Törd meg az éhezőnek kenyeredet - blog vízkeresztre
Képgaléria
Izaiás próféta örök gondolatai jártak az eszemben ma, amikor bezárult a nagy téli karitatív sorozat a Barátság sátor szeretetasztalánál. Milyen csodának voltunk a részesei barátainkkal, közösségünkkel. Hogy is írja a lánglelkű próféta?
"Törd meg az éhezőnek kenyeredet és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged.
Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt
vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik."
Iz 58,7-10
Az idei - ha az egyházi évet nézem, nyugodtan fogalmazhatok így - adventtől vízkeresztig tartó főtéri szeretetvendégségnek a fenti jótanács volt a vezérgondolata. Nagyon szerettük ezeket a rászorulókat, akik velünk együtt, a hideg napokban, már várták a vasárnap delet, a találkozást. Örök pillanatok, élmények születtek, raktározódtak el a szívekben. Aki az anyagiak, naturáliák adományozása mellett még - ráadásul - személyesen is eljött, megtapasztalhatta: milyen felemelő érzés meleg étellel segíteni az éhező szegényeken. Jó szóval fölolvasztani a szívek fagyát.
Tényleg nagy köszönet jár mindenkinek, aki áldozott erre a tízmenetes szeretetvendégségre időt, anyagiakat, fáradtságot. Most minden eddiginél többen voltak a szolgálattevők. Többségük egyébként már most bejelentette, hogy jövőre - ugyanúgy mint most - szeretne társul szegődni.
Voltak áldottan szép új elemek is. A Tiszavölgyi család például segítségül hívta a nagy családot, és a nagy gyerekek barátait, barátnőit is. Karácsonykor napokig készültek otthon arra, hogy második ünnepen igazán tartalmas és finom ételt tudjanak a tálakba rakni, hogy teljes legyen az öröm. Kiemelném például a Vöröskereszt vagy a Polgárőrség névtelenségbe burkolózó aktivistáit, akik minden kiemelés, elismerés. Plecsni nélkül végig szolgálták az idén aztán tényleg "hideg napokat".
A támogatókat egyébként a főrendező, a Szent Anna Porta Kht. ügyvezetője egy nagy csapattá szervezte. Ezt nevezik SZENT MIKLÓS ÉS SZENT ERZSÉBET ASZTALTÁRSASÁGÁNAK.
A napokban kitöltött és átadásra kerülő oklevelek azt jelzik majd a donátoroknál, hogy helyet kaptak egy hatalmas égi/földi asztalnál is. A társaságukban ül - különböző című, rangú, beosztású - a többi hatvan-hetven adományozó mellett vagy ötezer "vendég", azok akik megízlelhették a szeretet egyszerű, de pótolhatatlan zamatait az elmúlt öt évben minden decemberi és januári ünnepen és vasárnapon.
Végezetül a jó Istennek kell hálát adnunk, hogy velünk volt, hogy segített. Az áldás nélkül ilyen sikeres sorozatot - ami egyedülálló az országban - nem rendezhettünk volna!
Izaiással kezdtem, Kalkuttai Boldog Terézzel zárom blogomat, aki így imádkozott:
"Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedetedet, mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt!
A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót!
A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz,
mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt lerombolják, mégis építs!
Az embereknek szükségük van segítségedre, és ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts!
A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, s ha verést kapsz is cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid van!"
