Látogatás a dégi Festetics-kastélyban és parkjában
Képgaléria
A kastély kiemelkedő jelentőségű, hiszen hazánk egyik legkorábbi klasszicista műemléke. Azok közé a ritka épületek közé tartozik, amelyeknek nem egy, hanem mindjárt két homlokzatuk is van. A parkoló felől megközelítve a kastély a kevésbé díszes homlokzatát mutatja: itt két dór oszlop tartja a timpanont, amely belül díszítetlen. A bejárathoz kétoldalt rámpán keresztül lehetett felhajtani lovaskocsival. A túloldalon már nagyvonalúbb a homlokzat, itt hat oszlopon nyugszik a szintén díszítetlen timpanon. Kétoldalt nincsenek felhajtók, a portikusz alatti főbejárathoz egy széles gyalogos rámpa vezet fel, így közelíthetik meg a bejáratot például a kerti sétából visszatérők. Az egész épület nagyon hasonlít a budapesti Nemzeti Múzeumra, amit szintén Pollack Mihály tervezett, akárcsak ezt a kastélyt, amely a fővárosi múzeum afféle előtanulmányaként is felfogható. A Nemzeti Múzeum épülete már kiforrottabb, díszesebb, homlokzatát nem dór, hanem korinthusi oszlopok díszítik, és a timpanonja nem üres, szobrok kaptak helyet benne, középen Pannónia alakjával.
A dégi kastélyba belépve az első teremben a tolnai Festetics család dégi ágának családfáját láthatjuk. Kiderül belőle, hogy az egyik legismertebb nemesi család a 18. században két ágra bomlott: a híresebb – később hercegi rangra emelt – Festeticsek Keszthelyen, míg a kezdetben köznemesi, később grófi rangot szerző ág tagjai Dégen építettek ki uradalmat. A dégi ág alapítója, Festetics Lajos (1732–1797) királyi tanácsos a 18. században egy földszintes barokk kúriát emeltetett a birtokon. Ez az épület ma is látható a település egykori belterületének határán. A jó minőségű termőföldeknek és az okos gazdálkodásnak hála, idővel a dégi lett a köznemesi ág legjövedelmezőbb uradalma. A birtokot alapító Festetics Lajos fia, Festetics Antal (1764–1853) császári és királyi kamarás úgy döntött, hogy a családhoz méltó otthont építtet itt. Vagyonát a napóleoni háborúknak köszönhette: a hadseregnek adta el a birtokán megtermelt minőségi gabonát.
A hirtelen hatalmas vagyont felhalmozó nemes korának legnagyobb birtokközpontját akarta megteremteni Dégen, egy olyan lenyűgöző világot, amellyel még a rangban felette álló főurak birtokain is túltehet, és a család keszthelyi ágát is felülmúlja. Festetics Antal fiai, Ágoston, Dénes és Sámuel 1874-ben Ferenc Józseftől grófi címet kaptak, így a család dégi ága hivatalosan is bekerült a főrangúak soraiba.
Festetics Antal az ország legnagyszabásúbb kastélyának megtervezésével kora kiemelkedő építészét, a már említett Pollack Mihályt (1773–1855) bízta meg. Az építész háromszintes, U alakú épületet tervezett, amelyet számos melléképület és egy hatalmas tájképi park ölel körül. A kutatások szerint az építkezést 1802 körül kezdték, és 1812-ben már állt a kastély, ekkor építették a park felé nyíló oszlopcsarnokot. Három évvel később a tulajdonosok beköltözhettek új rezidenciájukba, amit eredetileg ugyan reprezentatív céllal építtettek, mégis meghitt családi nyaraló lett belőle. Az épületben megtekinthető kiállításon a kastély és a Nemzeti Múzeum épületéről is látható egy-egy elemeire szedhető, szép fehér makett, amit előszeretettel tanulmányoznak és vesznek kezük ügyébe a gyerekek.
