Kecskeméti adventisták osztottak ebédet a Wojtyla Házban
Képgaléria
Áhítatában ekként szólt Árvai Tamás: Noémi csúnyán összeveszett szüleivel, mert ők szerették volna, ha kivenné orrából a karikát és hosszabb szoknyát venne fel. Utállak benneteket – mondta nekik egy alkalommal idegesen a lány, majd este megszökött otthonról. Meg sem állt Budapestig, ahol ismeretségbe keveredett egy módos emberrel, aki magához dédelgette, szállodában helyezte el, majd adott neki két tablettát, mondván: ettől jobban fogja érezni magát. Noémi – aki még nem volt tizennyolc éves – drogfüggővé vált. Mása nem lévén, testét bocsátotta áruba, hogy megszerezze napi kábítószer adagját. Teltek-múltak az évek, eleinte nagyon jól érezte magát, mindene megvolt, a személyzet szinte leste minden parancsát. A lány egyszer csak beteg lett, a gazdag ember pedig hirtelen elbocsátotta az ötcsillagos szállodából, mert „beteggel nem állok szóba”. Noémi váratlanul az utcán találta magát, ahol jóformán ennie sem volt mit, szinte éhezett. Átgondolta helyzetét: otthon Somogyban még a kutyának is jobban megy sora, mint nekem itt. Haza szeretett volna menni, de félt szülei haragjától. Többször is hazatelefonált, de csak üzenetrögzítő válaszolt neki. Így mondta rá bűnbánatát: Drága szüleim! Elismerem, nagyon csúnya dolgot tettem ellenetek. Most felszállok a buszra, ami fél 9 körül ér a falu megállójába. Ha vártok rám, leszállok, ha nem, tovább megyek, és valahol másutt kezdek új életet. Otthon nem csak szülei várták őt, de testvérei, unokatestvérei, nagymamája, nagypapája, egykori barátai is; az egész település apraja-nagyja. Szülei ünnepi vacsorával várták a lányt, aki meghalt számukra, s most kegyelemből újra él – velük, otthon.
Az áhítatot követően Balázs Szilvia osztotta ki a jól bevált, megszokott menüt: sárgaborsófőzeléket kolbásszal, kenyérrel, süteménnyel – összesen százhúsz adagot.
