Együttműködés körvonalazódik a Wojtyla Ház és a Duna-Ipoly Nemzeti Park között
Képgaléria
E határozott ígérettel tért haza Farkas P. József, a kecskeméti szociális-közművelődési intézmény alapító-igazgatója Budapestről, miután a DINP osztályvezetőjével tárgyalt a nemzeti park igazgatóságának budai, Költő utcai székházában péntek délelőtt, három munkatársa, segítője és a karitatív létesítmény egyik támogatója kíséretében.
A bensőséges hangulatú megbeszélést látogatás követte a nemzeti parkhoz tartozó, szomszédos Jókai-kertben. Itt egykor maga Jókai Mór is kertészkedett, ma pedig botanikai tanösvény és madármegfigyelő állomás működik a területen, ahol páratlan ökoturisztikai látvány, ráadásul Budapest teljes látképe is a Wojtyla Barátság Központ küldöttsége elé tárult.
A vadregényes Duna–Ipoly Nemzeti Park – természeti kincsek Budapest szomszédságában
A Duna–Ipoly Nemzeti Parkot 1997-ben hozták létre, és különlegességét az adja, hogy Magyarország egyik legváltozatosabb élőhely-együttese terül el benne, ráadásul közvetlenül a főváros közelében. A park három nagy tájegységet foglal magában: a Pilist, a Visegrádi-hegységet és a Börzsönyt, valamint a Duna és az Ipoly folyók völgyeit.
A terület híres szurdokairól, mészkőszirtjeiről, barlangjairól és gazdag élővilágáról. Itt található például a Pilis-tető, a térség legmagasabb pontja, valamint a Rám-szakadék, amely hazánk egyik leglátványosabb szurdokvölgye. A nemzeti park területén több mint 200 védett állatfaj él, köztük olyan ritkaságok, mint a barna ásóbéka, a kerecsensólyom, vagy a hiúz, amely időnként visszatérő vendég a Börzsöny vadregényes rengetegeiben.
Külön figyelmet érdemel a Pilisben található Szent-kút, amely vallási zarándokhely, és egyben egyedülálló forrásvidék. A barlangászok számára is kincsesbánya ez a vidék: a Mátyás-hegyi-barlang, valamint a Pál-völgyi-barlangrendszer különleges cseppkőképződményei és kiterjedt járatai egyaránt lenyűgözőek.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park egyik központi szereplője a Duna, amely nemcsak látványos táji elem, hanem fontos ökológiai folyosó is. A folyó ártéri erdői, nádasai, kavicsos partjai otthont adnak számos madárfajnak, mint például a jégmadár vagy a dankasirály. Az Ipoly mentén pedig különösen gazdag a védett növényfajok száma, köztük a tarka sáfrány vagy a boldogasszony papucsa.
A nemzeti park emellett kiemelt szerepet játszik az ökoturizmusban: több tucat tanösvény, kilátó és látogatóközpont segíti a természetbarát kirándulókat. A Királyréti Erdei Iskola és Látogatóközpont például interaktív módon ismerteti meg a gyerekeket és felnőtteket az erdők élővilágával, a Dinnyési-fertő madármegfigyelő toronyból pedig ritka fajokat is meg lehet lesni.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park nem csupán Budapest környékének zöld tüdeje, hanem olyan természetvédelmi értékek gyűjtőhelye, amelyek nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltók.
A park kulturális örökségben is bővelkedik: a visegrádi Fellegvár nemcsak a Dunakanyar ikonikus látképe, hanem a magyar történelem fontos helyszíne is. A közelben futó Apátkúti-völgy romantikus túraútvonala évszázados bükkfákkal és kis vízesésekkel csábítja a kirándulókat. A Dömösi prépostság romjai különleges hangulatot árasztanak, különösen tavasszal, mikor a vadvirágok körbenövik a romterületet.
A természetvédelmi kezelők rendszeresen végeznek élőhely-rekonstrukciókat: a Szénások Európa Diplomás Terület például különösen értékes, mivel itt él az egész világon kizárólag itt előforduló pilisi len (Linum dolomiticum), amely a hazai flóra egyik szimbóluma. Ez a növényfaj mindössze néhány négyzetméteren él, és szigorúan védett.
A Börzsöny sűrű erdőiben valóságos "őserdőhangulat" fogadja az embert. Az itteni vulkanikus eredetű hegyvidék különlegessége, hogy számos kisméretű vízesést és kristálytiszta forrást rejt, mint például a Csóványosi-kilátó közelében fakadó Fekete-patak. A kilátóból derült időben egészen a Tátráig is ellátni.
A madárvilág megfigyelői számára a Felső-Ipoly-völgy igazi paradicsom: rendszeresen költenek itt olyan fokozottan védett fajok, mint a fekete gólya, a réti sas, vagy a kifejezetten ritka kis lile. Az Ipoly menti láprétek és mocsarak számos kétéltű és hüllő élőhelyei, többek között a mocsári teknős populációi is itt élnek.
A barlangkutatás iránt érdeklődők számára kuriózum a Leány-barlang és a Sátorkőpusztai-barlang, ahol nemcsak különleges ásványkiválások, hanem jégkori csontmaradványok is előkerültek – köztük barlangi medve és őstulok csontjai. Egyes barlangok vezetett túrák keretében látogathatók, míg mások kizárólag engedéllyel, kutatási céllal.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park tehát nem csupán a túrázók és természetbarátok menedéke, hanem olyan élő múzeum, ahol a természet, a történelem és a kultúra harmonikusan találkozik – mindössze fél-egy órányira Budapest nyüzsgésétől.
