Július 18. csütörtök, Frigyes
Hírek, események 2008. július 9. 13:37

Semmijük nem volt, de mindent elvállaltak

Semmijük nem volt, de mindent elvállaltak
Nyomdász körökben nemigen él ma olyan ember Kecskeméten, akinek ne csengene ismerősen a Lityu becenév. Viselőjét Kovács Andrásnak hívják. A Békés megyei Gyomán született, abban a Körös-parti kisvárosban, amit a Kner családnak köszönhetően, a mai napig a magyar nyomdászat bölcsőjeként emlegetnek. Lityut 18 éve csábították Kecskemétre gépmesternek, rá öt évre, szinte a semmiből alapította két kollégájával a Print 2000 Kft.-t, ami ma a régió legnagyobb magyar magántulajdonú nyomdája. A mindössze hat dolgozóval és alig hárommilliós törzstőkével indult vállalkozás ez évi árbevétele várhatóan meghaladja az egymilliárd forintot, s a legkorszerűbb gépekkel felszerelt üzemcsarnokaiban ma már 70 szakembert foglalkoztatnak.
- Érettségi után tanultam ki a magasnyomó, majd később a síknyomó gépmesteri szakmát - mondja Kovács András a kezdetekről. - Ezt követően sok nyomdában dolgoztam, Dabastól Békéscsabáig, Budapestig, attól függően, hogy hol kecsegtettek jó fizetéssel, illetve hol volt hiány az ofszet eljárásban gyakorlott, síknyomó gépmesterből. De mindig ingáztam haza Gyomára, ahol 1976-ban megnősültem, s két szép lányom született. Kecskemétre is egyedül érkeztem, csak jó félévnyi utazgatás után döntöttünk úgy a családommal, hogy itt rakunk új fészket, a hírös városban. - Elismert vezető gépmester lettem a Petőfi Nyomdában, mégis vállaltam félállást Lakiteleken, a Népfőiskola akkor induló üzemében. Így sokáig napi 16 órát dolgoztam, gyakran szombaton, vasárnap is. Közben megalapítottam a nejemmel a Print 2000 Bt., tárgyaltam a Várogazdasági Kft. vezetőjével, jelenlegi telephelyünk bérbevételi lehetőségéről, vagyis egyre inkább foglalkoztatott az önállósodás gondolata. Ennek igazi lökést 1994-ben az adott, hogy személyes problémák miatta palotaforradalom tört ki a lakiteleki nyomdában, és többen elhagyták az üzemet. Akkor mondtam Szakálas Tibi és Varga Miklós barátomnak, hogy semmi gond, nekem már van egy cégem, meg konkrét elképzelésem, s egy évre rá a Print 2000 Bt-ből hárman megalakítottuk a Print 2000 Nyomda Kft.-t. Elmesélve egyszerűnek, könnyűnek tűnik ez az indulás, de valójában ezernyi gonddal, bajjal, buktatóval járt. Kovács Lityunak - mint meséli - legnagyobb fejtörést az okozott, hogy ott kellett hagynia a Petőfi Nyomdát, a biztonságot jelentő, jól fizető állását egy bizonytalan vállalkozásért. A vállalkozás erősen tőkehiányos volt, így a három tulajdonos egy évig nem vett fel fizetést, hanem minden forintot visszaforgattak a vállalkozásukba, új nyomdagépeket, berendezéseket vásárolva. - Szerintem a sikerünk titka az volt - állítja így utólag Lityu -, hogy bár szinte semmink nem volt, mégis minden megrendelést elvállaltunk. És itt vettem nagy hasznát annak, hogy korábban az ország több nyomdájában dolgoztam, rengeteg ismeretséget, barátságot szerezve az évek során. Mert amelyik megrendelést speciális gépek hiányában nem tudtuk magunk teljesíteni, akkor azokkal azonnal indultam Gyomára, Szarvasra, Dabasra, Pestre, vagy akármerre, ahol bérmunkában elvégezték nekünk, amit kellett. Az így közvetített árbevételünk az első két évben több volt, mint amit a saját termeléssel produkáltunk. Persze, ahogy fejlődött a gépparkunk, egyre csökkent ezeknek az utaknak a száma. Ma már a keménytáblás könyvkötésen kívül, mindent meg tudunk oldani saját üzemeinken belül. Jelenleg mintegy kétezer nyomda működik az országban. Közülük a korszerű