Kutyakínzás Kecskeméten
Hűséges, szomorú szempár mered a messzeségbe, az elveszített gazdit fürkészve, s a kutyus minden megpróbáltatásra hajlandó, csak hogy végre haza találjon. - Számtalan ilyen témájú filmet láthattunk már a mozikban, vagy a televízió előtt ülve, könnyekig hatódva azon, mi mindenre képes egy állat, ha szeretett embertársáról van szó.
De akinek van kutyája, macskája, nap mint nap közvetlenül is tapasztalhatja, miközben emberségesen a gondját viseli, hogy mennyire okos és érző lélek az ő négylábú kedvence. S hogy mennyire őszintén tud örülni, ha gazdája megdicséri, megsimogatja.
Csakhogy nem minden gazda egyforma. Máig hangos és haragos a magyar média a szerencsétlen kutyus, Füles miatt, akit a közelmúltban az M5-ös autópálya kecskeméti szakaszán találtak. Az állatvédők először azt hitték, kidobták egy kocsiból, és egy másik autó elgázolta, ennek következtében tört el az egyik lába, meg több bordája, és ezért kapott légmellet szegény pára. Azután kiderült, hogy ezt megelőzően az egyik szemét szándékosan kiszúrták, a testét pedig, valami hegyes szerszámmal össze-vissza szurkálták.
Van normális ember, aki nem szörnyülködik el az ilyen brutalitás hallatán? És elszomorító, hogy szinte mindennaposak a hasonló, állatkínzással kapcsolatos esetek, amikről a kecskeméti Mentsvár Alapítvány munkatársai hosszasan tudnának mesélni.
Az állatvédők szerint, hiába az állatvédelmi törvény, ha nem sújt le következetesen kemény szigorral az elkövetőkre. Mert tessék már mutatni egyetlen elvetemült állatkínzót kis hazánkban, akit kegyetlenkedései miatt rács mögé zártak! Aki bűnt követ el, bűnhődjön! Aki egy szerencsétlen kutyát összeszurkál és kidob a száguldó autóból, olyan beteges bűnöző lehet, aki embertársaival szemben sem rest hasonlós kegyetlenkedésekre.
A fejekben kellene végre rendet tenni!
A mai híradóban mutatták Leont, azt a Norvégiában élő kutyát, aki a szilveszteri petárdáktól megrémülve rohant a vakvilágba. Végül egy magas sziklán találták meg, ahonnan csak helikopter segítségével tudták lehozni. Ahol van emberség, ott teljesen természetes, hogy idő, pénz, fáradság nem számít, ha egy négylábú megmentéséről van szó.
Szerencsére a kecskeméti Mentsvárban sincs hiány emberségből. Az alapítvány munkatársai ápolják a gyalázatosan megkínzott, de azóta már megműtött, lábadozó Fülest, és állatbarátok szövetkeztek, több százezer forintot ajánlva fel annak, aki a brutális elkövető nyomára vezeti a hatóságokat. Adja Isten, hogy rendőrkézre kerüljön!
- lexi -
