Az Aranyhomoktól a Három Gúnárig – Csizmadia László életútja a vendéglátásban
– Hogyan foglalná össze az elmúlt ötvenhárom évét?
– Az Aranyhomokban dolgoztam tizenöt évig. Pályafutásom az Árpád Sörözőben folytatódott, ahol két évet töltöttem el. Az utóbbi harminchat esztendő a Három Gúnárról szólt. 1988-ban kerültem oda, mint üzletvezető-helyettes. 1996-ban lettünk tulajdonosok négyen, úgymint: jómagam, Ferenc bátyám, Kovács István és Nagy-Batiz Erzsébet. 1999-ben vásároltuk ki száz százalékban a tulajdonrészeket, egyenként huszonöt százalékos részesedéshez jutva. A Három Gúnár fejlődése 2001-ben indult be igazán, miután megvettük a volt Árpád Mozit, ahol 2002-ben kialakítottuk a máig üzemelő rendezvényházunkat. Időközben a szállodát is felújítottuk, valamint – sok más egyéb mellett – kicseréltük a szobabútorokat. 2010-ben hajtottuk végre a legnagyobb beruházást, amikor jócskán átalakítottuk, kibővítettük az éttermi részt, áthelyeztük a szállodai recepciót és három szinten ötvennégyre bővítettük a szobák számát, a földszinten pedig kiépült a wellness-részleg. 2018-ra minden felvett hitelünket visszafizettük. Tulajdonostársaim 2019-ben visszavonultak, egyedül maradtam. A koronavírus-járvány idején fogalmazódott meg bennünk az eladás gondolata, mely napjainkban érlelődött valósággá. A Hotel Három Gúnár Kft. új ügyvezető-tulajdonosa Gyurgyik Zoltán úr.
– Mi fog változni?
– Tudomásom szerint az új tulajdonos fejlesztésekben gondolkodik, ám a részleteket illetően természetesen ő tud nyilatkozni. Jelenleg minden megy tovább a régi kerékvágásban. A munkatársak döntő része ott maradt. Sok szeretettel és kiváló szakértelemmel várják a vendégeket – akárcsak eddig.
– Mit üzen a volt kollégáknak, az állandó- és alkalmi betérőknek?
– Hálás szívvel köszönöm nekik az együtt eltöltött éveket. Ők szolgáltak tartalommal a mi munkánk értelméhez. A humánerőforrás jelentősége döntő fontosságú. Nélkülük aligha lettünk volna ennyire sikeresek. Kellett ehhez egy csapat. Akad olyan munkatárs is, akivel az elmúlt harminchat esztendő alatt végig együtt dolgoztam. Ő ma is ott van. Rajta kívül jó néhány munkavállalónak legalább húsz éve, avagy még régebben munkahelye a Három Gúnár. Egyébiránt a szálloda kiterjedt vendégkörrel rendelkezik, hiszen a modern, kényelmes szobák mindmáig vonzzák az érdeklődőket. A rendezvényház elindulását követően különös hangsúlyt fektettünk a családi-, baráti- és céges összejövetelek, bulik, lakodalmak szakszerű megszervezésére. Konferenciák, csapatépítő tréningek garmadája valósult meg nálunk. Mindemellett mintegy hatszáz lakodalomnak adtunk helyet az elmúlt huszonkét év során. A legtöbb bálat mi bonyolítottuk Kecskeméten – volt úgy, hogy nyolcat-tízet is évente. Nagyon szeretem a munkámat. Kicsit fáj a szívem, viszont tudomásul kell vennem, hogy az idő eljárt felettem.
– Mit köszönhet a Három Gúnár a városnak?
– Kecskemét belvárosának légköre egyedülálló. Az egész főtér, a körülötte csoportosuló templomok, a Városháza és más jellegzetes épületek valódi turisztikai vonzerőt képeznek, amiből mi is tudtunk profitálni. Büszke vagyok Kecskemétre, soha nem laknék máshol.
– Mi a mai vendéglátás legnagyobb rákfenéje?
– A fizetőképes kereslet korlátozottsága. Mint bárki másnak, nekünk is küzdenünk kell az inflációval, az áremelkedésekkel. Üzletpolitikánkat mindig is a több lábon állás jellemezte. Talán ezért tudtunk folyamatosan talpon maradni – sokakkal ellentétben.
– Miként tervezi a nyugdíjas éveket?
– Számtalan kósza gondolat jár a fejemben, de konkrét elképzelések még nem rajzolódtak ki bennem. Egy biztos: nem fogok tétlenkedni.
– Egy mondatban hogyan tenne pontot az elmúlt ötvenhárom esztendő végére?
– Szép volt, nagy-nagy köszönet mindenkinek.
