Ebédfelajánlás egy „névtelen” jótevőtől

Jézus ezt mondja: „Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” Máté evangéliumának eme igeverseire alapozva fogalmazta meg adakozása mibenlétét egy önmagát megnevezni nem kívánó vállalkozó. Az anonim patrónus mindennek megfelelően százhúsz adag babgulyást küldött pénteken a Wojtyla Barátság Központ által gondozott rászorulóknak. Kilétét olyannyira titokban tartotta, hogy emiatt az ebédosztáson sem óhajtott jelen lenni, csupán üzenetet hagyott a népkonyhán étkező elesetteknek: mindenkinek kitűnő egészséget, az étel elfogyasztásához pedig nagyon jó étvágyat kívánt. Isten áldja meg életét a nemes lelkű jóakarónak - hangzott el néhol az étkezde asztalainál, miközben Békés József tanár úr – aki az ebédet feltálalta – Mátyás királyról mesélt néhány, a régmúlt ködébe veszett érdekességet. (Fotók: Mátyus István)

Az utókor mindig is nosztalgiával emlegette Mátyás király nevét, hiszen uralkodása az utolsó olyan korszakkal azonosult, melyben a Magyar Királyság még erős, európai nagyhatalomként virágozhatott. Hunyadi Mátyás az egyik legnagyobb királyunk volt, még akkor is, ha ez a kép sokkal árnyaltabb, mint amennyire azt idealizálja a mai közgondolkodás.

Mátyás saját korában nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Megválasztását két tényezőnek köszönhette: egyrészt a nép azt gondolta, hogy majd apja, a törökverő Hunyadi János nyomdokain haladva elűzi határainktól a törököket, másrészt a nemesség vezetői feltételezték róla, hogy fiatal kora miatt könnyen irányítható lesz, így helyette uralkodhatnak majd. Egyik sem jött be: Mátyás - apjával ellentétben - nem a törökökkel szembeni harcnak szentelte életét (inkább a cseh trón megszerzése és a Német-Római császári cím birtoklása érdekelte) és egyáltalán nem bizonyult könnyen irányíthatónak sem, sőt éppen hogy kizárta döntéseiből a magyar nemességet. Mindezek miatt a magyar nemesek gyűlölték Mátyást és a nép is utálta, mert amellett, hogy csak minimális számú hadjáratot vezetett az oszmánok ellen, óriási adókat vetette ki a népre. Sem Mátyás előtt, sem utána nem voltak akkora adók a Magyar Királyságban, mint az ifjú Hunyadi idején. Összességében a közrendűek, jobbágyok és nemesek sem szerették Mátyást és saját korában kifejezetten népszerűtlennek bizonyult. Több összeesküvés is szerveződött hatalma megdöntésére, melyeket sorra meghiúsított. Szembe fordult vele egykori nevelője, Vitéz János, esztergomi érsek is, illetve annak unokaöccse, Janus Pannonius, amiiért Mátyás mindkettejük ellen fellépett: egyiküket felügyelet alá helyezte, másikukat elüldözte.

Mátyás életének egyik érdekessége, hogy sajátos kapcsolatban állt Havasalföld egykori fejedelmével, Vlad Tepessel, más néven Drakula gróffal (vagy Karóbahúzó Vladdal), aki a Besarab család sarjaként uralta az akkoriban török függésbe kerülő Havasalföldet. A Drǎculea, vagy Dracul (azaz sárkány) nevet igazából apja kapta meg legelőször még 1431-ben, amikor felvételt nyert a Luxemburg Zsigmond által alapított Sárkány Lovagrendbe. (A dracul a modern román nyelvben ördögöt jelent, de Vlad korában sárkányt és démont is jelentett. Latinul a sárkány draco.) Drakula – nevezzük innentől Vlad Tepesnek – 1456-ban lett először Havasalföld fejedelme és elhatározta: nem engedi országát török uralom alá kerülni. Szembeszállt tehát az oszmánokkal és kegyetlen megtorlásaival kiérdemelte, hogy szörnyetegként emlegessék (egy alkalommal 20 ezer törököt húzott karóba, valóságos karó-erdővé változtatva egy egész domboldalt). Később 1460-ban Vlad Tepes szövetségre lépett Mátyással a török ellen, ám idővel a kapcsolat megromlott és a magyar király a visegrádi vártömlöcbe záratta a havasalföldi fejedelmet. Vlad Tepes későbbi sorsa már kérdéses, az egyik verzió szerint Mátyás átadta a törököknek, akik karóba húzták, míg egy másik elképzelés szerint Mátyás elengedte és a török legyőzte egy csatában, Havasalföldön.

