Szegények Akadémiája: A kecskeméti barackpálinka történetével ismerkedtek a Wojtyla Házban
Képgaléria
„Szódával jobb mint a whisky, teában jobb mint a rum.” – állítólag így nyilatkozott a kecskeméti barackpálinkáról VIII. Edward walesi herceg, angol trónörökös, amikor 1935 februárjában hazánkba látogatva közeli ismeretségbe került a város központi szeszfőzdéjében készített barackpálinkával. Azonban hosszú út vezetett idáig – derült ki a főlevéltáros beszámolójából.
Mikor lett a barackból pálinka? Ez sajnos egészen pontosan nem ismeretes, de egyes feljegyzések arra utalnak, hogy már az 1600-as években végeztek errefelé pálinkafőző tevékenységet. Az pedig már bizonyos, hogy az 1700-as évek második felében több végrendeletben hagytak örökül pálinkafőző üstöket vagy e célt szolgáló házakat is. Az első hivatalos szeszfőzde 1796-ban nyitott meg, hogy a háztájon zajló gyümölcsszüretet és erjesztést követően levetővé tegye a biztonságos és magas minőségű pálinkafőzést. A kecskeméti barackpálinka története innentől folyamatos.
1878-ban létrehozták az Első Kecskeméti Cognac-gyárat, amit két évvel később az Első Alföldi Cognac-gyár követett.
1917-ben kezdte meg működését Kecskemét város központi szeszfőzdéje. Termékpalettájukon kezdetben nem szerepelt barackpálinka, e produktummal egy évvel később jelentek meg a piacon.
A központi szeszfőzdét 1931-33 között Neumann Gyula szegedi vállalkozó vezette, majd 1933-ban Führer Izidor vette át az üzem irányítását. Ekkor kezdődött a kecskeméti barackpálinka szárnyalása.
VIII. Edward walesi herceget, angol trónörököst kecskeméti barackkal és tokaji borral várták Budapesten. A királyi család sarja megkóstolta, majd külföldön is divatba hozta a hírös városból származó szeszesitalt. Még Roosevelt amerikai elnöknek és Lord Rothermere magyarbarát brit sajtócézárnak is küldtek belőle egy-egy palackot.
Sikerei láttán hamisítani kezdték a kecskeméti barackpálinkát. Az utánzatok olcsóbbak voltak, egyben silányabb minőségűnek bizonyultak. A város perrel fenyegette a hamisítókat.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1936-os határozatában elismerte Kecskemét azon jogát, hogy megvédje nemes italát.
A hírös város közgyűlése szabályrendeletet bocsátott ki, amelyben rögzítették a „kecskeméti barackpálinka” minőségi kritériumait. Ettől fogva bárki előállíthatott gyümölcspárlatot ilyen névmegjelöléssel, ha teljesíteni tudta a megjelölt paramétereket.
Időközben névhasználati vita alakult ki a város és a Zwack likőrgyár között, kölcsönösen pereket indítva egymás ellen. A történelem vihara elsodorta a névvitát, ezért nem tudható, mi lett a jogvita vége.
A zsidótörvények miatt 1939-ben elmozdították a szeszfőzde éléről Führer Izidort, aki a munkaszolgálatot túlélve visszatért Kecskemétre. A városvezetők ismét reá bízták a központi szeszüzem vezetését, ahonnan 1948-ban egy koncepciós ügy kapcsán végleg menesztették, majd államosították a szeszfőzdét.
A szocializmus évtizedeiben a Budapesti Likőripari Vállalat égiszén belül állítottak elő „kecskeméti barackpálinkát” – a hírös városban és Budapesten. 1990 óta pedig a Zwack cég főzi a híres-hírös gyümölcspárlatot.
