Negyvenéves tartományfőnök: Beszélgetés Bátor Botonddal
Képgaléria
A pálos az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, melynek működését a Szentszék 1308-ban hagyta jóvá. A rendet Boldog Özséb alapította, aki 1252-ben közösségbe gyűjtötte a Pilis hegységben élő remetéket és szabályzatot készített számukra.
A remeték közösségbe szervezése és a remete Szent Pálról elnevezett rend alapítása óta eltelt hétszázötven év történéseiről és a pálos rendnek a mai magyar társadalomban betöltött szerepéről Bátor Botond atyát, a Magyarországi Pálos Rend új tartományfőnökét kérdeztük.
A rend alapítása óta eltelt hét és félévszázad során, csodákban bővelkedő nyugodt, és meglehetősen hányatott időszakok váltották egymást. Mi az, amit feltétlenül érdemes kiemelnünk ebből a hosszúperiódusból?
A csodák sorát talán már az alapításnál kezdhetjük. Isten munkáját kell látnunk abban, hogy Boldog Özséb, a nagyhatalmú kanonok egyszer csak úgy határozott: leveti gazdagságát és hatalmát, és kivonul a rengetegbe magokon élni, és vezekelni. Komoly fordulatot hozott rendünk életében az a momentum is, amikor Nagy Lajos király tizenhat márianosztrai pálost Lengyelországba küldött, hogy kolostort alapítsanak Czestochowában. Csak évszázadokkal később mutatkozott meg ennek a bölcs előrelátásnak a hasznossága, amikor a hazánkban komoly szorongattatásnak kitett rend tagjai, ott, Czestochowában éltek tovább, hogy aztán a viharos időszak elmúltával visszatérjenek, és itthon is újra életre keltsék az özsébi remete szellemiséget.
Mennyire életképes egy imára, vezeklésre, remeteségre épülő közösség a huszonegyedik században, a számítógépek, mobiltelefonok világában, a kommunikációra épülő társadalomban?
Gyakran szegezik nekem ezt a kérdést, többnyire kritikusan. De el kell mondanom, semmilyen feloldhatatlan ellentétet nem látok a rend szellemisége, és korunk kihívásai között. Mi mindent olyan lehetőséget kihasználunk, amit a modern technika megad nekünk, közben azonban vigyázunk, nehogy az eszközök rabjaivá váljunk. Szolgálatunk, engesztelésünk a legfőbb parancsra, a szeretetre épül. Ehhez a szolgálathoz szükségünk is van a modernitásra. Ugyanakkor ez senkit nem akadályozhat meg abban, hogy rendünk tagja legyen. Hogy igazi pálos legyen.
Az alapítása óta eltelt hét és fél évszázad alatt a hiten túl, mit adott a pálos rend a magyarságnak?
Személyekben? Tudósokat, politikusokat. Hogy csak néhány nevet említsek, Gyöngyösi Gergely történetírót, az államférfi Martinuzzi Fráter Györgyöt, Ányos Pál költőt, Esterházy Imre hercegprímást, és még sorolhatnám
Lelkületben? Megerősödött hitet abban, hogy feladatunk, küldetésünk van, segítenünk kell mindenkin, aki ebben az összekuszálódott világban felénk fordul. Számban? A rendszerváltás utáni újrakezdés óta, ha lassan is, de gyarapszik rendünk. Ez pedig jó jel, főleg ha Pázmány Péter mondatát idézzük, aki szerint: édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni, és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.
Az ön személyében júliustól új tartományfőnöke van a magyarországi pálosoknak. Mik a tervei? Marad Petőfiszálláson Pálosszentkúton, vagy más állomáshelyre kell mennie?
Igen, most azt a feladatot kaptam az elkövetkező három évre, hogy rendi családunkat vezessem. Tudom, el kell fogadnom ezt az új kihívást, de nagyon nehéz szívvel teszem. Szerettem itt együtt lenni a tiszta szívű alföldi emberekkel. Megszerettem a falut, azt a csapatot, amely mindig segített munkámban és körülvett szeretetével. Sokáig töprengtem, hogy talán itt kellene maradnom, és innen ellátnom a vezetői feladatokat. Egy idő után aztán rájöttem: ez képtelenség. Plébánosi és házfőnöki feladataim megfelelő ellátása mellett ugyanis épp a legfontosabbra, a rend irányítására nem tudnék kellőképp odafigyelni. Ezért úgy döntöttem: a budapesti Sziklakolostorban dolgozom az elkövetkező időben.
Vagyis elmegy. Ki érkezik majd az ön helyére?
Úgy gondolom, Barnabás testvér a legalkalmasabb erre a feladatra. Több okból is. Egyrészt éveket töltött már itt korábban, s az emberek elfogadták, szerették. Barnabás atya is szívesen volt ebben a kolostorban. Másrészt egy ilyen kegyhely irányításához gyakorlatias emberre van szükség, őt pedig pontosan ilyennek ismerem.
Mit emelne ki a hétszáz éves évforduló programokban gazdag ünnepi rendezvényei közül?
Először is a legutóbbi eseményt, a július 25-26-i Keresztény Motoros Zarándoklatot. Bár nem szorosan kapcsolódik az évfordulós programokhoz, fontosnak tartom, hogy augusztus 20-án, délelőtt 10 órakor szentmise keretében szenteljük meg a petőfiszállási iskola előtti téren felállított keresztet, amely közadakozásból és a helybeliek áldozatos munkájával valósult meg, s amelyre én nagyon büszke vagyok.
A rendszerváltás után Magyarországon is újjáéledtek a szerzetesrendek. Számos fiatal választja ezt az életet. A pálos rend iránt mekkora az érdeklődés?
Számos rend gondolok itt a bencésekre, ferencesekre, piaristákra az előző rendszerben is ismert volt. A pálosok iránt az 1995-96-os években nőtt meg érdeklődés a hivatások tekintetében. Az akkor elkezdődött érdeklődés azóta sem változott. A mai napig minden évben két-három, esetenként több fiatal (újonc) jelentkezik, hogy felvételét kérje rendünkbe. Bizonyos mértékű utánpótlás tehát van. De mi elsősorban olyan fiatalok jelentkezését várjuk, akik nemcsak a pálos rend iránt mutatnak érdeklődést, hanem hivatást is éreznek arra, hogy Remete Szent Pált követve egész életüket Isten közelében töltsék, illetve vállalkoznak arra, hogy Boldog Özséb példája nyomán felajánlják életüket, imádságaikat és tevékenységüket a magyarságért, engesztelésül Istennek.
névjegy:
P. (páter) Bátor Botond 1967. november 15-én, Budapesten született. Kecskeméten, a piaristáknál érettségizett 1986-ban. Egy évig világi teológiát tanult a Budapesti Hittudományi Akadémián. Egy évvel később jelentkezett kispapnak a győri szemináriumba. 1989-ben behívták katonának, Hódmezővásárhelyen szolgált. Leszerelés után folytatta teológiai tanulmányait. 1991-ben kérte felvételét a pálos rendbe. 1994-ben szentelték diakónussá, 1995-ben pappá. 2002-ben nevezték ki a szentkúti kolostor, egyben a petőfiszállási plébánia vezetőjévé. 2008. júliusától a magyarországi pálosok tartományfőnöke.
Forrás: Petőfi Népe/Szász András