Az első teremben, az egykori szalonban, ma botanikai szobában láthatjuk Kossuth Lajos eredeti herbáriumszekrényét, amely a torinói (turini) lakásából származik. A Festetics család szenvedélyes kiránduló és növénygyűjtő volt. Festetics Antal feleségével és sógorával az Alpokban és a Kárpátokban is gyűjtött növényeket. Hazatérve ezeket maguk préselték, szárították, herbáriumlapra ragasztották, feliratozták, és szekrényekbe rendszerezve itt tárolták gyűjteményüket.
Mint megtudtuk, a kastélyban gyakorlatilag semmi sem maradt meg az eredeti berendezésből, 1945 után fokozatosan eltűnt minden, ami még mozdítható volt. A termekben ma látható berendezés, a bútorok, a festmények és egyéb műtárgyak legnagyobb részt adományokból származnak. Tematikus interaktív kiállítás várja itt a látogatókat: sok mindent megtudhatunk a Festetics családról, a klasszicizmusról, sőt még a szabadkőművességről is, amit külön teremben mutatnak be az érdeklődőknek.
A teljes körű felújítás 2018-ban kezdődött és 2022-ben ért véget. A kiállításon videókon kísérhető figyelemmel az a nagyszabású munka, amit a renoválás során végeztek az építészek és más szakemberek. A hatalmas parkban több mint két kilométer hosszan kanyarog a mesterségesen létrehozott szerpentintórendszer. A medréből kitermelt földből egykor a parkban dombokat emeltek, melyekre több ezer facsemetét ültettek. A sok évtizednyi elhanyagoltság miatt a kastélypark rekonstukciója során hihetetlen mennyiségű törmeléket, iszapot és növényi maradványt kellett markológépekkel eltávolítani a tómederből. A háromszáz hektáros parkban azonban ma már nyoma sincs mindennek. Garaguly Kinga építész tervező, műemléki szakértő így fogalmazott a tavaly véget ért munkálatokkal kapcsolatban: „A beruházás alkalmával az elmúlt évszázad legnagyobb felújítása történt meg. Az építészet lassú műfaj, a házak megadó türelemmel várják egyedi sorsuk beteljesülését. Itt, Magyarországon ebből jutott és még mindig jut kastélyainknak. A rombolás évtizedei után, amikor bútorokkal, könyvgyűjteménnyel és iratokkal fűtöttek (az épület 1945 után istálló, német majd orosz hadikórház volt, később minisztériumi üdülő, majd gyermekotthon), apróbb helyreállítások, toldozgatások történtek, kevés pénzből így megpróbálták megőrizni az épület használhatóságát.”
Fantasztikus élmény lehet részt venni egy sokirányú képességet és tudást igénylő felújítási, restaurálási munkában. Ha ilyet látok, gyakran eszembe jut, milyen jó lehet közreműködni ilyenben, akár csak segéderőként, figyelni a feltárás folyamatát, és persze tenni is érte valamit. Az építész alázattal és nagy empátiával beszélt az elvégzett munkálatokról: „Az elmúlt évtizedek beivódtak a falakba, a szerkezetekbe, de még ki lehetett hámozni, mikor hogyan avatkoztak be az eredeti állapotokba, vagy esetleg a javítás javítását végezték el. Ahogy lekerültek a felületekről az újabb burkolatok, takarások, mint egy emberről a ruhadarabok, fokozatosan bontakozott ki az épület eredeti valóságában, »betegségeivel« és »gyengeségeivel« együtt. Igyekeztünk a lehető legnagyobb tisztelettel és szeretettel bánni vele, csak a legszükségesebb és legkisebb rombolással járó javító beavatkozásokat végeztük el. Különleges gonddal őriztük a kevés megmaradt eredeti felületet – például az érkezési portikusz teraszának a Festeticsek lába által több száz év alatt kikoptatott burkolatát –, mert ezek adják meg az épület hitelességét.”
