Márványtábla őrzi az Egressy utcai zsidó mártírok emlékét
Képgaléria
A közelmúltban, a Wojtyla Barátság Központ gondozásában megjelent, a szociális-közművelődési intézménynek is helyet adó Egressy utca 5. szám alatti épület történetét bemutató kötet megjelenése előtti levéltári adatgyűjtés során kiderült, hogy a ház 1894-es megépítése óta izraelita vallású kecskeméti polgárok otthona volt. A vészkorszak idején az ingatlan lakói, akik egyébként a hírös város legjelentősebb adófizetői közé tartoztak, 1944-ben – mind a tízen, köztük apró kisgyermekek és időskorúak is – kecskeméti elhurcolásukat követően Auschwitzban a holokauszt áldozataivá lettek.
Amint Farkas Pál, a karitatív létesítmény munkatársa fogalmazott, a márványtábla – mely Borsos István izsáki kőfaragó mester adománya – örök mementóként szolgál a következő generációk számára, figyelmeztetve a jövő nemzedékeit, mire képes a fékevesztett emberi gonoszság.
Az ünnepség első perceiben Lakatos Máté, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház ifjú színművésze prózai előadásával fejezte ki a megjelentek közös fájdalmát a tragikus esemény kapcsán.
Varga Nándor, a Kecskeméti Református Egyházközség elnöklelkésze a Biblia 90. zsoltárának 12. versét ajánlotta a résztvevők figyelmébe: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”. Imádkoznunk kell, hogy segítsen bennünket az Úr jobb emberekké válni, így ne kövessük el az elődök bűneit. Ebben erősíthet bennünket ez a tábla is – mutatott rá felszólalásában.
Szeberényi Gyula Tamás országgyűlési képviselő felidézte az 1910-es népszámlálás adatait. Ezek szerint az akkoriban hetvenezer lelket számláló Kecskeméten mintegy kétezer izraelita vallású polgár élt, akik számarányuknál jóval nagyobb mértékben járultak hozzá a hírös város szellemi-kulturális fejlődéséhez, gazdasági gyarapodásához. Ennek ellenére a második világháború idején a teljes vidéki zsidóságot megsemmisítették. Történtek ugyan egyéni mentőakciók, de szervezetten senki nem lépett fel a zsidóság deportálása ellen. Volt olyan kor, amelyben rosszul döntöttek, a jövőben ne történjen ilyen! – hangsúlyozta a honatya.
A Pécsi Tudományegyetem dékánja, prof. dr. habil Szécsi Gábor filozófikus gondolatai között Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra című versének rövid részletével emlékezett a tíz mártírra: „Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban.”
Mindeközben Raáb Gábor kántor hangján vallásos zsidó énekek dallamai hangoztak fel. Végül prof. dr. Róna Tamás, a Magyarhoni Zsidó Imaegylet elnöke, egyetemi tanár, az alföldi régió vezető rabbija tette közkinccsé gondolatait, majd az izraelita közösségek részéről imádsággal zárta megemlékezését.
Az alkalmat Szabó Sándor tárogatóművész bús hangvételű hangszeres játéka kísérte.
