Felgyújtott templomok padjaiból készült kereszt várta a pápát Moszulban
Az egyiken a moszuli etnikumokhoz kötődő nevezetességek voltak láthatók, a másik a fájó múltat hordozva fejezte ki a reményt: az Iszlám Állam által felgyújtott templomok berendezésének maradványaiból készült.
„A Ninivei-fennsík lerombolt templomainak padjait használtuk fel a kereszthez. Annak idején félretettük ezeket a maradványokat, és most egy nap alatt állítottuk össze belőlük a keresztet” – számolt be Fajszal Dzseber iraki geológus, régész, aki jelenleg a háború alatt kárt szenvedett iraki történelmi helyek rekonstrukciójával foglalkozik.
Az ötlet a káld Tabet Habib Jusszef atyával folytatott beszélgetésből fakadt, aki a karamlesi Szent Adday-templom plébánosa – az ő templomából származik a megcsonkítása emlékét őrző Mária-szobor, amely az erbíli szentmisén az emelvényen állt, és amelyet Ferenc pápa megáldott.
Fajszal Dzseber alapította a Gilgamesh régészeti és örökségvédelmi központot 2015-ben, amely elsőként kezdte felmérni, milyen károkat szenvedtek a ninivei keresztény helyek.
A moszuli szentmise helyszíne önmagában is megrendítő volt: a romok mellett és között celebrálta Ferenc pápa.
Az ősi iraki városban szinte a kezdetektől létezett a kereszténység, az Iszlám Állam támadásakor még mindig volt egy nem túl nagy számú, de stabil közösség. Azonban közülük alig valaki mert visszatérni azután, hogy végre sikerült visszafoglalni a várost a terrorszervezettől. Moszul jelentős része még mindig romokban áll. A megrendítő helyszínen a háborús évek egy különleges mementójával találkozott Ferenc pápa: egy, a megperzselt templomi padokból készült kereszttel.
A második keresztet Omar Kaisz moszuli szobrász készítette, és a békés együttélést megjelenítendő a Moszulban élő etnikumokhoz kötődő nevezetességeket ábrázolja. A keresztet két kéz tartja, Moszul lakóira utalva.
Olivier Poquillon francia Domonkos-rendi pap, az óváros egyik plébánosa elmondta, örömmel várták Moszulban a szentmisére érkező pápát. A szerzetes úgy értelmezte a két keresztet: az egyik sötét színű, a másik viszont ragyogó, a dicsőséget tükrözi – azt fejezi ki, hogy az élet erősebb a halálnál. Kiemelte: a készítése során is együtt dolgoztak keresztények és muszlimok.
