Július 31. szombat, Oszkár | EUR: 357; USD: 300; CHF: 331
Gazdaság 2021. június 21. 17:21 | Szerző/forrás: hiros.hu

Hetven év a teljesség jegyében - Interjú dr. Gyenes Vilmossal

Hetven év a teljesség jegyében - Interjú dr. Gyenes Vilmossal
Több mint öt évtizeddel ezelőtt döntött úgy, hogy életét beteg gyermekek gyógyításának szenteli. Választott hivatását diplomája megszerzése óta örömmel, szívvel-lélekkel végzi. Elsősorban Kecskeméten és Budapesten számíthatnak rá a kicsinyek és persze azok szülei, ám mivel szabadidejének jelentős részét is a gyógyítás tölti ki, az erdélyi és a kárpátaljai betegek is találkozhatnak vele. Az évek múlását érezve – a napokban tölti majd be a hetedik ikszet – egy-két feladatát a közeljövőben immár átadni kívánja, de a teljes visszavonulást még nem tervezi.

– Kecskeméti munkája mellé 2004- ben bevállalt egy jelentős fővárosi feladatot is. Miért döntött így?
– A Bethesda Gyermekkórház vezetőjével, dr. Velkey Györggyel először egy szakmai rendezvényen találkoztam, később egy magánéleti szál is összehozott vele. Kivételes embert, orvost, vezetőt ismertem meg benne, akinek a hívását örömmel fogadtam el. Azután kiderült, hogy nemcsak ő, hanem az ottani kollégák is „különlegesek”, egészen mély Isten-kapcsolata van a kórháznak, olyan légköre, amely megfogott, megragadott, ezért immár 18. éve ott is dolgozom.

– Az elmúlt másfél év, a Covid-járvány Önt miként érintette meg?

– A gyermekkardiológián folyamatos volt a munkám, akkor is végeztem a dolgom, amikor a korom miatt ezt csak saját felelősségemre tehettem. Covid-részlegen viszont nem dolgoztam, s bár egy-egy orvosi konzíliumon részt vettem, de ez csak arra volt jó, hogy belelássak abba, milyen lehet huzamosabb időn át a Covid-betegek között lenni. Hősöknek tartom a kollégáimat, és úgy gondolom, hogy azok a fiatalok, akik a járvány miatt lettek éles helyzetek részesei, azok egész életükre igen erős pozitív impulzust kaptak, valami ahhoz hasonlót, mint amit a mi generációnknak vagy az előttünk járóknak a koreai és az afganisztáni háborúban való részvétel jelentett. Sajnos így is sok tragédiával találkoztam. Az elhunyt két piarista pap egyike, Szabó István atya igen közel állt hozzám, bizonyos értelemben a lelki vezetőm volt – a reggeli miséken gyakran ministráltam mellette, ez életem csodálatos időszaka volt, és két évvel ezelőtt, 68 évesen engem is elvitt a piarista diákok hagyományos nyári vízitúrájára. Azután az osztályunk egyik kiváló dolgozójának férje, egy fiatal baptista lelkész is meghalt. S ami miatt különösen nehéz volt mindez számomra, hogy mindkettőjüknél reális esélynek tűnt a felépülés, mégis elvesztettük őket. Más értelemben is hatott rám a járvány. Én is osztom azt a véleményt, hogy a környezetünk pusztítása, morális értékeink rombolása miatt szinte törvényszerű, hogy lesz még újabb „csapás”. Semmiképpen sem Isten büntetésének tekintem a pandémiát, de azért az megfordult már a fejemben, hogy vajon a Teremtő milyennek látja a világunkat: például a menekülttragédiát, az egykézést, a válásokat, a férfi-női szerepekről alkotott új felfogásokat stb. Bő félévvel ezelőtt olyan közhangulatot éreztem, amely felismerte, hogy a világ nem jó irányba megy. Nem a védőoltások felvételéről, a maszk- és a kesztyűhordásról szólt mindez, hanem arról, hogy alapjaiban meg kell változtatnunk az életünket – Ferenc pápa is elég világosan beszélt erről. Nagyon sajnálom, de most, amikor egyre kedvezőbb járványügyi adatokat hallani, mintha mindez feledésbe merült volna.

– A pandémia miatt tudták-e folytatni az erdélyi karitatív munkájukat?

– Nem, erre nem volt lehetőségünk. A kecskeméti orvoscsapattal korábban évente kétszer is eljutottunk Csaba testvér „gyermekeihez”, a járvány kitörése óta ebben a formában nem segíthettünk nekik. Most ugyan elkezdtem már egy őszi út szervezését, de még sok a bizonytalanság. Örömünkre a kapcsolatunk az elmúlt időszakban sem szakadt meg velük, Csaba testvér minden nap misézik, buzdít, az online közvetítéseken keresztül sokunknak erőt ad.

 

– Gyógyító munkája mellett mire tud még időt szakítani?