A kiállítás egyik ékessége egy kifogástalan öltözetű 19. századi hölgy, Festetics Wanda grófnő portréja. A modell enyhe mosolya és szépséges ruhája megragadja az embert. Már a kép kerete sem akármilyen, páratlan díszítésű barokk műalkotás. A szép hölgy, Wanda Raczynska grófnő (1819–1845) 1842. január 11-én kötött házasságot Festetics Sámuellel (1806–1862), a dégi kastélyt építtető Festetics Antal és Splényi Amália fiával. A képet Anton Einsle (1801–1871) neves osztrák festő készítette. A keretet a Festetics és a Raczynska család címereivel díszítették.
A felújított kastély termeiben csodás kék színű, empire stílusú székek és kanapék láthatók, egy magángyűjtő ajándékaként kerültek ide. Megnézhetjük a Festetics család fürdőszobáját is, amelyet a korszerűség jegyében alakítottak ki, és káddal, mosdóállvánnyal, tükörrel, pipereszekrénnyel láttak el. Megtudhatjuk azt is, hogy a mindennapi mosakodás csak a 19. században vált gyakorlattá. A tisztálkodáshoz szappant használtak, a fogmosás pedig szegfűszeges, citromos vizes öblögetést jelentett akkoriban. A főrendiek reggelenként pálinkával átitatott szivacskefével is átdörzsölték a fogukat.
A klasszicista építészetet bemutató teremben ezt olvashatjuk a 18. század elején újraéledő stílusirányzatról: „A klasszicizmus – vagy ahogyan korábban nevezték, a neoklasszicizmus – sem egyértelmű stílusfogalom. Elsősorban azt jelenti – és ezt az értelmét minden interpretáció megtartotta –, hogy az antik építészet elemeit, főleg az oszloprendeket alkalmazza tagoló- és díszítőelemként. Jelenti egyben azt is, ami az antik építészetre is jellemző volt: a kiegyensúlyozott nyugalomnak, a gondosan mérlegelt arányoknak az uralmát, tehát valami harmonikus egyensúlyt, ami hiányzott a megelőző korszak, a barokk mozgalmas, fantáziát és szenvedélyt felébresztő jellegéből.” Zádor Anna művészettörténésznél kevesen fogalmazták meg jobban a klasszicista stílus lényegét.
Ugyan sok még a látnivaló a kastélyban, de most menjünk ki a szabadba, ahol a végtelennek tűnő füves mezőről különböző szögekből láthatjuk ezt a hatalmas kiterjedésű angolkertet. Van itt egy kétszáz éves tölgyfa, narancsház, teniszpálya és még nagyon sok minden más, ami új életre kelt a felújításnak köszönhetően. A park legvonzóbb ékessége az úgynevezett Hollandi-ház, ez a csodaszép, vöröstéglás, díszes kis egyemeletes építmény. Az aprócska épület már messziről látszik, amint kilépünk a kastély hátsó homlokzati ajtaján. Festetics Pál építtette a 19. század végén. Ha egy hosszú sétával közelebb megyünk hozzá, akkor látszik csak, hogy valójában egy szigeten áll ez a szépséges, németalföldi stílusú kis házacska. A földszinti rész annak idején tehénistállóként szolgált, az emeleten pedig a tüdőbeteg Festetics Andorné Pejacsevich Lenke számára alakítottak ki lakosztályt, mivel az ammóniában dús levegő belélegzését és a frissen fejt tehéntej fogyasztását abban az időben gyógyító hatásúnak vélték. (Érdekesség, hogy az asszony valóban szép kort élt meg, csak a 20. század harmincas éveiben hunyt el. Ám hosszú élete azért valószínűleg nem csak a tehéntejnek volt köszönhető.)
Biztosan állíthatom, hogy a nagy meleg utáni őszi napokon is érdemes lesz ellátogatni Dégre, ahol a kastély és a hatalmas angolkert egyaránt csodálatos látnivalókat kínál. Gróf Festetics Enrico, a család leszármazottja így fogalmaz: „Bízom abban, hogy a kastély Dég és az egész ország növekedését és fejlődését szolgálja majd. Hiszem, hogy ez a birtok lesz az igazi örökség, amelyet a Festetics család a jövő generációi számára hagy maga után.”
