Lajosmizsén terem a magyar citrom – Tanyatúrát tartottak a citromligetben
Képgaléria
1987-ben kezdtük a kertészkedést, én 3400 tő szamócát ültettem, a felségem pedig több száz cserép jácintot. A szamócás mellett bátor és addig felfedezetlen lépésre szántuk el magunkat, és döntöttünk a citromültetvény telepítése mellett. Ami úgy indult, hogy hoztam a virágpiacról két cserép valamilyen citromot, amiről nem tudtuk, hogy mi. Aztán kiderült, hogy ez nem olyan színű, mint a rendes bolti citrom – emlékezik vissza Szőrös András a lajosmizsei citromliget kezdeteire. A citrom valóban nem az volt, amit a boltok polcain láthatunk, mert a kertészetben Meyer-citrom terem, ami sötétebb színű, lédúsabb és édeskésebb, egyszerűen kellemesebb ízű, mint a bolti import citromok.
– Tíz éve ültettük az első fákat. Évekbe telt, mire teremni kezdtek a citromfák, de azt követően is küzdelmes volt az utunk, mert nem találtunk vevőket. Két év volt, mire elfogadták, hogy itthonról is származhat citrom. Nem akarták elhinni, hogy itt termesztettük. Azt mondták, hogy mi is lementünk Olaszországba és hazahoztunk két konténer citromot, ami nem nagy kunszt. Aztán szép lassan kezdték elfogadni, hogy itthon is teremhet citrom, és mára kezdünk beszivárogni a köztudatba – eleveníti fel a kezdeti nehézségeket a kertészmérnök végzettségű Kisjuhász Éva, majd férje veszi át a szót, aki elmondja, hogy nem ezek a megpróbáltatások jelentették a mélypontot.
– Egy faaprítékkal működő kazánnal oldjuk meg a fóliasátor fűtését, ami egyébként rengeteg pénzbe kerül, mert egy normális télen keményen kell fűteni. Amióta citrommal foglalkozunk, 2016-ban volt a leghidegebb, akkor mínusz 24 fokot mértünk. Ekkor történt, hogy eldurrant egy trafó az utcában és nem tudtuk elindítani a kazánt. Három óra alatt 20-30 centi magasságig elfagytak a fák. Akkor azt hittük, hogy ez a citromliget végét jelenti, és ez nagyon nehéz pillanat volt. De szerencsére magukra találtak a fák és virágot hajtottak tavasszal – mondja Szőrös András, miközben a hatalmas, fűtött fóliasátor alatt elterülő citromligetbe lépünk és áthaladunk a citromfaágakból font boltív alatt.
A vármegye apró mediterrán szegletében a déli földteke hangulata mellett a mindenhol hallható kakasszó és kotkodácsolás tűnik fel először a belépőnek. Ugyanis a gazolást a baromfik végzik a sorok között, így nincs szükség gyomirtóra.
Az ültetvényen, csakúgy, mint napjainkban a kertészetekben, előtérbe kerül a biológiai védelem.
– Nincs bio minősítésünk, de a védekezés javát biológiai úton végezzük, hogy minimális legyen a kémiai szerhasználat. A szüret után metsszük a fákat, ezt követően kémiai szert kell hasznánunk a tetvesedés ellen. Ezután, március végén a poszméhek porozzák be a virágokat, melyek ráadásul a védekezésben is jelentős szerepet játszanak: gombaölőszert helyezünk a kaptárakba, ahonnan a méhek a lábukon elviszik a fák virágaira. Emellett a fürkészdarazsak a levéltetvek természetes parazitái is, a kikelő kis darazsak felfalják belülről a levéltetűket. A védekezés javát ezért ők végzik és minimális permetszerre van szükség – magyarázza Kisjuhász Éva.
A kertészetben jelenleg zajlik a citromszüret, a vége felé jár már a szezon.
– Tavasszal virágoznak a citromfák, a szezon november elejétől január végéig tart. Októberre megnő a termés, de az még zöld akkor, olyan, mint a lime. Novemberre éri el a mostani sötét sárga színét. Egyébként a száron fél évig is elvan a citrom, tehát még nyáron is lehetne szedni – mondja Kisjuhász Éva, aki azt is elárulja, hogy mik a lajosmizsei citrom vitathatatlan előnyei import társaival szemben.
– A mi citromunk termesztésének összehasonlíthatatlanul kisebb az ökológiai lábnyoma, mint a bolti változatnak, hiszen nem háromezer kilométerről szállítják ide – mutat rá a kertész szakember.
A lajosmizsei citrom mind ismertebbé válik itthon, ottlétünkkor is hazánk legjobb éttermeinek séfjeit kalauzolja a házaspár és mutatja be a liget életét. A túra elején meg lehet kóstolni a finom mizsei citromot és a belőle készült különleges lekvárt. De minden szombaton tanyatúrát és szedd magad akciót is tartanak.
