„Istenem, legyőztél, hogy magadhoz magasztalj” – Beszélgetés Bálint Sándorról és életszentségéről
– Mikor került kapcsolatba Bálint Sándor személyével, és mióta tölti be az egyházmegyei referens pozícióját?
– Bálint Sándorról először kispapként hallottam. Gyulay Endre püspök atya nagyon sokat mesélt róla, megosztva velünk, növendékekkel a szent életű professzorral kapcsolatos emlékeit, személyes élményeit. Később, már papként különböző konferenciákon, könyvbemutatókon ismét találkoztam a nevével és a munkásságával. Követve a boldoggáavatási eljárásának alakulását, az elmúlt tizenöt évben időről időre felbukkant előttem a neve, de
behatóbban néhány éve kezdtem tanulmányozni az életútját, tanári, kutatói munkáját, amely nagyon mélyen összefonódott a vallásos hitéletével.
Szűkebb értelemben egy éve vagyok az egyházmegye referense, így segítve Bálint Sándor boldoggáavatási ügyét. A hivatalos posztulátor egy Rómában élő személy, én annyit tehetek a boldoggá avatásért, hogy az egyházmegyében igyekszem megismertetni életpéldáját a hívekkel, a diákokkal, a szegediekkel.
– Mi az, ami különösen megérintette Bálint Sándor személyében?
– Nagyon nagy dolog, ha valakinek az élete több területet összeköt. Bálint Sándor hídember. Egyrészt a kultúra képviselője:
óriási szellemi műveltsége és széles látóköre egy európai gondolkodóról tanúskodik.
Másrészt a szegedi és az alföldi táj kutatója, aki a néprajzot tudományos szinten művelte. Pedagógus, egyetemi tanár volt, aki komoly tudományos munkát végzett. Ami Bálint Sándor híd karakterét tovább erősíti, és igazán mély tartalmat, értéket ad neki, az pedig a hite, amit gyermekkorától kezdve a szívében hordozott. Istenkapcsolata mélyen gyökerezett. Amint azt nemrégiben Gyulay püspök úr megfogalmazta:
mindenben, amit tett, ott volt az Isten.
A Teremtővel való mély kapcsolata vezette őt arra is, hogy az üldöztetés idején inkább feladta a karriert, és hűséges maradt a hitéhez. Mindez így együtt tette őt igazi hídemberré. Az is nagyon lényeges, hogy nemcsak szegedi volt, nemcsak alföldi, hanem nagyon is európai, aki nem csak megismerte Európát, de Európával is megismertette az alföldi, a szegedi nagytájat, a szakrális néprajz helyi és regionális értékeit. Néprajzi, tudósi munkája elsősorban ehhez a területhez kapcsolódik. Ugyanakkor fiatal tanárként a harmincas, negyvenes években nagyon komolyan követte a szentatyák tanítását, melyből a keresztény és szociális gondolat komoly hatással volt rá. Mélyen megérintette az egyszerű emberek és a munkásfiatalok sorsa, ezt bizonyítja a KALOT-tal (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületet Országos Tikársága – a szerk.) és annak vezetőjével, Kerkai Jenővel való közös munkája a szegedi tanyavilágban.
Bálint Sándor egyszerre volt alsóvárosi, szegedi, alföldi, magyar és ugyanakkor európai gondolkodású ember.
Ezt bizonyítja az a komoly közéleti munka is, amit parlamenti képviselőként vállalt. Hitte, hogy a demokratikus átalakulást a magyar katolikusoknak és a magyar Egyháznak is elő kell mozdítania. Felelősséget érzett Egyházáért, az országért és azokért az értékekért, melyek az evangéliumban és a népi kultúra gazdag világában gyökereznek.
– Képviselői szerepvállalása ugye már 1945 utánra esik?
– Igen, a Barankovics István vezette Keresztény Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője lett, de elmondhatjuk, hogy korának egyik meghatározó szellemi vezetője is volt.
– Bálint Sándor hitvalló tudós volt. Életét meghatározta a hűség Istenhez, a hazához, a hivatásához. Az isteni kegyelem az egész életét áthatotta.
– A tanítványai és a szegedi barátai számolnak be arról a mély alázatról, ami jellemezte. Ez határozta meg azt, ahogyan tanított, ahogyan jelen volt az egyetemen, és ahogyan elfogadta az őt ért megaláztatásokat. Ezeket éppen Szeged városától, a szűk pátriájától kellett elszenvednie, amelyet annyira szeretett. Nemcsak az istenkapcsolatában volt a sajátja a mély alázat és az elfogadó magatartás, hanem mindazok irányában is, akik körülvették. Nem titkolta, leírta, hogy nagyon-nagyon mélyen fájtak neki a bántások, amiket az élettől és szeretett városától kapott. Van tőle egy nagyon szép idézet a Breviáriumában: „Istenem, legyőztél, hogy magadhoz magasztalj. Mindent elvettél, hogy megajándékozz magaddal.”
Tudta, hogy mindenben, ami történik, ott van a gondviselő Isten.
