A Wojtylába látogatott a hírös város egykori polgármestere
Képgaléria
Kodály Zoltán csecsemőként mindössze néhány hónapig élt Kecskeméten. Egyszer egy újságíró megkérdezte az addigra már befutott zeneszerző zsenitől, miként gondol szülővárosára, hisz köztudottan nem lakott ott sokáig. Én a kecskemétiséget zsigereimben, a véremben érzem. Ez nem egy tudatos reagálás a kecskeméti létre, ez bennem van – válaszolta a riporter érdeklődésére Kodály. E kis anekdotával kezdte mondandóját az egyetemi tanár, hozzátéve, hasonlóképpen vélekedik jómaga is, annyi különbséggel, hogy sokkal többet élt a hírös városban és manapság úgyszintén gyakran tartózkodik itt.
A kecskeméti ember gondolkodása, habitusa, alkotókedve, hihetetlen kreativitása példaértékű. A mindenkori városvezetőnek pedig alapvető feladata, hogy ezekre a tulajdonságokra építsen. Ady Endre szerint egy városnak lelke van, ami nem tegnapi, nem mai és nem is holnapi. A város lelkisége időtlen. Benne van az emberek gondolkodásában, habitusában. Jelen van az épületek falán, a járdákon, megragadható mindenütt, ahol megfordulunk a településen. Építünk, felújítunk, beruházásokat hozunk, de legfontosabb, hogy a város lelkiségére építve adjunk Kecskemétnek egy különleges fejlődési, stratégiai irányt. Tudjuk, honnan indulunk és hová tartunk. Amit pedig tennünk kell ennek érdekében, azt foglaljuk egységes szerkezetbe. Mindez tartalmazza a gazdaságot, az infrastruktúrát, de benne van az irodalom, a kultúra, a tudomány, a civil szervezetek is – fogalmazott Szécsi Gábor.
Kecskemét gazdasági fejlődése töretlen. Nagyváros vagyunk a lakosságszámot, infrastruktúrát, ipari létesítményeket tekintve, de vajon kulturális értelemben is elmondhatjuk ezt magunkról? – tette fel a kérdést az előadó, jelezve, hogy ezt adósságként hagyta utódaira, amit – vélekedése szerint – azóta sem sikerült törleszteni. A kodályi örökség egy olyan lehelet, amivel életre lehetne kelteni ezt a programot – mondta.
Pécs ugyan nem fejlődik gazdaságilag úgy, mint Kecskemét, ugyanakkor a kulturális örökség, a felsőoktatás, az intézmények gazdagsága mégis lendületet ad a városnak – tette hozzá.
Eljött az egyetemek negyedik nemzedéke. Az első még csak oktatott, a második kutatott is. A 60-as, 70-es években elérkezett az egyetemek harmadik generációja, melyek elkezdtek reagálni a körülöttük lévő világra. Tanácsokat adtak a gazdasági élet szereplőinek, a politikusoknak. A negyedik nemzedék mindezekkel együtt aktívan bekapcsolódik a térség életének formálásába. A hazai gyakorlatban erre most még csak a nagy tudományegyetemek – összesen öten-hatan – képesek. A kecskeméti Neumann János Egyetem szervezetileg a korábbi főiskola pilléreire építkezik. Fejlődésének lényeges feltétele a humán erőforrás megerősítése, melyre rá lehet telepíteni egy majdani tudományegyetem modelljét, megfelelő képzési kínálattal, doktori iskolával. A Neumann elindult ezen az úton, és kezdenek mind erőteljesebben bekapcsolódni Kecskemét gazdasági-kulturális életébe, ugyanakkor ettől még nem váltunk egyetemvárossá. Ez akkor fog bekövetkezni, ha az itteni felsőoktatási intézmény gazdasági, kulturális, társadalmi téren szervesen betagozódik a város életébe. Nem csak hallgatókat vonz, hanem olyan tudományos műhelyeket is fenntart, melyek segítik a város működését, profilt adnak a település fejlődésének. Ilyen irányban kell tovább erősíteni – hangzott el számos más érdekesség mellett a Wojtyla Ház dísztermében.
A magas színvonalú beszámolót követően rakott burgonyát fogyaszthattak Kecskemét szegényei Szécsi professzor jóvoltából.
