Kékkeresztesek tettek tanúságot a Wojtyla Házban
Képgaléria
„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” János evangéliumából származik eme idézet, mely folyamatosan ihletet ad annak az immáron húsz esztendeje szakadatlanul folyó önkéntes segítő munkának, mely a Magyar Kékkereszt Egyesület dömösi gyógyintézete és a Kecskeméti Kékkereszt Csoport utógondozó közösségének összefogása által, Isten megbocsátó kegyelméből szabadulási lehetőséget nyújt helyben az alkohol rabságában sínylődőknek.
A missziói szolgálatot református lelkészek és önkéntesek egész sora támogatja, valamint a Kecskeméti Kékkereszt Alapítvány, melynek révén pályázati forrásokhoz juthat a kecskeméti csapat: szabadult és szabadulni vágyó alkoholisták és segítőik.
Az alapítvány elnöke kifejtette, noha jómaga soha nem vált függővé, szűkebb rokonsága révén mégis kapcsolatba került az alkoholizmussal. Megoldást Isten szabadító ereje, kegyelme szolgáltatott, melyet Jézus Krisztusba vetett hit által nyertek el hozzátartozói, akiknek erős meggyőződésükben mindeddig sikerült elkerülniük a visszaesést.
Minden nap találhatunk okot a hálaadásra – figyelmeztetett Nemesvári József. Még akkor is köszönettel tartozunk Istennek, ha érzésünk szerint fizikai állapotunk, családi vagy anyagi helyzetünk nem a legmegfelelőbb. Örüljünk, hogy nem háborús övezetben élünk és szabadon járhatunk-kelhetünk az utcán, ami nem mindenütt ilyen természetes – mondta. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…”, a jó is, a rossz is.
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Filippi 4,6-7)
Az előadók kérdésekre is szívesen válaszoltak. Oskolás Jánostól megtudhatták az érdeklődők, hogy a „kékkereszt” azért kék, mert ez a józanság színe. Nemesvári József pedig kiemelte: statisztikai kimutatások szerint a lelki táplálékban is részesülők jóval nagyobb arányban képesek elhagyni az alkoholt, mint akik csupán gyógyszeres kezelést kapnak kórházi körülmények között. Azok, akik folyamatosan utógondozó közösségbe járnak, rendszerint jobban megmaradnak a józanságban – tette hozzá.
A kettős bizonyságtétel végén Oskolás János felolvasta Az újraélesztésről című versét.
