Haincz Józsefre emlékeztek a wojtylások
Képgaléria
Kolláth Andrea e szavakkal fordult a Wojtyla Ház sorsközösségéhez:
„Egy olyan emberről emlékezünk meg ma, akinek neve, egyénisége és önkéntes munkája szorosan összeforrott a Wojtyla Barátság Központtal. Haincz Józsefről van szó. Arról a csodálatos emberről, akire házunk működésének 13 éve alatt mindig számíthattunk. Még ma is hiányoljuk a kolbászos lencsefőzelékét. Rendszerint ezt kértétek, és kaptátok tőle havi rendszerességgel és évről évre. Barátunk, segítőnk, a tanár úr legutóbb egy évvel ezelőtt 2017. szeptember 30-án lépte át az intézményünk küszöbét. Ma már tudjuk, utoljára. Amikor érkezett a lesújtó hír tavaly novemberben: Józsi nincs többé!
Akkor mindenki lehajtott fejjel, könnyes szemmel és szomorúan kérdezte: Miért mindig a jók mennek el?
Sajnos erre azonban nem tudjuk a választ, csak szomorúan szembesülünk az elmúlás biztos tudatával, és csak megköszönni tudjuk mindazt az időt, amit ránk szánt, és amit nekünk adott. Hiszen az egyik legnagyobb kincs az idő, ami véges és nagyon értékes! Nem tudsz belőle újat venni, nem tudod visszatekerni, csak élni tudod és használni! Amikor éljük az életünket, milyen sürgetők tudunk lenni! Ha valaki viszont az idejéből ad nekünk, akkor ő igazán szeret bennünket, és ő pontosan ezt tette.
Ma, amikor itt állok előttetek, nem szeretném, ha bánatot éreznétek! Azért beszélünk róla, mert csodálatos ember volt, és hálával tartozunk, mert megismerhettük, és nem lehet elfeledni azt a sok jót, amit értünk tett, szívvel-lélekkel hozzájárult házunk működéséhez.
Azt szeretném, és tudom, hogy ő is azt szeretné, hogy ne búslakodjunk, mert mindig minden probléma megoldódik, és minden jóra fordul, csak akarnunk kell.
A mai fenséges és csodásan elkészített ebédet – töltött káposztát - az ő emlékére fogyasszuk el. Haincz József családjának támogatásával valósítottuk meg. Dr. Zimay Zsuzsanna közjegyző asszony, bár személyesen nem tud részt venni közöttünk, de szívvel és lélekkel áll továbbra is mellettünk. Elmondta, hogy mindig számíthatunk a segítségére. Azt üzente, hogy ne szomorkodjunk, nézzünk előre és bízzunk benne, hogy a szeretet tovább élteti, előrébb viszi szándékainkat.”
