Az idősek támogatnak minket, de támogatásra is szorulnak
Gyakran az idősek azok, akik meglátogatnak és támogatnak másokat, akik gyengék vagy rászorulók. Sokszor a nyugdíjasok takarítják a templomokat, gondoskodnak a karbantartásról és a szeretetszolgálatról, ami lehetővé teszi a plébániai élet tágabb közösségének kialakulását.
A nagyszülők és az idősebbek azok, akik tanúságot tesznek és az evangelizáció pillanatait felvállalják, hogy időseket és fiatalokat bevonzzanak az Egyházba vagy vissza az Egyházba.
A nagyszülők és az idősek szolgálata tehát összetett és többdimenziós. Ez egy olyan szolgálat, amely támogatja mások szolgálatát, ugyanakkor önmagában is értéket képvisel és támogatásra szorul. Ezért nemcsak a nagyszülők és idősek szolgálatáról beszélhetünk, hanem a nagyszülők és idősek iránti szolgálatról is. Ebben benne van a kortól függetlenül minden ember igényeinek kielégítésére irányuló szolgálat, mindazon szükségleteké, melyek elesettségünkből és eredendő sebezhetőségünkből fakadnak. Ezek némelyike az életkor és a többgenerációs családok támogatásának igényei miatt hangsúlyosabbak lehetnek, ezért tekintettel kell lenni az idősek sebezhetőségére. E szolgálat nagy része ugyanakkor az idősek és nagyszülők által nap mint nap végzett aktív és értékes munkájának támogatására irányul. Lelki, érzelmi és gyakorlati igényeiket az Egyház nagymértékben támogathatja és támogatja is. Elképzelhető, hogy nem ismerjük eléggé az idősek és a nagyszülők sajátos szükségleteit, ezért most szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy ezt a területet alaposabban kell tanulmányozni, hogy jobban támogathassuk az ő szolgálatukat és az őket támogatók szolgálatát. Ez hozzá fog járulni ahhoz, hogy túllépjünk az előítéleteken és előfeltételezéseken, és túl kell lépnünk azon az ageizmuson is (az életkor szerinti diszkrimináción), amely akadályozza az időseket és a nagyszülőket az Egyházban és a világi társadalomban. Emellett segítene megkérdőjelezni a világi társadalomban uralkodó nézetet, amely leértékeli az életet, akár a születés előtt, akár az élet vége felé tartva.
Az élet teljességének és annak teljes dicsőségének elismerésével és ünneplésével olyan etikát konkretizálhatunk, amely megvédi a kiszolgáltatottakat.
Ennek elérése érdekében talán a legnagyobb kihívás elé nézünk. Míg a szolgálat a nagyszülők és az idősek részéről és részére az Egyház élete szempontjából kulcsfontosságú, annak megvalósítása a benne rejlő összes lehetőséggel mindenekelőtt a velük együtt megvalósuló szolgálatot feltételezi. Ehhez meg kell hallgatni azokat, akiket gyakran nem hallgatnak meg, és komolyan kell venni tapasztalataikat és igényeiket. Röviden, a szinodalitás konkrét megnyilvánulására lesz szükség.
A nagyszülők nélkülözhetetlen horgonyt jelentenek a bizonytalan világban című írás ITT olvasható teljes egészében.
