Izsák város első világbajnoka – Juhász Zsolt mindenkit megelőzött
Képgaléria
A repülőmodellezésben az antik szakág egy speciális irányzat. Képviselői 1950 előtt tervezett repülőmodelleket építenek meg korhű anyagokból, eredeti tervek alapján. Ezek a gépek a maguk idejében úgynevezett szabadonrepülő modellek voltak, mert akkoriban még nem létezett rádióirányítás. A start után a kis repülők elértek egy bizonyos magasságot, távolságot, majd jó esetben leszálltak úgy, hogy gazdájuk meg is találta őket. Mára viszont ebben az ágban is áttértek a rádióirányításra. A versenyszámokat időtartam, magassági és célra szállási feladatok alkotják. A jakabi vb-n is ilyen számokban mérettették meg magukat a résztvevők.
A világverseny zárultával beszélgettünk világbajnokunkkal, akinek a versenyzésen túl egyéb köze is volt a vb-hez. Hogy pontosan mi, az ki fog derülni az interjúból.
– Mindenekelőtt gratulálok a világbajnoki címhez! Ötszörös magyar bajnokként most sikerült egy világbajnoki címet is begyűjtened. Buta a kérdés, de mégis – mit éreztél, amikor a dobogó legfelső fokára állhattál.
– Természetesen nagy-nagy örömöt, hiszen 35 éve modellezek, ráadásul szívemnek az antik kategória a legkedvesebb, s pont ebben értem el ezt az eredményt, szóval úgy érzem szépen összeálltak a dolgok.
– Hogyan, milyen feladatok mentén zajlott a kategóriád versenye?
– Csupán négy startpróbálkozása volt mindenkinek, melyekből a döntőbe jutáshoz három érvényes, úgynevezett ”totál” kellett, hogy legyen. Harmincöt másodperc állt rendelkezésre arra, hogy motorjáratással legalább 7-800 méter magasba emeljük a gépet (ilyenkor 70-80 kilométeres sebességgel emelkedik a modell repülő). Ezt követően vitorlázó módba váltunk, vagyis motorhajtás nélkül kellett minél tovább levegőben maradni, de legalább 10 percet siklani. Nyolcadmagammal jutottam a döntőbe, ahol végül több mint 26 perces levegőben töltött időt értem el. Az én gépem szállt le utolsóként a nyolc döntős közül. A programban nyolcszáz méternyi magasságban és időnként kb. ugyanilyen távolságban lévő – így alig-alig látható – gépet kellett irányítani a földről, ami nagy koncentrációt igénylő feladat volt, örülök, hogy végül sikerült mindebből a legjobbat kihozni.
– Általában magad építed a gépeidet, most mégsem saját építésűvel álltál rajthoz. Miért?
– Ennek szomorú története van. Egy magyar gyártású, Pelikán típusú, 2,6 méter fesztávú géppel versenyeztem, amellyel egy nemrégiben elhunyt jóbarátom versenyzett volna a vb-n. A családja kért meg, hogy az ő emlékét idézve, egyben előtte tisztelegve induljak én ezzel a géppel. Az eredeti modellt – amely egyébként egy kiváló repülő tulajdonságokkal rendelkező klasszikus faépítésű szerkezet – Györgyfalvi Dezső tervezte 1950-ben.
– Nemcsak versenyzőként, hanem az ötfős főszervező csapat sokat vállaló tagjaként is érintettje voltál a történelmi eseménynek. Nyugodtan fogalmazhatunk így, hiszen ez volt az első vb-je az antik repülőknek. Ilyen szemszögből nézve hogyan összegeznéd a jakabi világversenyt?
– Komoly, több hónapos előkészítő munka előzte meg a vb-t. Egyebek mellett meg kellett alkotni a közös versenyszabályzatot, összeállítani az infrastrukturális feltételeket, légtér engedélyt biztosítani, megszervezni a logisztikát, szállást, bírói kart, stb. Ezeket nem is részletezném tovább, inkább azt emelném ki, hogy 11 ország 123 versenyzője, több mit 100 segítővel érkezett Jakabszállásra. Tizenkét kategóriában zajlottak a versenyek, melyeket 34 fős bírói testület értékelt. A nagy létszám ellenére baráti jó hangulatban zajlottak az események. Mind a hazai, mind a külföldi versenyzők, érdeklődők magas elismeréssel szóltak a rendezésről, a versenyekről, a körülményekről, s a jakabi reptérről. Elmondhatjuk, hogy a magyar antik szakág sikeresen mutatkozott be a világnak úgy szervezésben, mint versenyeredményekben. Magyarország három aranyérmet szerzett. Az utánpótlást illetően pedig igen fontos tény, hogy ificsapatunk is jól szerepelt.
– A versenyek mellett a laikus közönségre is gondoltak a szervezők. Számukra is voltak látnivalók.
– Igen, a nyitó nap délutánján Török László, szakágunk országos elnöke köszöntötte a versenyzőket és az érdeklődőket. Ezt követően az Aero Hotel látványos lovasbemutatója, majd egy szintén látványos légishow színesítette a programot. Utóbbi keretében a Kecskeméti Modellező Klub légcsavaros és sugárhajtású modelljei, pilótái tartottak lélegzetelállító színvonalú műrepülő bemutatót. Végül a reptéren üzemelő Genevation Aircraft repülőgépgyár GenPro műrepülőgépe (nem modell) is bemutatkozott Rohács Tamás berepülőpilóta és Farkas Csaba kereskedelmi igazgató jóvoltából. A versenynapokon, a versenyek szüneteiben szakmai előadások is zajlottak, melyek keretében a fiatal érdeklődők bepillantást kaptak a modellezés világába. Jakabszálláson ennek nyomán máris alakulóban van egy modellező szakkör.
– Mint említetted, sok előkészítő és helyszíni operatív munkával járt a vb. E mellett nyilván támogatókra is szükség volt.
– Ez így van. Az operatív munkáért, valamint a helyszín önköltségen való biztosításáért, légtérzárért sok köszönet illeti a reptér tulajdonos H. Szabó Krisztinát és Kozma Győző reptér parancsnokot. A napi 300 fő mozgatása, kiszolgálása nem kis kihívást jelentett számukra, s ők kitűnőre vizsgáztak minden téren. Szabó György polgármester úr Jakabszállás község részéről nyújtott jelentős támogatást községi rendezvényként kezelve az eseményt. Nem utolsó sorban nagy köszönet illeti anyagi támogatásáért Lezsák Sándor alelnök urat, országgyűlési képviselőnket és a Lakitelek Népfőiskolát.
Zárásként egy személyes megjegyzés: Megtisztelő volt számomra, hogy a szervezők felkérésére a nyitónapi légishow szakkommentátoraként, műsorvezetőjeként én kalauzolhattam a szép számú nézőközönséget a közel kétórás program gazdag látnivalói között. Szép feladat volt! – Tetézi Lajos
