Nótár Mary a Wojtyla Házban
Képgaléria
– Egyszerű családban nevelkedtem. Nem állíthatom, hogy mélyszegénységben nőttem fel, mert – hála legyen a Jóistennek – nagyszüleim, szüleim tanult emberek, zenészek voltak – kezdte a beszélgetést.
Családi hátteréről kifejtette: „Egy Borsod megyei kis falucskából származom, amely nem kifejezetten gazdag település, de alázatos, dolgos emberek lakják. Látom a környezetemben, milyen szegénységben tengődni. Rokonságomban akadnak családtagok, akiknek nagyon nehézkesen megy az élet. A szegénység nem szégyen, azonban a munka rendkívül fontos, mert csak általa hozhatunk eredményt saját mindennapjainkba. Nem csupán megélhetésünk miatt, a napi rendszeresség kialakítása okán is, hogy ne érezzük magunkat feleslegesnek.”
– Szegény embert még az ág is húzza, tartja egy közmondás. Van, amikor nehéz, mert esetlegesen hiába kínálkozik valamiféle lehetőség, mégis balsorsszerűen érnek veszteségek bennünket – folytatta. – Akiknek ez jut osztályrészül, velük mélyen együttérzek, mert nem tudnak olyan mértékben előre haladni, amiképpen korábban megálmodták – tette hozzá.
Élete mélypontjairól megjegyezte, voltak helyzetek, amikor úgy érezte, egész pályafutása, talán eddigi munkájának gyümölcse is rámegy; nem tudta, hogyan lábaljon ki bajos helyzetéből. „Ám kegyes volt hozzám a Jóisten, és rendre álltak mellettem olyan emberek, akik mindenben támogattak, érezhettem szeretetüket. Igaz barátot mindig találhatunk, ha kellőképpen nyitottak, őszinték vagyunk egymáshoz.” – vallott lelki próbáiról.
– Tizenkét éves korom óta dolgozom, mondhatnám, önellátó vagyok. Mindenért meg kell küzdenem, éppen ezért meg is becsülöm, ami adatik, mert tudom, bármikor elveheti tőlem a Jóisten – összegezte dióhéjban eddigi pályáját az énekesnő.
A beszélgetés záró akkordjaként egy-egy dedikált képet nyújtott át rajongóinak Nótár Mary, aki végezetül a Waldorf-iskolások zenés műsorát és ebédosztását is megtisztelte jelenlétével.