Mindent ezzel a ráhagyatkozással fogadott el, és ez átsugárzott az életén. Ez a lelkület, hozzáállás szinte tapintható volt a hétköznapjaiban, akár a katedra mögött, amikor tanított, akár az utcán, amikor valaki találkozott vele, vagy amikor betért az alsóvárosi ferences templomba, ahová gyermekként, majd felnőttként is járt. Hátul, letérdelve imádkozott, csöndben, félrevonulva. Ez a csendben imádkozó, félrevonult ember ugyanakkor egy művelt, rendkívüli tehetséggel és mély hittel megajándékozott ember volt. A tanítványai, a barátai, sőt az ellenségei is így ismerték: alázatosnak, szerénynek, aki az életszentség hírében állt.
– Van egy számomra különösen megrázó és felemelő történet Bálint Sándor életében: a felesége elhagyta, és egy másik férfitól gyermeke született. Később, amikor az asszony súlyos beteg lett, az a férfi elhagyta őt a gyerekkel együtt. Bálint Sándor ekkor visszament a volt feleségéhez, élete végéig ápolta, gondoskodott róla, a hűtlenségből született fiút pedig örökbe fogadta.
– Ahogyan Ön is említette, Bálint Sándor életében meghatározó volt a hűség a hitéhez, Istenhez, a családjához és a nemzetéhez. Mély istenkapcsolatáról már szót ejtettünk. Igen, hűséges volt a családjához is, valóban visszafogadta a feleségét és annak gyermekét, akit a nevére vett, nevelt, taníttatott. Mindenben támogatta, segítette. Feleségét – a gyermek édesanyját – élete utolsó pillanatáig ápolta, gondozta, mindvégig mellette maradt. Ez a hűség éppen Szent József évében rendkívüli hangsúllyal bír. A Szent József-i lelkiség, amit megtalálunk a Szentírásban, gyönyörűen megmutatkozik Bálint Sándor életében.
Ő a Szent József-i gondoskodó atyaság egyik modern megtestesítője.
Atyai szeretete a gyermek későbbi családjában is visszhangra talált, hiszen szerették és tisztelték őt. Unokája a közelmúltban Szegeden járt, egy szép megemlékezésen a vendégünk volt. Nagyon jó szívvel emlékszik vissza Sándor bácsira, akinek hűsége átszőtte a családi kapcsolatokat. Az élete során kapott sebeket igyekezett méltósággal és nagy alázattal fogadni. Tiszta szívre vágyott. Leírja, hogy sok minden fájt neki, de senkire nem tudott haragudni. Gyulay Endre püspök atya szokta idézni azokat a mondatokat, amelyeket Bálint Sándor akkor mondott, amikor 1965-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték és kényszernyugdíjazták, gyakorlatilag félreállították, azért, mert kölcsönadott valakinek egy valószínűleg Nagy Imréről szóló könyvet. Ezek voltak az utolsó szó jogán elhangzott gondolatai: „Csak arra kéröm az én Uramat Istenömet, hogy soha ne tudjam mög, hogy ki juttatott engöm ide. Nem akarom, hogy ellene a lelkömben bármikor is harag keletkezzön. Aki engöm ezzel az ellenem kitalált váddal a szégyenpadra ültetett, az nem tudja, mit cseleködött, nem haragszom rá, majd az Úrjézussal elröndözik ezt.”
Ez a haragot messze elkerülő tiszta lelkiség hatotta át a mindennapi életét, tudományos munkásságát, családi és személyes kapcsolatait, végső soron az egész életét.
– Bálint Sándort nagyon erős máriás lelkület is jellemezte.
– Mária-tiszteletét a családból, a gyermekkorából hozta. Már gyermekként ott imádkozott a ferences Segítő Mária-kegykép előtt a Szűzanya közbenjárását kérve. Szűz Máriához kapcsolódó imádságokat, számos hagyományt, néprajzi motívumot gyűjtött össze.
A Mária-tisztelethez köthető munkájának értéke szinte felbecsülhetetlen.
Bejárta Európa számos országát, a Kárpát-medencét, Csíksomlyót és egész Erdélyt, elment minden Mária-kegyhelyre, ha lehetősége nyílt rá. Nemcsak a józsefi lelkület volt erős benne, hanem a mély Mária-tisztelet is.
– Az, hogy Ferenc pápa elismerte Bálint Sándor hősies erényeit, mit jelent a boldoggá avatás folyamatában?
– A boldoggá avatásnak két szakasza van. Az egyik az egyházmegyei szakasz, ez 2005-ben, a tanúk meghallgatásával indult. 2013-ra összeállt az a dokumentum, amely a tanúvallomásokat és Bálint Sándor életének legfontosabb eseményeit foglalja össze. Az illetékesek ezt még abban az évben átadták Rómában a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának, amely befogadta és vizsgálni kezdte. Hét évvel később egy teológusokból álló bizottság az úgynevezett positio alapján újra megvizsgálta Bálint Sándor életét, és hősies erényeit megismerve döntést hozott. Ennek a római szakasznak az utolsó lépése történt meg most májusban, amikor a bíborosokból, főpapokból álló bizottság döntést hozott, és Ferenc pápa elé terjesztette Bálint Sándor ügyét. A Szentatya elismerte Bálint Sándor életének hősies erényeit, ami azt bizonyítja, hogy a szegedi hitvalló tudós életszentségben élt.
Mostantól azért kell még inkább imádkoznunk, hogy a közbenjárására valóban csoda történjen.
Eddig is számos, az ő közbenjárásának tulajdonított imameghallgatásról, gyógyulásról kaptunk már visszajelzést, ezeket most egységesíteni és dokumentálni kell. Bízunk abban, hogy megnyílik az út a boldoggá avatás felé.
