Dr. Bábel Balázs: Alig vártam, hogy megkapjam a vakcinát
– Bizonyára túljutott a koronavírus elleni oltáson. Milyen tapasztalatokat szerzett?
– Alig vártam, hogy megkapjam. A Pfizer oltóanyagát juttatták be a szervezetembe. Egyáltalán nem éreztem fájdalmat. Örülök, mert egy lépéssel közelebb kerültem a biztonsághoz. Megjegyzem, bármelyik vakcinát elfogadtam volna, származási helyétől és gyártójától függetlenül. Megbízom a magyar egészségügyi szakemberek véleményében. Ez persze még csak a kezdet. Kívánom mindenkinek, hogy minél előbb kapja meg az oltást.
– Mikor kerül sorra a többi egyházi dolgozó vagy akár a pedagógusok?
– Ez nem tőlem, hanem az oltási rendtől függ. Még az orvosok sem tudják megmondani. Ami engem illet, időben jelentkeztem és kivártam a soromat. Betöltöttem a hetvenedik életévemet és betegségeim is vannak. Három idős, nyolcvan év feletti pap társam kapta meg velem együtt a szérumot. A szabályokat betartva türelemmel várakozni még mindig jobb, mint kórházban feküdni, lélegeztetőgépen.
– Hogyan látja, milyen a megyei helyzetkép?
– Papok, sőt még orvosok is hunytak el a világjárvány következtében. Egyházmegyénkben sokan elkapták a vírust. Ez nem játék! Tartsuk be a rendelkezéseket, a hivatalos szervek pedig minél előbb oltsanak be mindenkit. Utóbbi tekintetben egyébként a korrupció semmi jelét nem észleltem.
– Ön szerint Isten dönti el, ki mikor hal meg, vagy betegségek, illetve az élet és halál logikájának függvénye?
– Az élet ura Isten. Éppen Hamvazószerdán mondtuk ki, hogy „Emlékezz ember, porból lettél, s porrá leszel”. Mindannyiunk élete befejeződik egyszer. Valaki természetes halállal, mások betegség vagy közlekedési baleset miatt, esetleg természeti katasztrófa által kényszerülnek távozni. Egyeseknek pedig önpusztító életmódjuk okán kell elbúcsúzni földi életüktől, szeretteiktől. És akkor még említést sem tettem az abortuszról. Természetszerűleg vannak külső körülmények, amelyeket nem tudunk befolyásolni, de életvitelünkkel mi magunk is hozzájárulunk ahhoz, hogy mennyi időt tölthetünk el itt e Földön. Jézus utolsó órája is akkor jött el, amikor beteljesítette feladatát, amivel a Mennyei Atya megbízta. És ő nem tiltakozott ez ellen.
– A gyermekhalál sem túl ritka…
– Kétségtelenül így van. Jézusért is haltak meg csecsemők. Isten útjai számunkra nem mindig megmagyarázhatók. A magzatelhajtásról például az ember tehet. A kisgyermekek nem hibáztathatók, ha adott esetben súlyos betegek, mint ahogy halnak meg ártatlanul az utakon is. A földi élet örök titok, egyfajta átmeneti állapot. Tudatosítanunk kell ezért Hamvazószerda üzenetét, miszerint porból lettünk és porrá leszünk. Ha ezt komolyan vennénk, talán kevesebb háború lenne, és kevésbé tülekednénk a vagyonért is, mert rájönnénk, hogy anyagi javainkat nem fogjuk örökre birtokolni. A mai kor embere szeret úgy tenni, mintha örökké élne, miközben minden nap felette lebeg a halál pallosa. Isteni parancs, hogy lehetőségünk mértékéig védjük az emberi életet.
– Nagyböjt idejét írjuk. Ez a megtérések időszaka. Pillanatnyilag élőben nem láthatjuk érsek urat. Hogyan folytatódik idén az egyházi misszió?
– Minden héten tartok hittanórát, vasárnapi prédikációkat. Igen sok visszajelzést kapok az online közvetítések kapcsán. Biztosra veszem, hogy több ezer ember hallgatja ezeket. Jelen körülmények között ki kell használnunk minden rendelkezésünkre álló eszközt, hogy terjesszük az evangéliumot. Aki nem akarja, arra az élőszó sem hat.
– A vírushelyzet veszélyezteti Isten Igéje hallgatásának élő valóságát. Az online közvetítések hatása korántsem ér fel a templomok falai között elhangzó prédikációk meghitt, áhítatos hangulatával…
– A hívek java része ismer bennünket és tudja, hogy előbb-utóbb találkozni fogunk. Kisebb közösségekben látjuk egymást, hiszen egy-egy misére akár százan is ellátogatnak. Nyilván akadnak, akik jelen körülmények között nem tudják vállalni a személyes részvételt. Ezt megértéssel fogadjuk és szeretettel várjuk őket, ha majd eltűnnek az égről a viharfellegek.
– Az Egyház új utakat is épít ezekben az időkben…
– Ez nem csak a karantén időszakra jellemző, mindig is így volt. Folyamatosan keressük az evangelizáció lehetőségét, mert az idők változnak és vele mi is. Gondolok itt például a városmissziókra, melyek legfőképp az utcán zajlanak. Az online térben különféle blogokat szerkesztenek, a Facebookon katolikus csoportok indulnak. Egyes papok naponta szolgálnak elmélkedésekkel az emberek javára és Isten dicsőségére.
– Hogyan zajlik a húsvéti, pünkösdi felkészülés? Kevesebben lesznek akkor a templomokban?
– Ha a szabályok engedik, ismét megtelnek az istenházák. Ellenkező esetben további türelemre intjük a híveket. Az ünnepi lelkigyakorlatok résztvevőinek számát az aktuális óvintézkedések befolyásolják leginkább.
– A pandémia hatására újjáéled az imádság…
– Ennek ellenére sokan közömbösek maradnak az Ige szava hallatán. A vallásos embereket azonban fogékonyabbá teszik a megpróbáltatások az imára. Szekularizált világunkra jellemző, hogy a hívek közül számosan tartózkodnak az imádságtól, ha istentagadó közegbe kerülnek. Ez csak a nyugati világban van így. Érdekes módon, ahol üldözik Krisztus követőit, ott még életük árán is megvallják hitüket a keresztények. Vendégségben, étkezés előtt tehát igenis ne szégyelljünk Istenhez folyamodni!
– Melyik bibliai tanításra legyünk különös figyelemmel a húsvétig tartó böjti időszakban?
– A hamvazkodás egyik formája nem a halálra emlékeztet bennünket, hanem a Szentírás szavaival azt mondja: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. Ennek igazságát magunkkal vihetjük az előttünk álló negyven böjti napra.
– Mit tehet, aki nem tudja, mi az evangélium jó híre?
– Szeretettel javaslom, vegye le a polcról a Szentírást, olvassa el az evangéliumokat, lapozza át a Katekizmust, hallgasson prédikációkat, és máris tudni fogja.
