MŰKERTI BÚCSÚ: ÜNNEP KAROL WOJTYLA CIGÁNY BARÁTAIVAL
Zuhogott az eső, az ’évszakhoz képest’ hideg volt. Amolyan fázós nap. Persze csak a bőrünkön éreztük ezt, a szívünk szeretettel volt telke és várakozással, tehát fázni, nem fáztunk. Vagyis megtartottuk a meghirdetett Kecskeméti Cigány-Magyar Műhely – Karol Wojtila Cigány Barátainak Közössége – második találkozóját. A helyszín a műkert templom kertje – a Porta Sátra - ahol az Assisi Szent Ferenc Templom első születésnapján búcsút szerveztük, emlékezve a fölszentelés örömteli pillanataira és az azóta eltelt gazdag esztendőre. Félve vártuk a tíz órát vajon jön e valaki, majd a zuhogó esőben?
Szerencsére mindenek előtt a díszvendég, a soltvadkerti Misszió Csoport lelkes kollektívája érkezett meg. Már a hangszerek, erősítők, mikrofonok beállítása, próbája, (vagyis az úgynevezett beéneklés) is lelkesítette az egyre gyarapodó csapatot. Később megérkezett a műkerti hívek- és a Ferences Templom közössége, az Erzsébet Városi Polgárőr Egyesület tagjai. A Kecskeméti Roma Önkormányzat képviseletében Orbán Gyula köszöntötte a megjelenteket. A soltvadkerti zenekar a gospel klasszikusaiból illetve sikeres saját dalaiból adott elő néhányat. Közösen imádkoztunk az Úrhoz, hogy az emberek között megértés és béke uralkodjon, éppen úgy ahogy azt a szeretet és áldozat emberi/isteni alakja Jézus Krisztus tanította. A résztvevők nagy érdeklődéssel fogadták Bárkányi Ernő, templomigazgató, érseki tanácsos köszöntőjét, az emberek közötti szolidaritásról szóló előadását is. A koncert végén a roma és magyar vendégek átvonultak az Assisi Szent Ferenc Templomba és dr. Fekete László kalauzolásával megismerkedhettek az építés történetével. Itt tartotta meg előadását Szűcsné Magdika, aki a cigány holokaustról (porajmos) beszélt, megrendüléssel és tisztelettel emlékezve az ártatlan áldozatokra. Ezután jelentette be Farkas P. József , a Porta Egyesület alapítója, hogy az Assisi Szent Ferenc templom parkjában a következő esztendőben fölállítanak egy kopjafát a cigány áldozatok emlékére, melyhez társul hívták a városban munkálkodó roma szervezeteket is. Legnagyobb örömükre a meghívást a szervezetek el is fogadták. Ezután a vendégek meghallgatták Farkas István roma szavaló által elmondott Mama című József Attila verset, majd megtekintették az alkotók társaságában és kalauzolásával a Kecskeméti Textilművészek Alkotóköre kiállítását. A Szent Ferenc tiszteletére áldozott cigányünnep közös ebéddel, baráti találkozóval zárult. A résztvevők megegyeztek, folytatják a párbeszédet, tovább éltetik II. János Pál szolidaritást hirdető hagyatékát ilyen és ehhez hasonló rendezvényekkel.
Néhány adat a Porajmosról
1935. november 26-én a zsidók és „árják” közötti házasságot megtiltó 1935-ös nürnbergi törvényeket a cigányokra is kiterjesztették, majd 1936. március 15-én a cigányoktól is megvonták a szavazati jogot. Május 22-én több száz berlini romát, többségükben szintót telepített ki a rendőrség a Marzahnnál kijelölt karavántáborba.
Az 1940-es évekre a Harmadik Birodalom cigánysága hamarosan a zsidósághoz hasonlóan embertelen megaláztatást és méltánytalanságokat volt kénytelen elviselni. A zsidókhoz hasonlóan a cigányokat is gettókban különítették el, 1940. január 30-án például döntés született arról, hogy 30 ezer németországi cigányt a megszállt Lengyelországba deportálnak. A terv ugyan e formájában meghiúsult, de 5 ezernyi német romát így is elhurcoltak a łódźi gettóba. 1942 április–június folyamán további németországi romák kerültek a varsói gettóba, ahol Z betűs (Zigeuner) karszalaggal megkülönböztetve, a zsidóságtól elkülönült közösségként élték életüket. Az 1942. január 20-ai – a zsidókérdés „végső megoldás”-át szentesítő, nemzetiszocialista vezetők részvételével zajló – wannseei konferencia szellemében Himmler még ugyanazon év december 16-án elrendelte, hogy az összegyűjtött és fekete háromszöggel jelölt romákat az auschwitzi koncentrációs táborba szállítsák. 1943. november 15-én kibocsátott rendeletében pedig arról rendelkezett, hogy a tiszta vagy félvérű cigányok a zsidókéval azonos elbánásban részesüljenek, s kétséges esetekben a rendőrség dönti el a cigány származást. Jóllehet, „munkakerülő” (Arbeitsscheuen) cigányokat szórványosan már 1938 óta szállítottak Buchenwaldba, de a cél ekkor még nem a gyors megsemmisítésük volt. Az 1943-as Himmler-féle dekrétumot követően ugrásszerűen megnőtt az internált romák száma, Buchenwaldban például 1942 végén 9500 rab volt, számuk egy évvel később már elérte a 37, 1945 januárjára pedig a 110 ezret. A táborokat túlélő zsidók és nemzetiszocialista fogvatartóik tanúvallomásai alapján az Auschwitz-Birkenauba, Buchenwaldba, Ravensbrückbe, vagy kisebb számban a sobibori és belzeci táborba hurcolt romákkal sok esetben embertelenebb módon bántak, mint a zsidókkal. Ravensbrückben például tömegesen sterilizálták a cigányokat, Birkenauban cigány gyermekek és nők tífuszkísérletekben vettek részt stb.
Eközben a birodalom keleti csatlós államaiban a különböző bevetési csoportok is futószalagon pusztították a már koncentrációs táborba hurcolt cigányokat, illetve a különféle bábkormányok szívesen álltak a nemzetiszocialisták segítségére „a cigánykérdés megoldásában”. A horvátországi usztasák a jaszenováci koncentrációs táborban gyilkoltak meg több tízezer romát (szerbekkel és zsidókkal egyetemben). Romániában az Antonescu-kormány a Dnyeszteren túl létesített koncentrációs táborokat, ahova 25 ezer romát hurcoltak el, s mintegy 11 ezren ott is haltak meg. A nemzetiszocialisták által megszállt cseh és morva területek cigányságát a letyi és hodoníni táborba, majd onnan Auschwitzba szállították, ahol elgázosították őket. A Szovjetuniótól időlegesen elhódított balti és belorussziai területeken mintegy 30-35 ezer cigányt öltek meg a nemzetiszocialisták.
A magyarországi cigányságot sújtó porajmos története sem pontosan dokumentálható, annyi bizonyos, hogy Magyarország 1944. március 19-ei német megszállását követően számos roma került először Komáromba, a Csillagerődbe és majd onnan különböző koncentrációs táborokba. (Varga Ágota: Porrajmos c. filmje) Különböző becslések ismertek a porajmos során elpusztult magyarországi cigányok számát tekintve: egyes feltételezések szerint 60-70 ezren, mértéktartóbb becslések alapján csak 20-30 ezren estek a genocídium áldozatául, de Karsai László történész szerint a bizonyosan koncentrációs táborba hurcolt és ott meg is halt romák száma 5 ezer körül mozog.