Békés vármegyében barangoltak a Wojtyla Nyugdíjas Klub tagjai
Képgaléria
A kirándulás első állomása a Gyulai Kolbász Múzeum volt.
A 18-19. században Európa legnagyobb vásárai közé emelkedett a gyulai téli vásár. Ez igencsak pezsgővé tette Gyula város életét, fellendítvén a feldolgozóipart.
Egyes források szerint a vásárra a sertésfelhajtás általában 20-30 ezer körül mozgott, más források – óriási szám! – 100-120 ezer sertésről írnak. Az állatokat lábon hajtották Gyulára. A hajtás során az állatok lába megsérülhetett, melyeket le kellett vágni, hogy húsukat megmentsék. Így alakult ki az igény, miszerint közvágóhíd létesüljön a városban. Ez 1868-ban meg is történt.
A 19. század végén már javában gyártották a Gyulai Kolbászt, sok-sok hentes kínálta saját portékáját. Közülük kiemelkedett ifj. Balog József, aki Európa-szerte ismertté tette a Gyulait. 1910-ben a Brüsszeli Világkiállításon Aranyérmet nyert kolbászával.
Ifj. Balognál segédként dolgozott Stéberl András, aki miután kitanulta a kolbászgyártás fortélyait, összekötötte külföldön szerzett tapasztalataival, majd elindította a Gyulai Kolbász és számos más húsipari termék üzemszerű gyártását. Jó néhány munkafázist gépesített, melyeket addig szinte csak kézzel végeztek. Pár év elteltével már több földrészre exportálta a gyulai hentesáru készítményeket. Anyagi helyzete megengedte, hogy fejlesszen. Új, korszerű üzemet létesített – füstölővel, hűtőházzal, raktárakkal. A saját hizlalótelepén tenyésztett sertéseket 1938-től már egy új, nagyobb gyárban dolgozták fel az általa foglalkoztatott munkatársak. A termékpaletta jelentősen bővült, lefedte a húsfeldolgozás szinte minden szegmensét. A vékony- és vastagkolbász, a téliszalámi, páros kolbász, szalonna, sonka mellett hús- és sonkakészítmények, valamint konzervek kerültek a boltok polcaira a gyár raktáraiból.
Stéberl András vezetése alatt a gyulai húsüzem 1935-ben a Brüsszeli Világkiállításon a mester kis páros Gyulai kolbásza Arany Diplomát nyert.
A Stéberl-féle húsüzem államosítása után 1953-tól három évtizeden keresztül Csiki József volt a vezetője a Gyulai Húsüzemnek, később a Gyulai Húsipari Vállalatnak, majd a Békés Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak, végül a Gyulai Húskombinátnak. Csiki Józsefnek köszönheti a híres Gyulai, hogy Gyulán maradhatott. Az akkori vezetés úgy gondolta, a központosítás érdekében jobb lenne a vállalatot a megyeszékhelyre, Békéscsabára költöztetni, de ezt sikerült megakadályozni, ahogyan azt is, hogy a cégből lekvárüzem legyen – hangoztatta a Gyulai Kolbász Múzeum idegenvezetője.
A vándorok útja ezután az Almásy-kastély felé vezetett.
A török hódoltság visszahúzódását követően Harruckern János György felső-ausztriai iparos családból származó katonatiszt III. Károly magyar királytól szolgálatai fejében kapta a majdnem egész Békés vármegyére kiterjedő területet. A csaknem elnéptelenedett megyét ő telepítette újra magyar, német, szlovák és román telepesekkel. A gyulai kastély barokk tömbjét fia, Harruckern Ferenc alakította ki, akinek unokája, Wenckheim Ferenc párját ritkító nemesi rezidenciává bővítette az épületet, mellé lovardát emelt, parkjába és télikertjébe egzotikus növényeket ültetett.
A gyulai kastély Wenckheim Stefánia Mária grófnő és gróf Almásy Kálmán házassága révén került az Almásy család birtokába. Az utolsó Almásy-örökös, Alajos 1945 novemberében öngyilkos lett, öccse, Kálmán a világháború kitörésekor Angliában maradt. A II. világháború után a kastélyt államosították, az épületben szakmunkásképző iskolát, ápolónőképző szakiskolát és kollégiumot, majd csecsemőotthont helyeztek el. Az 1960-as években a kastélypark nagyobb részén termálfürdőt alakítottak ki. A kastélyt az 1990-es években fokozatosan kiürítették.
Az épületben három alkalommal járt uralkodó; 1807-ben I. Ferenc és lánya, Mária Ludovika (Napóleon francia császár későbbi felesége), 1857-ben Ferenc József császár feleségével, Erzsébettel, majd 1876-ban ugyan ő egy hadgyakorlat alkalmával járt a gyulai kastélyban.
1849. augusztus 23-án a 13 aradi tábornok közül tízen ebben az épületben tették le oldalfegyverüket, s indultak el utolsó útjukra az aradi vesztőhely felé.
