Időutazás Bugacon
A csütörtöki barangolás helyszíne az Aranymonostor Látogatóközpont és a Puszta Kapuja Információs Központ volt. A csoportot Farkas Pál klubvezető és Juhász Zakariásné titkár irányította az út során. Idegenvezetésre Tóth Endre, a Kiskunsági Nemzeti Park ökoturisztikai referense vállalkozott, helyi szakértők közreműködésével.
A kecskeméti Katona József Múzeum régészei 2010-ben kezdték meg a kutatómunkát a bugaci Monostordombon, ahol azóta is folyamatosan ásatások zajlanak.
A mai Bugactól keletre lévő Pétermonostora a tatárjárás előtti Magyarország, a kiskunsági Homokhátság egykori regionális központja volt, jelentős kereskedelmi tevékenységgel mind nyugat, mind kelet felé. Az ásatások során napvilágra került leletek bizonyítják, hogy a monostort árokkal vették körbe a tatárjárás alatt, és a településért véres csata folyt.
A kutatások jelenlegi állása szerint Pétermonostorán az 1050-es években jelenik meg egy nagyobb közösség. E népesség nagyméretű temetőjében kezdődik meg a monostor építése valamikor 1130 körül. A régészek több jól elkülöníthető fázist határoztak meg az 1241-ben történt pusztulásig. Az építkezések 1220 tájékán fejeződtek be, ekkorra alakul ki a hatalmas kolostor-komplexum és mellette a városias település, melynek gazdagságát több mint 450 fellelt aranyozott tárgy bizonyítja.
Az első építési periódus a templom és monostor történetében 1150-ig tartott. A pontos behatárolást a templom alapozásából előkerült érme tette lehetővé. A templom és a keleti kolostorszárny nagyjából egyidőben épülhetett, utóbbi ekkor még különálló építmény lehetett. A kolostorszárnyat kőfallal kapcsolták a templomhoz, így kialakítva egy zárt udvart. A maga korában jelentős méretű háromhajós bazilika keleti tájolású félköríves záródású szentéllyel, a nyugati oldalán toronypárral épült.
A második fázis 1160 és 1180 közé esett, ekkor kezdett kialakulni a monostor. Az utolsó jelentős építkezés a 13. század elejére tehető, végső formája ekkor jött létre. Az északi kerítőfalat felhasználva, a nyugatit visszabontva felépül a szabályos kolostornégyszög a kerengővel. A kolostor udvarát feltöltve egy szintre hozták a templommal. Ekkor épült ki a nyugati és az északi szárny, illetve megerősítették a keleti kolostorszárnyat. Átépítették az északi mellékkápolnát, és megépítették a délit. A templom nyugati előcsarnoka is ehhez az építkezéshez köthető.
A monostor gazdag lehetett az itt előkerült leletek szerint. Pétermonostora település legnagyobb kiterjedését az 1200-as évek elején érte el. Lazán kapcsolódva kisebb településrészek vették körbe. A város főtere 1230 körül már kövezett volt. Jelentős kereskedelmi útvonal vezetett keresztül rajta.
A tatárjárás alatt a monostort kettős árokkal vették körül. Harcra azonban nem itt, hanem a város határában került sor. A helybéliek megpróbáltak ellenállni a mongoloknak – sikertelenül. A tatárok egy nagyobb csoportja hosszabb ideig tartózkodott az elfoglalt monostorban, ezt az árkokba beledobált nagy mennyiségű állatcsont bizonyítja. A településen legyilkolt nők és gyermekek csontváza került elő. A teljesen lemeztelenített foglyokat ülő vagy guggoló helyzetben végezték ki.
A tatárok kivonulása után a romos kolostor már nem töltött be szakrális funkciót. A körülötte lévő árkokat a 13. század második felében feltöltötték.
A 13. század végén, 14. század elején a Becse-Gergely nemzetség lebontatja a még álló épületeket.
A helység a török hódoltság korszakában korán elpusztult, később sem települ újjá.
A túra második állomásaként a Puszta Kapujához érkeztek a látogatók. Innen lehet eljutni a Kiskunsági Nemzeti Park legnagyobb, domborzatát tekintve is legváltozatosabb részére, Bócsa-Bugac buckáihoz.
A kirándulók e helyütt bepillantást nyertek a homokpuszták világába, megismerték a terület jellegzetes állat- és növényfajait, a táj történetét, az itt élt emberek hétköznapjait. A legkitartóbbak végül még a közeli kilátót is felkeresték, ahol önfeledten gyönyörködtek a bugaci pusztaság szépségében.
Kora délutánra jócskán megéheztek a résztvevők, akik a helyi Lovas Vendéglőben adták át magukat a kulináris élvezeteknek, miközben hűsítő nedűkkel, különféle frissítőkkel ontották szomjukat. Az étterem tulajdonosai bőséges mennyiségű zöldséges húslevest, továbbá rántott szeletet és petrezselymes burgonyát szolgáltak fel a betérőknek.