Mátyás nem volt szerencsés a nők terén: két házassági kapcsolata és egy élettársi viszonya volt, több „kaland” mellett, ám törvényes örökös nélkül. Első házasságát Podjebrád Katalinnal kötötte 1463. május elsején, Budán, egy csehekkel „nyélbe ütött” politikai alku nyomán. A kapcsolatból ugyan született egy gyermek, ám csecsemőként meg is halt, sőt az édesanya is gyermekágyi lázban. Így Mátyás, alig egy évnyi házasság után, 1464-ben özvegy lett. Második feleségét, Aragóniai Beatrixot 13 évvel később, 1476. december 22-én vette nőül, szintén Budán. Ez a frigy már tartósnak bizonyult, ám életképes, törvényes utódot ez sem eredményezett. A két házasság közti időszakban, egészen pontosan 1470-ben volt Mátyásnak egy „félhivatalos” élettársi kapcsolata (ágyasa) is, mégpedig egy bécsi polgárlánnyal, bizonyos Edelpeck Borbálával. Az akkoriban még húszas éveiben járó pár Bécsben, III. Frigyes táncmulatságán ismerkedett meg egymással. Feltételezhetően azonnal egymásba szerettek és a kor szokásaival mit sem törődve – mely szokások kifejezetten ellenezték, sőt tiltották egy nemes (pláne király), illetve egy alacsony sorból származó, közrendű személy bensőséges kapcsolatát – Budára költöztek és évekig együtt éltek. Eközben született meg Mátyás egyetlen életképes, ám törvénytelen gyermeke: Corvin János, 1473. április 2-án. (A Hunyadi család címerében szereplő holló, latinul corvus alapján kapta vezetéknevét.) A gyermeket azonban nem a királyi várban nevelték fel, hanem édesanyja mellett, egy besztercebányai rezidencián cseperedett (mely rezidenciát Borbála Mátyástól kapta). Aztán Mátyás megkötötte második házasságát és a szeretői kapcsolat végleg megszakadt. Ugyanakkor a második frigyből sem lett gyermek, így 1479-ben Mátyás törvényes fiának ismerte el Corvin Jánost. Mátyás mindent megtett annak érdekében, hogy fiát halála után, az ország nemesei új uralkodójuknak ismerjék el, ám akarata nem érvényesült: elhalálozását követően Corvin Jánossal kiegyeztek és az ország új királyának II. Jagello Ulászlót választották.

Mint annyi más királyunknak, Mátyásnak a halála sem ismert pontosan. Annyi tudható, hogy 1490. április 4-én (alig több mint egy hónappal 47. születésnapja után) bécsi kastélyában egy hosszadalmas virágvasárnapi szertartást követően fügét rendelt lakosztályába, hogy amíg a királynővel elköltendő étkezésre vár, elűzze éhségét valamivel. Ám a füge állott és poshadt volt, mire Mátyás haragra lobbant, halántékához kapott és összeesett. Később magához tért, de félrebeszélt és fájdalomra panaszkodva ágynak esett. Két nappal később, április 6-án érte a halál. A beszámolókból leszűrhető tünetek alapján halálát okozhatta agyvérzés de mérgezés is. Mindkét eshetőségnek meg van a maga indoklása. Az agyvérzés vagy szélütés mellett szólnak idegrendszeri tünetei (a félrebeszélés is), illetve az a tény, hogy a 47 éves uralkodó állandóan vöröses arca magas vérnyomásra utal. Mérgezés sem zárható ki, a fügeevést követő gyors rosszullét miatt. (Ebben az esetben Beatrix neve is felmerülhet lehetséges elkövetőként, hiszen tudvalevő volt rossz viszonyuk és hogy korábban, fiatalon Beatrix állítólag meggyilkolta egyik nápolyi szeretőjét – még a Mátyással kötött házassága előtt.) Idegenkezűségre azonban nincs bizonyíték, így a szélütés vagy agyvérzés a legvalószínűbb halálok.

Kövessen minket a Facebookon is!