösre telepített szlovákság életmódját, öltözködési és kulturális hagyományait mutatja be.
A zarándokebédet – ízletes gulyáslevest kenyérrel – a császártöltési Kiskastély Vendégházban fogyasztották el, dr. Márin Istvánné (Marika néni) vendégszeretetét élvezve; a Kiskunság és a Sárköz találkozásánál, az 54-es főútvonaltól 200 méterre, a Vörös Mocsár természetvédelmi területtől nem egész 1 kilométerre, csendes környezetben.
Második állomásként a sváb tájházat tekintették meg Császártöltésen. A házat Walter Boldizsár és első felesége, Angeli Mária építette 1896-ban. Az épületet 1996-ban vásárolta meg a helyi önkormányzat múzeumi célokra. A berendezést helyben gyűjtött tárgyak alkotják. Az épület nyeregtetős, cseréppel fedett, utcai tűzfala csipkézett. Az utcafronton két osztott ablak és egy sárgára festett, díszesen faragott ajtó található. A ház elosztása: konyha, tisztaszoba, lakószoba, gang. A fűtést kemencével oldották meg, melynek tüzelőnyílása a konyhában van.
Barangolásuk végén Hajósra érkeztek a zarándokok, ahol az egykori Érseki Kastélyt vették közelebbről szemügyre.
A hajósi kastélyt és melléképületeit 1739-40-ben építtette gróf Patachich Gábor kalocsai érsek. Ő készíttette az emeleti dísztermek gyúrt műmárványból készített díszítéseit is, melyek falmezőiben III. Károly, Erzsébet Krisztina, Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc nagyméretű, egész alakos képmásai kaptak helyet. Ezeket hosszú ideig a hajósi plébánián őrizték, végül visszakerültek a kastélyba.
1907-08-ban Városy Gyula érsek a Haynald Lajos bíborosérsek által alapított gyermekotthont helyeztette itt el. Az ekkor történt átalakítás során boltozatokat, közfalakat bontottak le, s ugyanekkor veszett nyoma a kastély teljes belső berendezésének is. Az addig zsindelyfedésű tetőt cseréppel borították. Az államosítás után kisebb átalakítások történtek, ekkor csupán néhány közfalat bontottak ki a továbbra is gyermekotthonként működő épületben.
A kastély funkciója az 1990-es években megszűnt. Ezután az országos műemléki védettség alatt lévő kastélyépület üresen, kihasználatlanul állt. 2010-ben adták át a felújított egykori hajósi Érseki Kastélyt.