DR. BÁBEL BALÁZS ÉRSEK BUZDÍTÓ, ÉVNYITÓ GONDOLATAI
Vasárnap a Kossuth és a Katolikus Rádói nyilvánossága hordozta a kalocsai főszékesegyházból dr. Bábel Balázs, Kalocsa-kecskeméti érsek, metropolita iskola-évnyitó szavait a magyar nyelven értő Kárpát-medencei hívekhez; szülőkhöz, nevelőkhöz, gyermekekhez. A nagy hatású homilia főbb gondolatait adja most közre - közkívánatra - a CHARITAS RADIÓ Szerkesztősége.
\"Lélegezz bennem Szentlélek, hogy szentül gondolkozzam....\"
JÉZUS ÖRVENDETES ígérete az evangéliumban: „Ha ketten valamiben közületek egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt Mennyei Atyánktól”. Ezért ezen a szentmisén a Szentlélek Úristen kegyelméért imádkozunk. A tanuláshoz szükséges értelem, tudás, bölcsesség adományát, de a lelki erősséget is kérjük. A vigasztaló Szentlelket is hívjuk, mert az oktatás, nevelés egyre katasztrófálisabb helyzetbe kerül hazánkban. Bezárt iskolák, elbocsátott pedagógusok, ingázó gyerekek. Az iskolai működéshez szükséges anyagiak hiánya első látásra is a válság jeleit mutatják. S akkor még nem is szóltunk a pedagóguspálya ellehetetlenedéséről, fegyelmi eszközök hiányában aláásott tekintéllyel sokszor veszélyessé válik a tanítás. Hosszú évtizedes pedagógus pályára visszatekintő tanítók, tanárok mondják, hogy most még nehezebb a gyermekeknek a tudást átadni, és szocializálni a széthullott családokból jövő, fiatalon a szenvedélyeknek rabságában lévő ifjúságot. Szomorú, hogy a gyermekbűnözés egyre alacsonyabb korra húzódik le és kegyetlen brutalitással követnek el bűncselekményeket.
A Szentlélek Úristent kérjük, hogy mindezeken a nehézségeken felülemelkedve megújult erővel tudjunk kezdeni, mert nagy megpróbáltatásból is felül tudtak emelkedni azok, akik bíztak benne. Hatvan esztendővel ezelőtt államosították az egyházi iskolákat, köztük a Kalocsai Iskolanővérekét is. A nővérek szétszóródtak a világban, s amikor lehetőség nyílott rá, megtakarított pénzüket hazahozták, s abból építették fel az új iskolát.
HÁLA ISTENNEK a katolikus iskolákban, de a többi felekezeti iskolában is az országosan csökkenő gyermeklétszám ellenére mindig többen íratják be gyermekeiket, mert ösztönösen valami jobbat, és többet várnak ezektől az iskoláktól még a nem hívő szülők is.
Mi az a többlet, amit az egyházi iskolák adni tudnak a tanulóknak? Oktatunk és nevelni szeretnénk, elvetjük a semleges iskola csak informálni akaró célkitűzését. Egyébként teljesen lehetetlen a világnézetileg semleges iskola, hiszen elkerülhetetlen olykor egy-egy haláleset az iskolában. Nem térhetünk egyszerűen napirendre fölötte, ha egy pedagógus vagy egy gyermek meghal. Valamit mondani kell ekkor is, s ez már nem lehet semleges.
A KLASSZIKUS PEDAGÓGIA meghatározza a célt, a nevelőt, az eszközöket és az ismeretrendszert. A mi célunk, eszményünk Krisztus központú, Ő nemcsak isteni személy, hanem ember is. „Íme az Ember”. A végső eszménykép. A szentek a történelemben továbbélő Krisztus megszemélyesítőivé válnak. Ebből adódik, hogy célunk túlmutat az iskola elvégzésén, vagy akár a doktori diploma megszerzésén. Valamiképpen az örök élet perspektívájába ágyazzuk bele a tanítást. Emlékezetes számomra a Piarista Gimnázium matematika-fizika szakos tanára, aki az órákon sosem beszélt hitéleti kérdésekről, de a legnagyobb becsületességgel és felkészültséggel tanított. Az utolsó órán az érettségi előtt ezt mondta: mi nemcsak azért tanultunk matematikát, fizikát, hogy többet tudjunk, hanem ezen az úton is közelebb lehet jutni Istenhez. Örökre emlékezetes marad ez az akkori hitvallása.