felszereltséget, árbevételt tekintve, a Print 2000 az első harminc közé sorolható. A sikerhez Kovács Lityu szerint, sok egyéb dolog szerencsés egybeesése is kellett. A magánvállalkozások szaporodásával megnőtt az igény a szórólapok, prospektusok, reklámújságok iránt. Ugyanakkor a nagy cégek - amilyen a Petőfi Nyomda is -, egyfajta profiltisztítást hajtottak végre, s már nem vállaltak el olyan kisebb tételű megrendeléseket, amiket viszont a Print 2000 örömmel fogadott. - Ma sem a nagy volumenű munkákra, inkább sok-sok kisebb megbízás teljesítésére vállalkozunk. Ezekre rendezkedtünk be, s a pontosságunk, illetve a gyorsaságunk a legjobb ajánlólevelünk. A minőség a fejlett technika velejárója, vagyis garantált. Viszont a megrendelők megbecsülése, a határidők fegyelmezett betartása, a kapcsolatrendszerek ápolása, vagy a rugalmas hozzáállás már emberi tényező. Például, ha azt mondja délután az egyik partnerünk, hogy több százezer szórólap kellene neki holnap reggelre, valamilyen fővárosi rendezvényre, akkor a kért időpontra, a helyszínre szállítjuk. Nem mondom, hogy nem jár gonddal ilyenkor a munkák gyors átcsoportosítása, de a problémákkal szembesülve nem nyafogni kell, hanem sürgősen megoldani őket. Voltak olyan ügyfeleink, akiknek egy-egy ilyen gyors munkára három-négy nyomda mondott nemet, mi elvállaltuk, időre megcsináltuk, s azóta is állandó partnereink. - Két tulajdonos társammal kezdetben mindenesek voltunk, időközben azonban, felosztottuk egymás között a teendőket. A jogi, gazdasági, pénzügyi vonalat Szakálas Tibi, a kereskedelmi területet Varga Miki, a beszerzést és a termelést pedig, én felügyelem. Ugyanakkor a családtagjaink is itt dolgoznak ma már. Az egyik lányom a GAMF-on végzett, mint műszaki menedzser, de ide jött dolgozni, s azután elvégezte a nyomdaipari főiskolát is. A másik lányom tanító diplomát szerzett, de ő is nálunk kötött ki, átképezve magát pénzügyesnek. Az egyik vejemnek eleve nyomdász a végzettsége, a másik meg szintén pedagógusból lett nálunk üzletkötő. De a két tulajdonos társamnak is dolgoznak itt családtagjai. Ami jó dolog, hiszen aki úgy viszonyulhat a munkahelyéhez, mint a saját tulajdonához, az mindent a gazda féltő szemeivel figyel. Kovács Lityu ma már anyagilag több mindent megengedhetne magának, de mint mondja, nem vágyik semmiféle költséges hobbira. Talán az egyetlen kivétel: a megbízható, jó autókat szereti. Az évek során több helyi sportegyesületet, művészt, kulturális intézményt és rendezvényt, sok nemes ügyet támogatott a nyomdájuk, de lehetőleg munkával - plakátok, szórólapok, egyéb kiadványok elkészítésével - és nem pénzzel, mert annak az útja követhetetlen. - Közhelyszerű, de talán éppen ezért igaz az, hogy a sikerekhez kell egy stabil családi háttér - állítja eltökélten. - Én soha nem voltam egy szent ember, ez tény. Sőt ma is előfordul, hogy ha a munkám és a családi programok engedik, akkor elmegyek a haverokkal kocsmázni, szórakozni. Divatosabb kifejezéssel élve: sokszor belecsaptam már a lecsóba. De soha nem engedtem, hogy a családom bármiben hiányt szenvedjen, soha nem jutott eszembe, hogy bármiért, bárkiért elhagyjam őket. A nejem, Ildikó fogja össze a famíliánkat, ő tartja számon a névnapokat, születésnapokat, minden családi gond megoldására ő adja a választ. Van egy gyönyörű kislány unokánk, s augusztusban érkezik a másik. Az orvosok szerint, ő is lány lesz. Szóval, a nőuralom nálunk egyértelmű, de a zsugások szlogenjével élve: soha rosszabb leosztást… Kép alá: Kovács András: - A nőuralom nálunk egyértelmű. Koloh Elek

Kövessen minket a Facebookon is!