A templom az imádságot szolgálja elsődlegesen – A Sagrada Família építési tanácsát fogadta a pápa
A pápa örömmel köszöntötte a barcelonai Sagrada Família-bazilika építési tanácsának tagjait, akik családjukkal együtt érkeztek a Vatikánba. Miként azt a pápa már sokszor megismételte, „az Egyház ezt a mostani évet az imádságnak szenteli, hogy ilyen módon készüljön fel a 2025-ös jubileumra. Egy egész év imádságban, ezért a szándékért” – nyomatékosította a Szentatya.
A pápa elmondta, fontosnak tartja, hogy
az „imádság légköre el ne vesszen a templomokban, és ez legyen az elsődleges szempont a tanács számára is, akik felelősek a templom gondozásáért”.
A Szentatya rövid beszédében a Sagrada Família-bazilika egyik alapvető sajátosságára emlékeztette az építési tanács tagjait: minden bejáratnak van egy önálló témája, kapukat a Szentírás soraival díszítették és foglalták az imádság keretébe.
A bazilika első kapuja a hit ajtaja, melyet a templomban az írástudóknak magyarázó Jézus képe díszít, mögötte pedig a Triszhágion, a Háromszorszent ima látható. „A prédikált hitnek imádsággá kell válnia mindig!” – húzta alá a Szentatya.
„A bazilika főkapuja a szereteté, melyet a Szent Család fejez ki, ez pedig arra hívja a templomba belépőket, hogy emeljék fel tekintetüket a megtestesülés misztériuma felé. Ebből lehet kibontani aztán a rózsafüzér titkait, melyeket a betlehemi csillagot övező színes ablaküvegek ábrázolnak, mintha azt mondanák: „itt van a mi Világosságunk!”. „Éppen ebben az imádásban, a misztériumokat szemlélő imában nyílunk meg ennek a Világosságnak, miként a bazilika nagy ablaküvegei a fénynek” – fogalmazott a Szentatya.
A pápa arra buzdította az építési tanács tagjait, hogy az érkező zarándokokat ezzel az imádságos lelkülettel fogadja a bazilika, mutassák be Isten Szolgája Antoni Gaudí ikonográfiai tervét a maga teljeségében, mert „amiként a kisebb és a nagyobb tornyok az ég felé emelkednek, úgy irányuljon felfelé a zarándokok tekintete, és a hangjuk az angyalokkal együtt hirdesse: »Szent és halhatatlan a mi Istenünk«.”
A találkozó végén Ferenc pápa megköszönte mindazt, amit az építési tanács tesz a bazilikáért, majd megáldotta őket.
Az Egyház Isten Szolgájának nevezi azt a lelket, aki a krisztusi erényeket hősies fokon gyakorolta, és azokról egész életével tanúságot tett. Ez a mély hit Antoni Gaudí és vele együtt egész életműve megértésének a kulcsa.
A barcelonai Sagrada Família bazilika altemplomának egyik kis kápolnájában egyszerű márványlap fedi a világhírű építész sírját, rajta latin nyelvű felirat: „Antonius Gaudí Cornet, reusi születésű, példamutató életű és kiváló művész, ennek a templomnak az alkotója, aki élete 74. évében, 1926. június 10-én hunyt el, e nagyszerű embernek a hamvai itt várják a halálból való föltámadást.”
Az építész 1852 és 1926 között élt, mely a művészet történetében éppen egy nagy váltás kora. Gaudí húszéves volt, amikor 1872-ben Claude Monet megfestette az impresszionizmus zászlóbontó képét, A felkelő nap impressziója című festményt. Gaudí benne élt ebben a megújító és mozgalmas korszakban, részt is vett benne, de mégsem sodródott, hanem saját művészetének kormányosa maradt.
Rézműves apja indította el művészi eszmélését az építészet világában, olvasta a kortárs John Ruskin angol művészeti író írásait, s vele együtt csodálkozott rá William Turner műveire, de meglátta a sokfelé nyitó és lassanként széteső kortárs művészetben a hit hűségét is, például a preraffaeliták próbálkozásaiban. Gaudí legtöbbet a hispániai kultúra örökségéből merített, a fantáziadús mór és az égbe emelkedő gótikus stílusból, illetve francia neogótikus próbálkozásokból.
Gaudíra jellemző az összefoglalás, az egységbe szervezés képessége és ebből fakadt, hogy végül az organikus építészet képviselője lett. Katalán mivoltára is büszke volt, hitvalló keresztényként élt. Szerencsére nem élte meg a spanyol polgárháborút, mert talán a „vad anarchisták” őt is megölték volna, mint ahogy felégették terveit és vázlatait.
1883-ban vette át Gaudí a barcelonai Sagrada Família templom építészi feladatát, és életének hátralévő 43 évében egyre inkább már csak ezzel foglalkozott. Az eredetileg neogótikusnak tervezett templom stílusa vele együtt vett egészen más irányt és lassanként megteremtette azt a szerves egységet, melyben különféle irányzatokat hangolt össze. A templomot – bár még nem készült el teljesen a 142 évi munka után sem – végül 2010. november 6-án XVI. Benedek pápa szentelte fel és emelte basilica rangra. Napjainkban, immár majd húsz éve a Sagrada Família Spanyolország leglátogatottabb idegenforgalmi látnivalója, az évi 2–3 millió látogatóval megelőzi a világhírű madridi Prado képtárat és a gyönyörű granadai Alhambrát.
Gaudí határozott, erős jellemű, ugyanakkor derűs és barátságos ember volt, ebben is következetesen organikus. Vallotta, hogy „áldozat nélkül nincs fejlődés”, azért a nélkülözést is vállaló szigorú és imádságos életet élt. Napjait áthatotta a liturgián való részvétel, mélységesen tisztelte és szerette Szűzanyát, Szent Józsefet, az angyalokat és a szenteket.
74 évesen egy villamos gázolta el, és minthogy nem ismerték fel a nagy építészt, a Szent Kereszt szegénykórházba szállították, de ezzel is csak a végakarata teljesedett be, hiszen testamentuma szerint a szegények között akart meghalni. Utolsó szavai a következők voltak: „Ámen. Istenem, Istenem!”.
Halála után 76 évvel, 2002-ben II. János Pál pápa írta alá a dekrétumot, mely elismeri Isten Szolgája Antoni Gaudí hősies erényeit.