A mi célunk a szó tágabb értelmében katolikus, térben és időben az egyetemességet szeretnénk átadni, az egyszerre egészet. Nem csupán egy-egy szakterület alapos ismeretét, hanem életkornak megfelelően az emberi élet egészébe helyezzük bele a tanítást.
MA AMIKOR OLYAN NEHÉZ fegyelmezni és szinte nem lehet követelni, a megbuktatás a gyermekre és a szüleire van bízva, akkor Jézus szava eszünkbe jut: „Nem elég az Uram, Uram, hanem aki megteszi Mennyei Atyám akaratát” /Mt 7,21/. Ez a tanításban azt jelenti, hogy igenis a gyermektől követelni kell. A XX. század ismert gyermek orvos pszichológusa volt Benjamin Spock, aki abszolút liberális elveket vallott a nevelésben „a non frustation” pedagógiáját, ami annyit jelent, hogy semmilyen erkölcsi korlát ne legyen a gyermek előtt. Miután fia öngyilkos lett és látta az amerikai ifjúságot visszavonta ezt a tanát.
Ami a legfőbb nevelőnk Jézus Krisztus, aki úgy tudott tanítani, mint akinek hatalma van /Mt 7,29/ és körbejárt jót cselekedvén /ApCsel 10,38/. Jó példát adva nevelt.
A NEVELÉSNAK NAGY fontossága van, mert önmagában a tudás nagyon kevés ahhoz, hogy jobbá legyen a világ. Az atombombát is tudósok találták ki és a koncentrációs táborok létrehozói között diplomás bölcsészek is voltak. A számítógépek vírusait jól képzett emberek telepítik a rendszerbe.
Jézus a NEVELŐ tudott szólni a tömeghez, az egyes emberhez, saját korához s az evangélium bizonyítja, hogy mindenidők emberéhez. Nem kényszerített erőszakkal de személyes kapcsolatban volt az emberekkel és közösséget teremtett és a közösségnek is nevelő feladatot szánt, mint ahogy mostani evangéliumunk is tanítja. „Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt… Valamint ha ketten vagy hárman összejövünk az Ő nevében közöttünk van…” Azt akarta, hogy a közösségben ott legyen a szolgálat szelleme. A jó iskola szellemiségével is nevel. A kisebbek tanulnak a nagyobbaktól. Így a keresztény nevelő az, akiben él Jézus szeretete és Őt követi.
A mi ismeretrendszerünk többet ad, mint az iskolai tanterv tananyaga. Szilárd hit és erkölcsi elveink vannak, amit a Szentírásból és az egyházi tanításból vezetünk le. Ugyanakkor azt is valljuk, amit Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében írt: hogy a mi hitünk, vallásosságunk értelemszerű meghódolás Isten előtt. „Hiszen ami Istenben láthatatlan: örök ereje, isteni mivolta a világ teremtése óta művei alapján értelemmel felismerhető”/Róm 1,21/ . Ugyanezt írta Ady Endre a sokat idézett szállóigévé vált soraival Az Isten balján című nagy költeményében: „Az Isten van valamiként / Minden Gondolatnak az alján”.
A MI ESZKÖZEINK is a megszokott pedagógiai eszközöket felülmúlják, benne van a Jézus iránti szeretetre nevelés, az önvizsgálat, a bűnbánat, az önmegtagadás, a lelkigyakorlat, a szentségekhez járulás és a pedagógus jó példája mellett imádsága a gyermekekért. Mindezekkel eszményt akarunk állítani a fiatalok elé, nem a bűnüldözés, de mégcsak nem is a bűn megelőzés az igazi célunk, hanem a hitre, az igazságra, a szépéletre, jóra való. Most is ezért imádkozunk és hívjuk a Szentlélek Úristent. Szent Ágostonnak egy szép fohászával: „Lélegezz bennem Szentlélek, hogy szentül gondolkozzam, vezérelj Szentlélek, hogy szentül cselekedjek, ébressz vonzalmat szívemben, hogy a szentet szeressem, őrizz Szentlélek, hogy a szentet el ne veszítsem.”