Ez az első magyarországi kastély, amelyben már 1746-ban színdarabot mutattak be. Himnuszunk zeneszerzőjének nagyapja kulturális udvarmesterként élt a falai között – s maga Erkel Ferenc is gyakran megfordult itt. Munkácsy Mihály a gyulai kastélyban kezdett ismerkedni a festészettel Szamossy Elek keze alatt.
Déltájra igencsak megfáradtak a kecskeméti vendégek, akik 13 óra magasságában a Bols Café tulajdonosa, Kálmán Miklós vendégszeretetét élvezhették háromféle, ízletes és módfelett bőséges mennyiségű leves, továbbá második fogás erejéig, melyekből ízlésük szerint kedvükre választhattak a betérők.
A barangolás Szabadkígyóson, a Wenckheim-kastélyban folytatódott és ért véget késő délután.
Harruckerni lovag Harrucker (1722-től Harruckern) János György császári élelmezési főhadbiztos, magyar udvari kamarai tanácsos, későbbi Békés vármegyei főispán 1720-ban lett Kígyóspuszta földesura, amikor III. Károly király neki adományozta a Békés vármegye területének nagyobb részét kitevő gyulai uradalmat.
Harruckernt 1722 márciusában honosította (honfiúsította) a magyar országgyűlés, ezután már nem volt akadálya, hogy 1723 májusában az uralkodó magyar nemesi jogon is neki adományozza az uradalmat, amelynek birtokába augusztus 10-én be is iktatták. 1729-ben a földbirtokost magyar bárói rangra emelték.
A báró 1742-ben bekövetkezett halála után fia, Harruckern Ferenc örökölte a hatalmas uradalmat, és Békés vármegye főispánja is ő lett. 1775-ben bekövetkezett halálával kihalt a Harruckern família férfiága.
A Harruckern örökösök 1776-ban a királynő előtt egyezséget kötöttek arról, hogy a gyulai uradalmat közösen hasznosítják, és csak a nyereséget osztják fel. A gazdálkodás irányításával Harruckern Ferenc egyik lányának, Jozefának a férjét, nagykárolyi gróf Károlyi Antalt bízták meg.
A birtokfelosztás gondolata csak az 1790-es években merült fel, ekkor leltárba vették és felbecsülték az uradalom ingatlan és ingó részeit. Végül 1798 februárjában Bécsben osztályra bocsátották az öt rátára (részre) felosztott uradalmat. Ekkor az örökösök közül a gyulai ráta báró (később gróf) Wenckheim (I.) Józsefné Gruber Mária Terézia bárónő, a békési ráta báró (később gróf) Wenckheim (I.) József, báró Wenckheim János György és báró Wenckheim (I.) Ferenc örökösei, a szarvasi ráta gróf Stockhammer (II.) Józsefné Harruckern Mária-Anna bárónő örökösei, a szentesi ráta özvegy nagykárolyi gróf Károlyi Antalné Harruckern Jozefa bárónő, a csabai ráta pedig ontopai gróf Siskovics Józsefné Harruckern Borbála bárónő tulajdonába került.
Kígyóspuszta egyik részét a gyulai ráta részeként báró Wenckheim (I.) Józsefné Gruber Mária Terézia bárónő, másik részét pedig a csabai ráta részeként ontopai gróf Siskovics Józsefné Harruckern Borbála bárónő kapta meg. Siskovics Józsefné az adósságai miatt már 1798. május 8-án zálogba adta birtokai közül Gerlát, Dobozt, valamint Kígyós-, Csákó-, és Szentmiklóspuszták rá eső részét báró Wenckheim (I.) Józsefnének, és mivel a birtokot Siskovicsné sosem váltotta vissza, Kígyóspuszta egész területe a Wenckheim család tulajdonába került.
(I.) József gróf 1803-ban bekövetkezett halála után két fia örökölte vagyonát, ekkor Kígyóspusztát (III.) József gróf kapta meg. A birtokmegosztás után Wenckheim (III.) József cs. kir. kamarás kiköltözött a kígyósi pusztára, ahol egy ma is meglévő kúriát emeltetett 1808 és 1831 között klasszicista stílusban. (A helytörténeti adatok szerint 1810 táján emelték az épületet, 1831-ben már biztosan állt a kúria a kígyósi uradalom fennmaradt leltára szerint.)
Wenckheim (III.) József 1852-ben bekövetkezett halálakor egyetlen lányára, az akkor három éves Wenckheim Krisztinára szállt hatalmas vagyona. A birtokot hosszú ideig gyámok irányították.
Wenckheim Krisztina 1872-ben házasságot kötött unokatestvérének, Wenckheim (I.) Károlynak fiával, Wenckheim (I.) Frigyessel. A grófnő házassága révén Wenckheim Frigyessel egyesült a gerlai és a kígyósi uradalom. Wenckheim (I.) Frigyes királyi főpohárnokmesteri, cs. és kir. kamarási és titkos tanácsosi címet viselt, több ízben országgyűlési képviselővé is megválasztották.
A házasságkötés után felmerült, hogy az ifjú pár megvásárolja özvegy gróf Wenckheim (IV.) Józsefnétől a gyulai kastélyt állandó lakóhely céljára, az adásvétel azonban végül nem valósult meg.
