Biztonsági garanciáink: megtérés, ima és engesztelés – Bábel Balázs Hercegszántón
Mivel a településen jelentős horvát kisebbség él, ezért horvát ajkú hívek is részt vesznek az ünnepi engeszteléseken.
Az esemény szentségimádással vette kezdetét, ezt követte a szentmise, amelynek elején Polyák László nemzetiségi helynök, kanonok-plébános köszöntötte a zarándokokat, valamint a főcelebráns érseket és a koncelebráló papságot.
A főpásztor beszédében megemlékezett a százöt évvel ezelőtti első fatimai jelenésről, és arról is, hogy negyvenegy évvel ezelőtt éppen a szentmise órájában követtek el merényletet Szent II. János Pál pápa ellen.
A Jelenések könyve elénk vetít sok nehézséget, melyek ma is időszerűek – Bábel Balázs felidézte a sárkány és az asszony képét, ebben a szentírási részletben a gonosz támadását és Mária kitartását ismerhetjük meg – mondta. Az érsek a szent pápa elleni merénylettel kapcsolatban elmesélte a saját élményét. Megdöbbentő volt, hogy a fiatal pápa, aki Szűz Mária lelkiségével élt, s nagyszerű vitalitással élte meg szolgálatát, merényletet szenvedett el. A Szentatya maga mondta, hogy hiába fogta egy kéz a fegyvert, mert egy másik kéz úgy irányította a lövedéket, hogy túlélje a merényletet, és még jó néhány évig tudja kormányozni az Egyház hajóját.
A főpásztor megemlékezett a szomszédban zajló háborúról is, szintén a Jelenések könyve tanításának fényében. A gonosz lélek nagyon sokrétűen dolgozik: rossz gondolatot ad, a gyűlöletre hevít és még sok más módon is a halált szolgálja.
Jelképes az is, hogy éppen Mariupol ellen zajlik nagy harc, romokban hever Mária városa.
A kommunizmus alatt Zsdanov kommunista politikus nevét viselte, de aztán visszakapta Mária nevét. Ez ismét a Jelenések könyvét juttatja eszünkbe.
Bábel Balázs a fatimai napcsoda magyarázatával folytatta beszédét: a csoda felhívta a figyelmet arra, hogy számunkra Mária a napba öltözött asszony. A nap pedig maga Krisztus, Ő a legyőzhetetlen napunk. Ezért lett a pogány ünnep, a legyőzhetetlen nap ünnepe éppen Krisztus születésének ünnepe. Krisztus a mi napunk, és ő az, aki feltámadásával bevilágítja a halál és bűn sötétségét. Ezért használja Márk evangéliuma azt a szófordulatot: „amikor már felkelt a nap”, utalva arra, amikor már Krisztus világossága ragyog.
Szent Pál apostol szívesen használja a képet, hogy öltsétek magatokra az új embert, sőt öltsétek magatokra Krisztust. Aki felveszi azt a ruhát, ami Krisztusé, annak úgy is kell viselkednie. A szónok emlékeztetett, a színészt különféle emberekké maszkírozzák és öltöztetik, de hogy valóban azzá a másik emberré legyen, úgy is kell viselkednie, ahogy a ruha jelzi. A keresztény azonban nem egyszerűen utánozni akarja Krisztust, hanem fel akarja venni a krisztusi lelkületet. Ebben jár előttünk a napba öltözött asszony. Ráadásul
Mária, mielőtt felvette azt a lelkületet, amelyet Krisztus követése megkíván, már Krisztus öltözete volt. A méhében hordozta és gondozta a gyermeket.
Jézus azt mondja, hogy a saját rokonainál boldogabb az, aki az Úr szavát hallgatja és megtartja. Látszólag ezzel kiiktatta Máriát, mégsincs így. Mária szívébe zárta az angyal, a pásztorok, az agg Simeon szavait – a szív pedig a személyiség középpontja. Az ember sok mindent elfelejt, a modern világban ez még inkább igaz, ezért alig tudunk valamit a szívünkbe zárni, mert nem tud leülepedni bennünk a gondolat.
A Szűzanya a szívébe, személyiségének középpontjába fogadta Jézust. Ezt tették a szentek is, és erre vagyunk meghívva mi magunk is.
Szent Pál el tudta mondani: „Élek, de nem én, hanem Krisztus él bennem.” Ez a keresztény karrier, kiszámítható, sikeres életpálya.
A kalocsa-kecskeméti érsek a háború gondolatát még egyszer megemlítve elmondta, hogy mindenki biztonsági garanciákat akar. Sokan azt gondolják, hogy ezt a fegyverekkel lehet elérni; már a régi rómaiak is úgy mondták: ha békét akarsz, készülj a háborúra. A mi biztonsági garanciánk nem ez!
A fatimai látnokok elmondták Mária akaratát, amely egyezik Jézus szándékával: „Térjetek meg!”
Mindenkinek van bűne, tehát mindenkinek bűnbánatot, megtérést, Istenhez fordulást kell végrehajtania. Ha nem, akkor bukás lesz. Mária emellett megmutatta a kis látnokoknak a poklot, méghozzá szemléletesen. Tudnunk kell azonban, hogy a pokol már itt, a földön elkezdődik: ahol istennélküliség van, ahol gyűlölet van, ott megjelenik a pokol. A gonosz a hazugság atyja, és gyilkos. Ahol ezek megjelennek, velük elkezdődik a pokol. Ám itt kezdődik az üdvösség is: aki megpróbál szeretetben élni, akit áthat a jóság, az megérti, hogy már itt az üdvösség. Aki imádkozik, az még inkább megérzi. Ezért adta Mária a rózsafüzért, azt mindenki tudja imádkozni. Még azok is, akik esetleg nem tudnak olvasni, képesek megtanulni, és a titkok által képesek az egész üdvösségtörténetet átlátni.
Bábel Balázs beszédét az engesztelés és a jó cselekedet fontosságának kiemelésével zárta. Hiszen nem mindenki, aki mondja, „Uram, uram”, megy be a mennyországba, hanem az, aki meg is akarja tenni a mennyei Atya akaratát. Ezek a mi biztonsági garanciáink: megtérés, ima és engesztelés. A Jelenések könyve győzelemmel végződik:
Isten nem lehet vesztes. Isten győz, és letöröl szemünkről minden könnyet. A sok fájdalmat, amit nem tudunk megérteni és megmagyarázni, azt az Isten letörli.
Mindez megszűnik. Lehet az életünk drámai, de nem tragikus: nem a semmiben végződik, hanem el kell jutnunk az üdvösségre. Isten nem hagy cserben, Mária elénk teríti palástját, megadja a lelki erőt, mint ahogy az neki is megadatott a kereszt alatt.
