Béka lett a béke! De ki nyeli le?

Felforrósodott a levegő az utóbbi hetekben. Különösen a Kecskeméti Vadaskert körül, dacára annak, hogy árnyas erdő öleli. A megbízott igazgató megsértődött és felmondott, a város közgyűlése pedig, a lenge szellő gyorsaságával próbált enyhíteni a melegnek minősített helyzeten: Sebtében kisöpörte az állatkertet eddig felügyelő látványos fejlesztéseket produkáló és stabil anyagi helyzetet teremtő kuratórium tagjait, s ugyanazzal a lendülettel megszellőztette egy új grémium névsorát. Mintegy igazolva, hogy a szellő a levegőnek egy sietős változata. Arról azonban megfeledkezett, hogy eszetlen sietsége tüzeket is tud szítani. Vagy lehet, hogy éppen ez volt a cél? Tűzzel-vassal megszabadulni valakitől, valakiktől? Ennyire piromániások a mi politikusaink? Vagy ennyire pancserek? Talán ezekre a kérdésekre is akad valami magyarázat, ha egy kicsit körbejárjuk ezt a kertet, illetve az ott történteket.

Emlékezetes, hogy a rendszerváltást követő években Kecskemét mostohagyermeke lett ez a műkertvárosi intézmény. Az a szerény támogatás, amit a vadaspark kapott, az állatok takarmányozására sem volt mindig elég, fejlesztésekre, normális fizetésekre pedig, gondolni sem mertek az itt dolgozók. Ez odáig vezetett, hogy a fenntartó önkormányzat előbb részlegesen bezártatta a kertet, majd a végleges felszámolás gondolatával kezdett el barátkozni. A gondok tömegében, végül a közvélemény nyomása nyitott utat a józanésznek, mely életre hívta a Kecskeméti Vadaskert Természetvédelmi Alapítványt. Ennek kuratóriuma működteti azóta is a műkertvárosi állatkertet. Kerékkötő kurátorok? Hogyan felelt meg eddig a feladatának ez a kuratórium? Nos, ez az a kérdés, aminek megválaszolásában most hirtelen megoszlani látszanak a vélemények. A felosztatását kezdeményező közgyűlési előterjesztésben, ilyen kemény vádak olvashatók: Az elmúlt években a kuratórium tevékenysége során több olyan döntést hozott, amely szakmailag megkérdőjelezhető. Ezen döntések következtében a vadaskertben olyan személyi változások is történtek, amelyek hátrányt jelentettek a működés szempontjából: az állandósult feszültség miatt néhány év alatt több igazgató döntött a távozás mellett. A vadaskert személyi állományának folyamatos változása, a gazdaságosság szempontjából megkérdőjelezhető döntések, valamint az állandósult ellentétek egyértelműen veszélyeztetik az alapítvány működését, céljainak elérését. Az alapító okiratban megjelölt célok más személyi összetételű kuratórium tevékenységével hatékonyabban valósíthatók meg. Igen ám, csakhogy a kemény vádakat egy maréknyi rizsává puhítják a makacs tények. Hiszen fehéren-feketék kimutatható, hogy 2001 óta csaknem 160 millió forint fordított ez a most szétzavart kuratórium a vadaskert fejlesztésére. Központi pályázati forrásokat felkutatva, jelentős társadalmi támogatásokat megnyerve nőhetett duplájára az elmúlt esztendőkben a - korábban részleges bezárásig sorvasztott - vadaskert területe. Új kerítéssel és utakkal, új közműhálózattal, új impozáns épületekkel irodaházzal, portával, díszkapuval, majom-, medve-, tigris- és leopárdházzal, számtalan kifutóval, karámmal stb. gazdagodott az elmúl években ez a létesítmény. És ebben egy olyan kuratórium vállalt oroszlánrészt, amelynek tagjai soha egy fillért sem kértek áldozatos munkájukért. Név szerint Kő Ferenc, dr. Fekete László, Kalics Lajos, Kiss