A házaspár Ókígyóson emeltetett új kastélyt 1875 és 1879 között, a historizáló, döntően német neoreneszánsz stílusú épület terveit Ybl Miklós készítette. A kivitelezés munkáit Nuszbek József vezette,
Az 1897-ben kiadott Wenckheim családi „Emlék-Album” ezt írja a korban igen nagy tetszést kiváltó kastélyról: „Az ókígyósi az 1879. évi június 18-án nyittatott meg, mely Ybl Miklós terve után építtetett közel másfél millió költségen. Általános vélemény, hogy az országnak stílszerűség, kényelem és fejedelmi pompára nézve legszebb kastélya. A csabai és aradi útvonal mentén egy természetes magaslatról uralkodik a síkság felett, 35 öl magas tornyával, hármas csúcsban végződő tetőjével, obeliszkjeivel s apró tornyocskáival gyönyörű látványt nyújt. Az egész renaissanse stylusban épült s belső berendezése is a stylnak megfelelő; remek fogadótermei, könyvtárszobája és ebédlője úgy, mint harmincz vendégszobája és melléképületei valóban csodálni való látványosságot képeznek. Nehéz e szűkreszabott helyen többet írni róla, mindenképpen érdemes megnézni! Csak a kastélyépület leírása és története egy önálló dolgozatot is megtöltene. Az épület előtt van egy mesterséges forrás, a kápolnával szemben, az ún. Zsigmond-forrás (Zsigmondy Béla készítette), 1894-ben fúrták, 335 méter mély artézi kút ez.”
A kastély földszintjének északkeleti végén a kápolna, délkeleti végén az – 1930-as években lebontott – télikert (üvegház) állt. A kápolnától nyugatra a díszlépcsőház, majd a galériás előcsarnok következett, a télikerttől nyugatra pedig a faburkolatos ebédlő, a faburkolatos könyvtár – a fő (déli) homlokzat árkádos loggiája mögött –, majd a fogadószalon következett. A földszint nyugati részén folyosó futott végig, ettől északra a gróf, délre a grófné lakosztályai kaptak helyet. Az emeleten vendégszobák sorakoztak, az alagsorban szobák, éléskamrák, boros és veteményes pincék, gyümölcstartók és faszínek voltak, a pinceszinten kapott helyet a gőzgép is, amely a vízellátást biztosította. A melléképületben volt a konyha, az emeleten a vasaló- és cselédszobák.
A rezidenciát a kor legmodernebb technikai vívmányaival szerelték fel, a már említett gőzgép a toronyba pumpálta fel a vizet, és onnan került a vasból készült csővezetékbe, amely a kastély szobáit, valamint a parkot és az istállót is ellátta vízzel. A kastély körül egykor gázlámpák világítottak, a világítógázt az ún. „gázházban” fejlesztették a konyha épülete mögött.
A kastély kiterjedt angolparkjának a kialakítása a rezidencia építésével egyidejűleg megkezdődött. Az épület főhomlokzata (déli homlokzata) előtt geometrikus kertet alakítottak ki („pleasure ground”).
1893-ban I. Ferenc József császár és király is látogatást tett a család borossebesi vadászkastélyában. 1911-ben a Wenckheim család kígyósi uradalma 13 538 katasztrális holdat tett ki. A Wenckheim házaspárnak hatalmas birtokai voltak, a tulajdonát képezte a békési, a borossebesi, az eleki, a kígyósi, a mosonszentmiklósi–rárói, a pósteleki, a székudvari és a pusztaszőlősi uradalom.
Wenckheim (I.) Frigyes 1912-ben hunyt el Ókígyóson, ezután felesége tulajdonát képezte az egész birtok. Wenckheim Krisztina már korábban, 1896. február 17-én elsőszülöttségi hitbizományt szervezett kígyósi és székudvari uradalmaiból, valamint a ménesi szőlőbirtokából; a hitbizományi uradalmat a grófnő átengedte legidősebb fiának, Wenckheim (V.) Józsefnek.
A gróf és családja 1944 augusztusában hagyta el a kastélyt, a família Bécsbe menekült, onnan a család tovább vándorolt Németországba, majd Franciaországon keresztül 1948-ban Algírban telepedett le, (V.) József ott halt meg 1952-ben.
A kastélyt a II. világháború után államosították, majd mezőgazdasági és élelmiszeripari szakiskolát helyeztek el benne. Az épület földszintjén irodákat, tanári szobákat, könyvtárat és tornatermet, az emeleten leánykollégiumot, a melléképületekben pedig tantermeket hoztak létre. Az egykori kocsiszínt konyhává, az istállót ebédlővé alakították át, a gázházból autóbuszgarázs lett. A repülőhangár helyén új fiúkollégiumot emeltek, a park tisztását – más néven lovaspólópályát – labdarúgópályaként használták.
A kastélyparknak a kapuhoz közel eső részét a II. világháború után kivágták, ezt később újra kellett telepíteni. A szakiskola által gondozott park a Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzethez tartozott, 1997-től pedig a Körös-Maros Nemzeti Park részét képezi.
A kastély műemléki helyreállítására 2019 és 2022 között került sor a Nemzeti Kastélyprogram keretében, a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. koordinálásában.
