Végső búcsút vettek a wojtylások Anna nénitől és Istvántól

Farkas Kálmánné Anna néni és Daróczi István – vagy ahogyan a Wojtyla Barátság Központban oly gyakran nevezték, „néma Pista” – a közelmúltban hunyt el súlyos betegség következtében. Gondozottként – s úgy is, mint lelkes önkéntes – mindketten évekig szolgálták az Egressy utcai népkonyha sorsközösségét. Második otthonukként tekintettek a népkonyhára, ahol a mindennapi betevőn túlmenően társaságra, barátokra is leltek. Példás szorgalmuk révén napról napra makulátlanul tisztává varázsolták a Wojtyla Házat övező zöldterületeket, és munkájuk által kaptak éltető vizet a környező közterek virágai, elnyerve ezzel a környékbeli lakók, valamint az itt járók-kelők őszinte elismerését. Nyomorúságos életkörülményeik azonban fokozatosan felőrölték egészségüket, erőnlétük egyre csak romlott. Az elmúlt hetekben mindketten földi útjuk végére értek, ahová nem kísérhette el őket senki. Ott csak ők lehettek jelen – és velük a kegyelmes Isten, aki körülölelte őket, majd elvitte Anna nénit és a „néma Pistát” valami meseszép helyre, ahol az Úr „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések könyve 21:4). Mert „amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2:9). Ahogy Pál apostol a thesszalonikaiakhoz írott első levelében fogalmaz: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.” A boldog feltámadás reménye alatt búcsúznak a Wojtyla Barátság Központ vezetői, munkatársai és gondozottjai. Nyugodjanak békében! Becses nevük legyen mindörökké áldott!