Június 4. - az elhallgatott emléknap
Képgaléria
A trianoni békeszerződést 1920. június 4-én írták alá az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon kastélyban. Ennek következtében hazánk elveszítette területének mintegy kétharmadát 3,5 millió magyarral, akik igy Európa egyik legnagyobb nemzeti kisebbségévé váltak. ...
A kommunista hatalomátvételig meghatározó gyásznap volt, amelyen egységesen vett részt mindenki, aki személyes fájdalomként élte meg a nemzet sorstragédiáját. Az iskolákban és a mindennapi életben a diktatúra 40 éve alatt elhallgatták, illetve hazugságokkal töltötték meg történelmünk e jelentős fejezetét. Az egypártrendszer összeomlásakor sokan várták azt, hogy október 23-a mellett június 4-e is bekerül az állami jeles napok közé. S nem csak, hogy nem igy lett, hanem még az is megtörténhetett, hogy amikor egy képviselő kérésére a Parlamentben egy perces néma felállással emlékeztek meg Trianon fekete betűs napjáról, akkor a FIDESZ kivonult az ülésteremből, miközben mindenki más - az MSZMP utódpártja is - kibírta. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy államilag megtisztelték június 4-ét.
Sajnos mai napig ez az agyonhallgatás folyik. Ne tévesszen meg senkit az, hogy idén is volt olyan parlamenti képviselő, aki részt vett városi ünnepségen egy-egy trianoni emlékmű előtt. Ez is csak egy politikai fogás és haszonlesés. Lehet, hogy egyedül maradok véleményemmel, de ezt szűrtem le idén is a kecskeméti megemlékezésen, amelyet most a Jobbik szervezett - ugyanazzal a kampány ízű pártoskodó szólamokkal, melldöngetéssel, a nemzetre csak másodlagosan gondolva, mint elődje. Nem tudom, hogy hányan tudnák, ha felmérést készítenék, hogy a Kéttemplom köz kútjánál egy omladozó vakolatú falon van egy trianoni emléktábla, amelyet - a felirat tanúsága szerint - az önkormányzat állított (hogy valóban igy van-e arra most nem térnék ki). A város vezetői távol maradtak a rendezvénytől!
Talán egyszer megérjük még, hogy legalább nemzeti ünnepeinket megkíméli a lezüllött pártpolitika, s ezeken a napokon egységes népként, együtt tudunk jelen lenni emlékműveinknél.
(Ternesz Loránd)