– Amikor lehetett, s amióta ismét lehet – hetente többször is – teniszezem, úszok, sakkozom. Színházba és koncertekre is örömmel elmegyek, és nemcsak Kecskeméten, hanem a fővárosban is. A járványnak köszönhetem – ilyen is van azért egy-két dolog –, hogy a világhálón két filmcsatornára is ráleltem, ezek révén értékes hazai és külföldi filmeket tudok megnézni, de a Kiskunsági Nemzeti Park több természeti szépségét is csak az elmúlt másfél évben fedeztem fel. A különböző tudományok, művészeti ágak – elsősorban az irodalom és a színház – területén szeretnék kellőképp tájékozott lenni, ezért sokat olvasok; igyekszem megtalálni mindenben az értékest, az értéket.

 

 

– Családi élete hogyan alakult?

Gyenes Vilmos unokájával, Andrissal– Feleségemet, dr. Fábián Erzsébetet Kecskeméten ismertem meg, gyermekgyógyászként Ő is Tóth György professzor osztályán kapott állást. 1978-ban házasodtunk össze. Párom később házi gyermekorvos lett, mindmáig praktizál. Az évek teltével egyre nagyobb csodálattal figyelem a munkáját, azt a gyakran generációkon átívelő szeretetkapcsolatot, amelyet a kis betegeivel, meg azok szüleivel kialakít. Két gyermekünk született. Lányunk, Kata egészségügyi szakjogász, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ munkatársa, emellett művészi fotókat készít. Fiunk, Balázs közgazdász végzettséget szerzett, sokáig a Berkemann cég ügyvezetője volt, jelenleg a HÉP Zrt. igazgatótanácsának tagja, most épp a Városháza felújítási munkálatainak irányításában vesz részt. Már négy unokával is bővült a családunk, velük, szeretteinkkel sok időt töltünk együtt.

– Milyennek értékeli eddigi életútját?

– Úgy látom, a 70 év egyeseket nyomaszt, másokat viszont fölemel. Arra törekszem, hogy tudatosan hálával kezdjem a napjaimat, mert akkor szépen telnek az éveim. És bizony van okom bőven hálát adni a Jóistennek: semmi komolyabb betegségem nincs, szellemileg is frissnek érzem magam, baráti közösségekben dolgozhatok, szerető család vesz körül stb.

– Tervei?

– Szeretem a munkámat, szeretek segíteni, s bár a következő években fokozatosan kevesebbet tudok vállalni, azt nem tervezem, hogy a gyógyítást abbahagyom. Már van utódom, a következő években őt szeretném tanítani, segíteni. Emellett továbbra is szeretnék helytállni a jótékony célú feladataimban, és legfőképp sokkal több időt szeretnék az unokáinkkal foglalkozni, testi-lelki-szellemi fejlődésükbe még jobban „beleállni”! 

Dr. Gyenes Vilmos gyermekgyógyász, gyermekkardiológus főorvos Szegeden született 1951. június 23-án. Iskoláit szülővárosában végezte. Előbb a tanárképző főiskola 1. sz. Gyakorló Általános Iskolájában, azután a Radnóti Miklós Gimnáziumban tanult, majd tanulmányait a Szegedi Orvostudományi Egyetemen folytatta, ahol általános orvosi diplomáját 1975-ben vette át.
Később gyermekgyógyászatból, gyermekkardiológiából és neonatológiából szerzett szakvizsgát. 1975 óta a kecskeméti megyei kórház gyermekosztályán dolgozik. Az elmúlt évtizedek során aktív szerepet vállalt az intézmény gyermekintenzív részlegének létrehozásában, illetve a kardiológiai szakrendelés fejlesztésében.
Kecskeméti munkája mellett 2004 óta a budapesti Bethesda Gyermekkórház főorvosa. Szakmai rendezvények rendszeres résztvevője, előadója, így például ez év elején Hit és gyógyítás járványidőszakban címmel tartott előadást egy online konferencián. A Fornetti a Szívbeteg Gyermekekért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Funiculus Umbilicalis Alapítvány kuratóriumának, a Mercedes Kosárlabda Akadémia tanácsadó testületének és a fokolare közösség kecskeméti csoportjának tagja.
Közel két évtizede jelentős karitatív munkát is végez. A Jobb Lator Polgári Kör tagjaként orvosbarátaival rendszeresen jár Erdélybe gyermekeket szűrni, gyógyítani, emellett néhány évvel ezelőtt fővárosi kollégái kárpátaljai missziójához is csatlakozott. Kiemelkedő és tartósan magas színvonalon végzett orvosi szolgálatáért a Kiváló Kórházi Dolgozó címet, a Bács-Kiskun Megye Egészségügyéért Díjat, valamint az emberi erőforrások minisztere elismerő oklevelét és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány díszoklevelét is átvehette.

 

Kövessen minket a Facebookon is!