László Iván és Somogyi Endre az, akinek a hozzáértésére, most hirtelen megannyi kérdőjelet aggatott a városi vezetés. S talán beszédes adat az is, hogy amikor a kuratórium átvette a vadaspark felügyeletét, évente 8 ezer látogatót számláltak, tavaly viszont, már 50 ezret. Vagyis mára a kecskemétiek közkedvelt kiránduló helyévé vált ez az intézmény. Megromlott kapcsolat - Június elején kezdődött ez az egész, amikor olyan információk jutottak el hozzánk, hogy tettlegességig fajuló ellentét alakult ki a vadaskert megbízott igazgatója, dr. Mező Tibor és a beosztása alatt dolgozó adminisztrátor hölgy között mondja Kő Ferenc, a kuratórium elnöke. Összeültünk, hogy tisztázzuk a dolgokat, s először a hölgyet hallgattuk meg, aki pénzügyi szabálytalanságokra, számlára, illetve munkaszervezési hiányosságra is felhívta a figyelmünket. - Itt az utóbbi időben annyira leromlott a munkafegyelem, hogy a tucatnyi alkalmazott egymás között osztotta be, ki mikor dolgozik, magukat íratták ki szabadságra, és így tovább szól közbe Kiss László. Egy ilyen intézmény fegyelem nélkül nem működhet. Az állatok nem akkor éheznek, szomjaznak meg, amikor az alkalmazottaknak kedvük van dolgozni - Szóval, meghallgattuk a hölgyet folytatja az elnök -, majd megkértük, hogy szóljon a főnökének, mert vele is beszélni szerettünk volna. De perceken belül visszarohant a fiatalasszony, tőlünk kérve segítséget, mondván, hogy durván nekiesett az igazgató úr, nem éppen hölgyeket megillető szavak kíséretében. Mindent megpróbáltunk, hogy csituljanak a kedélyek. A történtek ellenére sem jutott eszünkbe, hogy dr. Mező Tibor megbízását visszavonjuk, hiszen akit helyettesít, a gyermekgondozási segélyen lévő Zomboryné Polyák Irén hamarosan visszatér az igazgatói munkakörbe. Aztán az adminisztrátor hölgy tudatta velünk, hogy a békesség kedvéért hajlandó közös megegyezéssel felmondani. Már kezdtünk megnyugodni, hogy megoldódik ez a kínos helyzet. De amikor közöltük a doktor úrral, hogy a szervezési, adminisztrációs munkák segítése érdekében, kuratóriumi biztost rendelünk mellé - nem fölé: mellé! -, azt válaszolta, hogy azonnali hatállyal kilép, és elviharzott. Ez a történet dióhéjban. Mérges és rejtőzködő - Biztos, hogy jó ötlet volt a kuratóriumi biztos? - Dr. Mező Tibor egy remek állatorvos, de a vadaskert vezetése nem csupán az állatok gondozásából, gyógyításából áll. És a munkatársakhoz való viszonyt nem annak kell meghatároznia, hogy kit szeretek, vagy kit nem. A költségvetési, számviteli fegyelemnek, s megannyi adminisztrációt követelő elvárásnak is meg kell felelni. És nem lehet felelőtlenül költekezni, ahol ennyire feszes a költségvetés. A békái például, egy vagyonba kerültek. Azt gondolta ugyanis, hogy a Dél-Amerikában honos, az indiánok nyilainak mérget adó, körömnyi nagyságú kétéltűek nélkül, nem teljes a vadaskert vadállománya, így egy akváriumot berendeztetett nekik. Eddig rendben is volna, de több mint 600 ezer forintba kerültek. S ráadásul kiderült róluk, hogy nem csak parányiak, de rejtőzködőek is, tehát hiába lessük az őserdőt imitáló akvárium előtt őket, nemigen hajlandók mutatkozni még akkor sem, ha a külön nekik tenyésztett muslincákat kínáljuk nekik. Egyébként még korábban megállapodtunk abban, hogy 50 ezer forintnál nagyobb számlát csak a kuratórium beleegyezésével írhat alá a megbízott igazgató. - A közgyűlési dokumentum szerint viszont, önök