Lakatos Máté színművész sajátos önvallomása
A színész helyet foglalt, meditatív dallamokra hirtelen átszellemült, elmélyült, levette cipőjét és kabátját, majd papírlapot egyensúlyozott az orrán. Ezt követően pantomim mozdulatokkal, akrobatikus mutatványokkal rukkolt elő. Szavak nélkül fejezett ki érzéseket.
A produkció után mesélt életéről, korai élményeiről, melyek meghatározzák mai személyiségét. Emlékei fontosságát hangsúlyozta, és hogy mennyire jó, ha ismerjük gyökereinket, melyek táplálnak minket.
Önvallomása során tolmácsolta: merjük felvállalni magunkat, legyünk önazonosak. Nem érdemes félni. Annyi minden hat ránk, de sose feledjük, honnan jövünk.
Hozzátette: amit most bemutatott, az színtiszta színészet, egyben baráti beszélgetés. Olyat kívánt átadni, aminek foganatja van.
Mindeközben mesélt közelmúltjáról, augusztusi esküvőjéről, tervezett nászútjukról, mely mindenképpen különbözni fog a megszokottól. Nem a Bahamákra vagy tengerpartra utaznak, hanem az elhunyt nagyszülők sírját keresik fel, hogy velük is megosszák örömüket.
Teátrális előadása végén elszavalta Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versét.