Az emberi fájdalom és a remény kapuja a kereszt – Szent II. János Pál pápa üzenete ma is erőt ad
Világunk a pandémia csapása alatt sok bizonyosságát elveszítette. Ilyenkor az a kísértés, hogy ne együtt keressük a kiutat, hanem ki-ki a maga módján. Ferenc pápa ezért már a Covid-19 megjelenése kezdete óta arra szólítja a nemzetközi közösséget, hogy tartson össze, hiszen csak együtt tudunk megmenekülni.
Egy másik történelmi pillanatban, negyvenkét esztendővel ezelőtt nagy erővel szólította meg a világot a Szent Péter téren a frissen megválasztott II. János Pál, aki így kiáltott: „Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt!” A falak és egymásnak feszülő rendszerek idején arra szólított, hogy egy nagyobb, üdvözítő hatalomra bízzuk magunkat. Ma egy parányi vírus falát kell ledöntenünk, de Karol Wojtyła kiáltása újult erővel visszhangzik bennünk. Erről beszélt a Vatikáni Rádiónak Sławomir Oder prelátus, Szent II. János Pál szenttéavatási ügyének posztulátora.
„Eszembe jut egy mondat, melyet egy, a pápasága elején írt szövegben olvastam, amikor végignéz történetén, és megállapítja: »Debitor factus sum«, vagyis: adós lettem. Ez számomra a kulcs a II. János Pál-jelenség megértéséhez. Ezért válik programmá a »Nyissátok, sőt tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt«, és marad érvényes ma is. Mert ahogy II. János Pál élete során megfizette az adósságot Isten szeretetével szemben, úgy válaszolhatunk mi is erre a felhívásra és fizethetjük meg tartozásunkat ezzel a pápával szemben, a történelemmel szemben, amelyben élünk. Ha ma, a járvány sújtotta világban Krisztushoz fordulunk, akkor meg tudjuk nyitni szívünket és elménket, lelkiismeretünket – a politikai, gazdasági, állami, kulturális rendszereket, melyekben az ember működik – a keresztény üzenet előtt.
II. János Pál óriási erőről tett tanúbizonyságot abban, ahogy megélte a betegségét. Minden emberbe beleégett az a kép, amelyet élete utolsó napjaiból hagyott ránk, nagypénteken, az utolsó keresztúti ájtatosság végzésekor. A Colosseumnál már nem tudott fizikailag jelen lenni a sok zarándok között, ezért magánkápolnájában szorította magához a keresztet.
Számára a kereszt volt az emberi fájdalom értelmezési kulcsa, és az a kulcs, amelyik megnyitotta a remény kapuját”
– fogalmazott Sławomir Oder prelátus.
„II. János Pál pápa életével nemcsak a történelem egy fejezetét, de egy egész könyvét megírta. Korszakalkotó változások tanúi voltunk, melyeknek gyökerei messzire nyúlnak. Ennek egyik meghatározó eleme volt II. János Pál megválasztása. Ő volt a messziről jött ember, a vasfüggönyön túlról, Lengyelországból érkezett, és a nyugati világnak hirtelen észre kellett vennie e kelet-európai régió jelenlétét. Bár főszerepet játszott szavaival, bátorításával, mégis nagyon szerény volt. Amikor azt mondták neki, hogy ő döntötte le a kommunizmust, határozottan tagadta. Azt válaszolta, hogy az Isteni Gondviselés volt, aki rajta keresztül működött. (...) olyan ember volt, aki elsősorban imájával, aztán szavaival, tanításával, majd bátor tanúságtételével és prófétai gesztusaival kísérte ezeket a folyamatokat. Megtanított minket arra, hogy ne törődjünk bele a középszerűségbe, hanem éljük meg teljesen életünket, hogy abból egy valódi remekművet alkossunk” – zárta a Vatikáni Rádiónak adott interjút Sławomir Oder prelátus, Szent II. János Pál szenttéavatási ügyének posztulátora.
