Augusztusi érseki interjú dr. Bábel Balázzsal
– Elmúlóban a nyár. Érsek úr alig tartózkodott Kalocsán, leggyakrabban másutt virradt Önre a hajnal. Amikor mégis otthon találta a felmenő Nap, akkor hagyományosan a Főegyházmegye ügyeivel foglalkozott. Hogyan teltek az elmúlt hónapok?
– Helyesbítenem kell. Otthon voltam, csak innen mentem el. Mintha csillagtúrán lettem volna. Legtöbbször az Egyházmegye területén tartózkodtam. Lelkipásztori feladataim néha Dunántúlra szólítottak, azonban jellemzően a környékben mozogtam, például többek között Kecskeméten, illetve Apostagon, a Ladik Fesztiválon és a bugaci lelkigyakorlatos táborban is jártam. Kizárólag szükség esetén hajtom le másutt a fejem. Folyamatosan úton vagyok. Gyakran jönnek hozzám vendégek Kalocsára, másrészt szeptemberben úgyszintén sűrűn fogok autóban ülni. Természetesen jómagam vezetek, mivel sofőröm, titkárom sosem volt.
– Miként értékeli a pápa kanadai látogatását? Döbbenet és önvád?
– Nem kívánom minősíteni a Szentatya kanadai útját. Ehelyett szeretném felhívni a figyelmet, hogy Amerika egyes részein bizonyos érdekcsoportok emberi joggá akarják nyilvánítani az abortuszt, más szóval a magzatgyilkosságot. Elképzelésük szerint akár a terhesség utolsó szakaszában is el lehetne vetetni a születendő gyermek életét. Emiatt miért nincs felháborodás?
– Milyen megjegyzésekkel indítja útra az érsek a katolikus diákságot? Bizonyosan szán nekik néhány biblikus gondolatot, amelyek útba igazítják őket…
– Minden iskolában tartunk évnyitó szentmisét. Rendszerint a napi evangéliumból hívjuk a Szentlelket. Szeptember első vasárnapján a Kossuth Rádió Kalocsáról közvetíti a szentmisét – immáron nem először –, melyen imádkozunk az új tanév sikeréért, valamint a diákokért, tanárokért és szülőkért, továbbá arról szólok, hogy a mostani világban, jelen körülményeink közepette mit vár el tőlünk a kötelesség.
– Országos gond a tanárhiány. Van elegendő pedagógus a Főegyházmegye tanintézményeiben? Jelentkezett elég diák az iskolákba?
– Iskoláink idén is megtelnek diákokkal, azonban egyes természettudományos tárgyak vonatkozásában, mint például kémia, fizika, szorultság mutatkozik. A hiányt helyettesítéssel próbáljuk megoldani, ami nem egyszerű feladat. Ez országos jelenség, mi sem vagyunk kivételek.
– Mit tartanak elsődlegesnek a katolikus iskolákban? Az elitképzésre összpontosítanak, avagy egyszerűen csak szeretnék, hogy a tanulók később hasznos tagjaivá váljanak a társadalomnak? Más szavakkal kifejezve: jó emberek legyenek.
– Azt szeretnénk, hogy fiataljaink teljes emberekké váljanak – kulturális, szellemi, lelki és magatartási értelemben egyaránt. Ez egyformán célunk. Nyilván törekszünk a színvonalas tanításra, de a valódi szakosodás, az elitképzés a felsőoktatásban jön létre, nem nálunk. Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója vallotta, hogy az oktatás-nevelés feladata úgy képezni a diákokat, hogy később, amikor felnőnek, építő tagjai legyenek mind a társadalomnak, mint pedig az Egyháznak. Mi sem mondunk mást.
– Hogyan tudják lélekben „elérni” azokat a diákokat, akik nem hívők, és csak azért járnak katolikus iskolába, mert szüleik oda íratták be őket, gondolván: „ott rosszat nem tanulnak”?
– Nyilvánvalóan nem minden gyermek hisz Istenben, aki egyházi iskolába jár. Nálunk Isten megismerése, elfogadása egyfajta lehetőség a diákok számára. Többször úgy tűnik, hogy ami a hittanórákon elhangzik, falra hányt borsó. Aztán meg kiderül, mégsem teljesen így van, és kellemesen csalódunk egyes tanulókban. Nem múlnak el nyomtalanul a katolikus oktatási intézményekben eltöltött évek, még ha nem is mindig láthatók azonnal eredmények.
– Felbecsülték már, milyen helyzetbe kerülnek az egyes egyházközségek a jelentősen megemelkedett energiaárak bevezetése után?
– E pillanatban nem egyszerű tisztán látni a kérdésben, ám biztosra vehető, hogy – intézményi fogyasztóként – nagyon nehéz jövőbeni körülményekkel kell számolniuk az egyházközségeknek.
– Számosan úgy vélik, lényegesen csökkent a templomba járók aránya az utóbbi években. Milyen okokra vezethető vissza ez a – mondhatnánk – kortünet?
– Inkább Európa-tünetnek nevezném a hívek számának csökkenését. Ez más földrészeken egyáltalán nem jellemző. Például Távol-Keleten, Afrikában és Dél-Amerikában tömegeket mozdít meg egy-egy istentisztelet. Európa mára sajnos nagymértékben elvallástalanodott. A koronavírus-járvány sem ösztönözte templomlátogatásra az embereket, pedig sokan arra számítottak, hogy a járvány elmúltával a korábbi internetes közvetítéseken felbuzdulva többen keresik fel Isten hajlékát. Fordítva történt. Az online közvetítések kényelmessé tették az embereket, hiszen ki sem kell mozdulni a lakásból, ráadásul közben egyéb házi teendők is elvégezhetők.
– Az őszi időszak a búcsúk ideje! Szeptember-októberben hol fordul meg érsek úr ilyen vonatkozásban?
– Az elkövetkezendő máriás ünnepek kapcsán gyakran fogok utazni. A legkiemelkedőbb búcsújáróhely Baja-Máriakönnye, más néven Vodica. Emellett megyek Dunavecsére, Dunatetétlenbe, Bodajkra, Táborfalvára, Felvidékre és még hosszasan sorolhatnám.
– Úgy tűnik, az anyagi erőforrások szűkössége miatt országos szinten egyelőre nem várhatók komolyabb fejlesztések. Ilyen vonatkozásban mire számíthatnak a Főegyházmegye hívőközösségei?
– Amit tudunk, befejezünk. A kecskeméti Nagytemplomot illetően elkészültek az ablakok, a torony, a szobrok és remélhetőleg kívülről körbe tudjuk festeni a falakat. Az állványok használatáért csak akkor kell fizetnünk, ha munkások dolgoznak rajta. Megfelelő anyagi forrás híján új építési-felújítási projektbe mostanság nem kezdünk az Egyházmegye területén.
