Mi történik a Vakvilágban?
Képgaléria
Október 15., a fehérbot nemzetközi napja alkalmából tett látogatást a civil szervezet két tisztségviselője a népkonyha ellátottjai körében. A vendégeket Farkas Pál, a szociális intézmény programszervezője mutatta be a Wojtyla családnak.
Hencz András kifejtette: – Mi látássérültek elutasítjuk a szánalmat, helyette értelmes segítségre vágyunk, hogy mi is hasznosan éljük le az életünket. A társadalom aktív szereplői szeretnénk lenni, akiket a látók átlagemberként kezelnek.
Elmondta továbbá, hogy a látássérültek közül egyre többen szereznek diplomát. Népszerűnek számít a tanári, jogászi pálya, de sokan választják a gyógymasszőr szakmát is.
– Érzékenyítés vagy szemléletformálás? Elsőként azt a kérdést kell feltenni, van-e különbség a kettő között és ha igen, mit értünk egyik és másik alatt. Tulajdonképpen nincs különbség, de az érzékenyítés napjainkban már kissé elavult fogalomnak számít. Mindkettő alatt azt értjük, hogy a társadalmon belül egy-egy csoportot, közösséget formálunk. Próbáljuk szemléletüket, hozzáállásukat, véleményüket, meglátásaikat pozitívan átalakítani. Látássérültként fontos és mindenkor ragaszkodunk hozzá, hogy ez csak akkor lehet hiteles, ha mi magunk mutatjuk be a vakok és gyengénlátók szükségleteit, eredményeit, életformáját – tette hozzá annak magyarázataként, mi célból érkeztek valójában a Wojtyla Házba.
Fekete Attila problémának jelölte meg, hogy „nem mernek megszólítani bennünket az utcán”. A látás elvesztésével a többi érzékszervünk ugyan nem erősödik meg, de kifinomultabbá válik. Egyébként mi is ugyanolyan okostelefonokat használunk, mint bárki más, annyi különbséggel, hogy igénybe vesszük a készülékek akadálymentesítő funkcióit. Például, ha elindítjuk a telefonkönyvet, vagy megérintünk egy ikont, a telefon hangbemondással tájékoztat bennünket – folytatta.
Minden napnak megvan a maga baja, de így is lehet élni – hangsúlyozták végül az előadók.
