Ferenc pápa fogadta a szegényeket és a szerzetesnőket támogató Hilton Alapítvány vezetőit
A híres szállodatulajdonos, Conrad Hilton által 1944-ben létrehozott alapítvány a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott emberek életének javítására összpontosít világszerte támogatások, partnerségek és érdekképviselet révén. Az alapítvány olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a hajléktalanság, a függőség, az oktatás, a kora gyermekkori fejlődés, a migráció és a globális egészségügy, és támogatást nyújt a természeti katasztrófák és más válságok által érintett közösségek számára. Támogatja továbbá a katolikus szerzetesnők szerepvállalását szerte a világon, oktatással és egyéb kezdeményezésekkel erősítve munkájukat. A Sisters Project Initiative (Nővérek Projekt Kezdeményezés) elnevezésű programját a vatikáni Kommunikációs Dikasztériummal együttműködésben valósítja meg.
Ferenc pápa január 22-én – fogadva a Conrad Hilton Alapítvány igazgatótanácsát – elismerését fejezte ki az alapítvány szegények és hátrányos helyzetűek szolgálatában végzett folyamatos munkájáért, valamint jelentős hozzájárulásáért a szerzetesnők szerepének megerősítéséhez.
A Szentatya a szerdai általános kihallgatás előtt fogadta az alapítvány kuratóriumának tagjait. Beszédében méltatta „szenvedélyes és együttérző” elkötelezettségüket a leginkább rászorulók emberi méltóságának előmozdítása iránt egy olyan világban, ahol a szegénység és a kirekesztés folyamatosan növekszik. Munkásságukat az irgalmas szamaritánus példázatához hasonlította, emlékeztetve őket arra, hogy
az egyetlen elfogadható ok, amiért fentről lefelé nézhetünk valakire, az az, amikor segítünk neki felállni.
Arra buzdította őket, hogy ezt az elvet tartsák küldetésük középpontjában. A pápa arra is ösztönözte az alapítvány vezetőit, hogy ne feledkezzenek meg az együttérzés mint közös emberi tapasztalat lényegéről: „Az együttérzés – mondta – nem az, ha pénzérmét dobunk a másik kezébe anélkül, hogy a szemébe néznénk, hanem az, hogy közeledünk hozzá és együtt szenvedünk vele.”
Ferenc pápa beszédének jelentős részében az alapítvány szerzetesnők részére biztosított támogatásáról beszélt, amelyet a fiatal nővérek képzésén és az idős apácák gondozásán keresztül valósítanak meg. Ezt Conrad Hilton nagyra értékelte, fontos ügynek tekintette.
A Szentatya emlékeztetett az alapítvány és a vatikáni hivatalok együttműködésére, melynek révén növelni igyekeznek a szerzetesnők szakmai felkészültségét és tevékenységét. Az Egyháznak sürgősen be kell ruháznia a szerzetesnők oktatásába és képzésébe létfontosságú küldetésük érdekében – emelte ki a pápa. Rámutatott, hogy a múltban az Egyház sokkal kevesebb forrást fordított a nővérek képzésére, mint a papságéra, a nőket és az apácákat „másodosztályú” állampolgárnak tekintő hibás felfogása alapján. „Mégis sürgető az igény, hogy a nővérek folytassák az állandó képzést és a szakmai gyakorlatot”, mivel „a határokon, a perifériákon és a szegények körében végzett munkájuk képzést és hozzáértést igényel” – jegyezte meg Ferenc pápa.
Elismerését fejezte ki az alapítványnak, hogy segít az Egyháznak kikerülni ebből a férfiközpontú, klerikális gondolkodásmódból. „A szerzetesnővérek küldetése az, hogy a legkisebbeket szolgálják. Nem az, hogy bárki szolgái legyenek. Ennek véget kell vetni, és ez az alapítvány segít kihozni az Egyházat ebből a gondolkodásmódból” – hangsúlyozta a pápa.
Ferenc pápa ugyanakkor megjegyezte, hogy történt előrelépés a nők döntéshozói pozíciókba való bevonása ügyében, többek között a Vatikánban is, ahol több nőt neveztek ki vezetői pozíciókra. Emlékeztetett többek között arra, hogy a közelmúltban egy szerzetesnővért neveztek ki a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma prefektusává, valamint hamarosan egy másik szerzetesnő kerül Vatikán Városállam Kormányzóságának élére. „Hála Istennek, a szerzetesnők előrébb tartanak, és ügyesebbek a férfiaknál. Ez így van… mert a nőknek és az apácáknak megvan ez a képességük, hogy cselekedjenek.”
Beszéde végén Ferenc pápa megköszönte a Hilton Alapítvány fáradhatatlan szolgálatát, és kifejezte álmát egy olyan világról, ahol a kivetettek, a kirekesztettek, a peremre szorultak a társadalomban oly nagyon szükséges változás előmozdítói lehetnek. Nyomatékosította, hogy szükség van az együttérzésre, a közelségre, a gyengédségre – Isten három jellemzőjére.
