Véget ért Ferenc pápa történelmi iraki látogatása
Ferenc pápa történelmi látogatása az első pápai út volt egy síita többségű iszlám országban. A Szentatya régóta a szívében hordozta azt a vágyat, hogy átölelje az iraki népet, mely az elmúlt évtizedekben mérhetetlen nagy szenvedéseket élt át – ezért akarta a megvigasztalódás, a kiengesztelődés és egy lehetséges jobb jövő ígéretét hirdetni nekik.
A pápa hétfőn kora reggel vett búcsút vendéglátóitól a bagdadi apostoli nunciatúrán, majd 7 óra 20 perckor érkezett a főváros nemzetközi repülőterére, ahol Barhám Száleh iraki köztársági elnök várta a Szentatyát, és mintegy negyedórás magánbeszélgetés után, hivatalos beszédek nélkül ért véget a személyes hangvételű búcsúztatás.
Az Alitalia gépe több mint ötórás repülőutat követően érkezett Róma Ciampino repülőterére.
Ferenc pápa látogatásának emlékezetes eseménye volt a vasárnap délutáni szentmise Erbíl stadionjában, melynek végén így búcsúzott az iraki keresztény hívektől: „Szálem! Szálem! Szálem! Béke! Béke! Béke! Isten áldjon meg mindenkit! Isten áldja meg Irakot! Ezt az országot mindig a szívemben fogom hordani.”
A Szentatya útjának főbb állomásai: találkozás Ali al-Szisztani síita nagyajatollahhal, imádság a háborúk áldozataiért és a békéért Moszulban, az Iszlám Állam által kihirdetett kalifátus székhelyén; a keresztények „megölelése” a Ninivei-fennsíkon, ahol Ferenc pápa arra buzdította őket, hogy ne hátráljanak meg a nehézségek előtt, de szívből bocsássanak meg egymásnak, és ne hagyják, hogy elveszítsék a reményt. „Ezekben a napokban sokszor hallottam a fájdalom és a félelem hangját – fogalmazott a pápa –, de észrevettem a reménység és a megvigasztalódás hangjait is.
Sohasem a terrorizmusé vagy a halálé az utolsó szó. Aki Isten útjait követi, nem lehet senki ellen, hanem mindenkiért van!”