miatt adják itt egymásnak az igazgatók a kilincset. Lenyelik ezt a békát? - Nem. Ahogy a többi sem kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Fekete László, aki a térség korábbi önkormányzati képviselőjeként, a kezdetektől nagyon sokat tett azért, hogy a vadaskert fennmaradjon, dinamikusan fejlődjön. Vagyis úgy döntöttünk, hogy jogi útra terelve az ügyet, bíróság elé visszük a közgyűlés döntését. Nem mi mondtunk fel dr. Mező Tibornak, ahogy a korábbi két igazgatónak sem, hanem önként távoztak. Most mégis azt a látszatot keltik a nyilatkozataikkal, hogy a kuratórium az oka mindennek. - Olyannyira, hogy a közgyűlési előterjesztés szerint, veszélyeztetik az alapítvány működését. - Ezt azért kellett beleírniuk a határozat-tervezetbe, mert az alapító okirat, illetve a törvények szerint, másként nem tudnák feloszlatni a kuratóriumot. Megrendezett komédia? - Az önök véleményét kikérte valaki az előterjesztés előtt? - Engem június 16-án felhívott dr. Metzinger Éva jegyző, az iránt érdeklődve, mi igaz abból, ami az újságokban megjelent, én meg elsoroltam a kifogásainkat mondja Kő Ferenc -, de később kiderült, hogy ez csak amolyan tiszteletkör volt. Hiszen a feloszlatásunkat szorgalmazó előterjesztésen, ami már az új kuratórium névszerinti összetételére is javaslatot tett, június 17-e a keltezés, és megtudtam, hogy a szabadságra igyekvő alpolgármester már napokkal korábban aláírta. Magyarul: hamarabb megvolt az ítélet, mint a vádirat. Utóbbihoz csak ürügy kellett. - Lehet, hogy ez az egész ügy egy megrendezett komédia? - Én már semmin sem csodálkoznék bólint szomorúan dr. Fekete László. Régen rájöttem, hogy az én bőrömre megy a játék, csak azt nem értem, minek ez a pancser szemfényvesztés. Én bárkivel, bárhol, bármikor megküzdök az igazamért, kiállva nyíltan, egyenesen. Vagyis nem a harccal van bajom, hanem a sunyi módszerekkel, a hamis vádakkal, amikkel képesek egy-egy jól működő közösséget lejáratni, tönkretenni. Csak azért, hogy tőlem megszabaduljanak, az egész kuratóriumot feltüntetik úgy, mint egy veszélyes, kártékony bandát. Milyen eljárás ez azokkal szemben, akik semmi mást nem tettek, mint önzetlenül sok-sok éven át dolgoztak egy nemes ügyért? Lehetne emberségesen - Engem is a módszer döbbentett meg, illetve az, hogy a kirúgásunkat az újságból kellett megtudnom magyarázza Kalics Lajos. Ha nekem előtte azt mondják, hogy köszönik szépen az eddigi munkámat, de szakmai, politikai vagy bármilyen más szempontoktól vezérelve, egy új kuratórium működését látják hasznosabbnak helyettünk a vadaskertben, én a magam részéről kezet nyújtok, és sok sikert kívánva, emelt fővel távozom. Akkor most nem úgy mutogatnának rám a városban, mint egy kirúgott kerékkötőre, akitől hál Istennek sikerült megszabadítani a vadasparkot. Ezt a békát nap, mint nap le kell nyelni, hiába hangoztatom, hogy aki kételkedik a becsületes munkánkban, az jöjjön és nézzen körül ebben a megszépült, egyre gyarapodó, gondosan ápolt műkertvárosi intézményben. Tisztában vagyok azzal, hogy minden kapcsolat véget ér egyszer, legyen az baráti, közéleti vagy munkahelyi. S a legtöbb azért, mert valamelyik fél a szakítás mellett dönt. A kérdés innentől csak az, hogyan váljunk el egymástól. Lehet veszekedve, durván megalázva a másikat, de én hiszem, hogy lehet egymást tiszteletben tartva, emberi módon is Koloh Elek

Kövessen minket a Facebookon is!