A pápa a Vatikáni Csillagvizsgáló munkatársainak: A tudomány szolgálja az embert, ne elpusztítsa!
Képgaléria
Ferenc pápa köszönetet mondott Guy Consolmagno jezsuita szerzetesnek, a Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatójának, valamint a tudós közösségnek a második emlékkonferenciáért. Az elsőt hét évvel ezelőtt tartották a belga tudós pap tiszteletére. Időközben a kozmológus tudományos munkásságát a Nemzetközi Csillagászati Unió is elismerte, és úgy döntött, hogy az ismert Hubble-törvényt hívják Hubble–Lemaître-törvénynek.
A mostani konferencián a világegyetem kutatásának legújabb kérdéseiről cserélnek eszmét: a Hubble-állandó mérésével elért különböző eredmények, a kozmológiai szingularitások rejtélyes természete (az ősrobbanástól a fekete lyukakig), valamint a gravitációs hullámok témája áll a középpontban.
Az Egyház figyelemmel kíséri és támogatja ezeket a kutatásokat, mert felrázzák korunk emberének értelmét – állapította meg a konferencia résztvevőinek mondott beszédében a pápa. – A világegyetem kezdete, fejlődése, a tér és az idő mély szerkezete az embereket nehéz kutatás elé állítja, hogy irányt találjanak egy olyan óriási területen, ahol félő, hogy elvesznek. Ez segít, hogy felismerjük a zsoltáros szavainak időszerűségét:
Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?
Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél” (Zsolt 8,4–7). Világos tehát, hogy ezek a témák fontosak a teológia, a filozófia, a tudomány számára éppúgy, mint az ember lelki életében – mondta a Szentatya.
George Lemaître pap és kiváló tudós volt. Emberi és spirituális életútja olyan életmodell, amelyből valamennyien tanulhatunk. Apja szándéka szerint mérnöknek tanult; besorozták az első világháborúban, amelynek megtapasztalta szörnyűségeit. Felnőttként a papi és tudósi hivatást választotta. Kezdetben, ahogy mondani szokás, a konkordista értelmezést vallotta, vagyis abban hitt, hogy a Szentírásban tudományos igazságok vannak lefektetve – idézte fel beszédében Ferenc pápa. – Emberi tapasztalásai és az abból következő spirituális gondolatmenet révén megértette, hogy a tudomány és a hit két külön úton jár egymással párhuzamosan, melyek között azonban nincs konfliktus. Sőt, ezek az utak kölcsönösen összhangot teremthetnek, mert mind a tudomány, mind a hit egy hívő számára ugyanabból, Isten abszolút igazságából ered. A hit útján előrehaladva Lemaître arra a meggyőződésre jutott, hogy a teremtés és az ősrobbanás két különálló valóság, és hogy az az Isten, akiben hisz, nem kategorizálható könnyedén az emberi értelem szerint, hanem rejtett Isten, aki mindig misztérium marad, sosem érthető meg teljes mértékben.
Ferenc pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy a Vatikáni Csillagvizsgáló konferenciáján lojális és alázatos szellemben tudják tovább folytatni az eszmecserét. A szabadság és a befolyásoló tényezőktől való mentesség jellemzi a konferenciát, ami remélhetőleg segít előrejutni az igazság keresésében, amely Isten szeretetének kisugárzása.
Hit és tudomány egyesíthető a szeretetben, ha a tudományt korunk emberének szolgálatába állítják,
nem pedig eltorzítják a kárukra, vagy egyenesen elpusztításukra használva azt.
Menjetek el az emberi megismerés határáig: ott lehet megtapasztalni a szerető Istent, aki kielégíti szívünk szomját – mondta a Szentatya a konferencia résztvevőinek, majd áldását adta munkájukra.
