Virtuális képkiállítás a Wojtylában
Képgaléria
A festőművész elmondta, idestova húsz éve foglalkozik festészettel, mivel azonban ebből teljes egészében nem tud megélni, emellett alkalmazott grafikával keresi kenyerét.
1993-ban bábáskodott a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola megszületésekor, majd hosszú időre másfelé terelte a sors keze. Az elmúlt három esztendőben tért vissza oktatóként a művésziskolába. Eddig mintegy száznegyven önálló kiállítása nyílt országszerte és a nagyvilágban. Pasztellkrétával dolgozik. Eleinte alkotótáborokban tevékenykedett, illetve szabad környezetben. Mostanság azonban egyre többet tartózkodik saját műtermében.
– Portrémunkáknál előbb kiválasztom a modellt és öltözékét, a helyszínt, majd a napszakot, amikor legjobbak a fényviszonyok. Ez összességében több órát vesz igénybe. A modellről gyakorta fotót készítek, ugyanis amíg megfestek valakit, a fényviszonyok folyamatosan változnak a környezetemben. A fény-árnyék játéka, az egyén mellett, főszerepet játszik a festményeimen – árult el néhány kulisszatitkot, hogyan alkot a mindennapokban.
A közönség azt is megtudhatta, hogy közelképeit inkább fotóról, a távolabbiakat viszont elsősorban szabad ég alatt vagy műtermében festi. Azért is szeret fényképek alapján alkotni, mert a fotók hűen visszatükrözik modelljei egyéniségét. Mások képanyagát soha nem használja, mert „kell, hogy a látvány élményét magam is átéljem”. Minél idősebb egy arc, annál karakteresebb, ezeket pedig könnyebb megfesteni, mint a fiatalabb tekinteteket. A portréalanyok „átírhatók”, ugyanis környezetüket, öltözéküket meg lehet változtatni az élőben látottakhoz képest.
